A Tenger Titka

Hatodik Rész

Szinte már a partnál járunk mikor felé fordulok.
-Uran, eddig jöhetsz.-mondom komolyan a szemébe nézve.
-Azt mondtam veled tartok. Fel is.-teszi hozzá.
-Hogy mi?-kérdezem vissza meglepődve.
-Jól hallottad. Apád megparancsolta, hogy veled tartsak fel is. Szóval én vagyok a meglepetés vendéged. Csoda, hogy le tudtam beszélni róla, hogy én menjek és ne ő. -neveti.
-Rendben és köszi. De ezzel se vagyok kisegítve, mit mondok Michnek?-kérdezem vissza komolyan.
-Mondd azt, hogy én vagyok az unokatestvéred. Vagy nem tudom.-neveti.
-Ez nem vicces.-vágom rá vissza.
-De, de az. Apád bele egyezett abba, hogy én jöjjek holott látta, hogy is néztem rád, mikor megláttalak abban a ruhában.-neveti.
-Uran! Ezzel nem segítesz.-mosolygom.
-Dehogy is nem, máris jobb kedved lett.-hümmögi.
-Nem is tudtam, hogy udvari bohóc is vagy.-nevetem mire meghajol.
-Ha kell az is tudok lenni felség.-neveti, majd vissza egyenesedik.
-Akkor nálam fogsz lakni?-kérdezem, mert lesik a dolog végre.
-Igen, de ha zavar, akkor majd alszok a nappaliban.-neveti.
-Te leszel a vendég szóval tiéd a szoba enyém a nappali.-nevetem vissza.
-Nem,mivel te vagy a királynő így tiéd a szoba.-vágja vissza.
-Nem, mivel fent csak egy lány vagyok, plusz a házi gazda így én döntöm el hol fogok aludni.-válaszolom komolyan.
-Akkor nincs mese együtt fogunk aludni.-neveti mire sóhajtok egyet.
-Majd ha fizetsz érte.-nevetem mire elgondolkodik.
-Hát legyen. Az első estéért én fizetek, a másodikért pedig te fogsz könyörögni.-neveti.
-Álmaidban.-dugom ki rá a nyelvem.
-Megválogatnám a szavaimat királylány annál, akivel ma aludni fogsz.-vágja rá vissza.
-Gonosz vagy Uran!-nevetem mire megfogja a kezem.
-Menjünk, mert ha jól sejtem ma vizsgád lesz igaz?-kérdezi mire észbe kapok és gyors ki is megyünk a partra.
Bent a házban gyors felöltözök és Urannak is adok valami ruhát.
-Szerintem pihenj egy kicsit még, fáradtnak tűnsz.-szólal meg miután vissza ér hozzám felöltözve.
-Hogy mit is mondtál? Bocsi tökre máshova figyeltem. Nagyon aranyosan áll neked a pizsamám.-nevetem mire átkarol.
-Nagyon vicces vagy Sinfony. Jár a taps.-mosolyogja.
-Itt fent ha kérhetem Sydney vagy Sea.-vágom rá.-Plusz neked is kéne valami nem ennyire szokatlan név.-teszem hozzá.
-Ha ennyire nagy a szád találj ki nekem egyet.-neveti.
-Hmm..-kezdek el gondolkodni a szemébe nézve.-Din?-kérdezem mire elmosolyodik.
-Nyögnéd ezt éjjelente?-kérdezi nevetve.
-Hülye!-vágom rá hirtelen.
-Szóval?-kérdezi vissza.
-Legyen, jó lesz.-vágom rá majd a konyhába menekülök.
-Még a végén megélem, hogy a királynő saját kezűleg főz nekem.-mosolyogja ahogy a konyhába lép.
-Fizetsz érte? Semmi nincs ingyen.-nevetem.
-Csak ezt tudod hajtogatni? Aztán majd azért is nekem kell fizetnem mert te rám mászol?-kérdezget nevetve.
Mire csengetnek és megyek is ajtót nyitani. Persze, hogy Mich az.
-Jó reggelt, remélem nem jöttem túl korán. Úgy voltam vele, hogy kicsit átjövök mielőtt elmész vizsgázni.-mosolyogja, majd belép a nappaliba ahhol szinte neki megy Urannak.
-Ő meg ki?-kérdezi rám nézve Mich.
-Mich Din a távoli unokabátyám, Din ő itt Mich a gyerekkori barátom és egyben a szerelmem.-mutatom be egymásnak őket.
-Apud felöli rokon?-kérdezi Mich.
-Igen az vagyok. Pár hétre jöttem. Vigyázni a kisunokahúgicámra.-válaszolja mosolyogva Uran.
-Chh, hát oké. Tudtál tanulni ettől az izomagytól?-kérdezi rám nézve.
-Persze, csak most reggel érkezett.-vágom rá.
-Kicsit lehetnél kedvesebb is. Mert a végén ott törlek meg ahhol a legvastagabb vagy öcsi.-neveti Din.
-Sea, hallod mit mondd.-néz rám Mich.
-Jól van fiúk, elég legyen. Nekem indulnom kell suliba. Mich ugye jössz te is?-kérdezem kicsit idegesen mire megfogja a kezem és megindulunk.
Kirak a suli előtt, majd megy dolgozni én pedig bebattyogok a terembe ahol az órám lesz.
Egy siralmas délelőtt után végre haza érek és azonnal lehuppanok a kanapéra.
-Nini haza értél, milyen volt a vizsga?-kérdezi Uran a konyhából kilépve a kezét törölgetve.
-Unalmas, vagy fél órát csak ültem és néztem ki a fejemből. Na és te mégis mi a fenét csináltál itthon?-kérdezem mire elmosolyodik.
-Jó vendégként főztem magunknak ebédet, hogy ne neked keljen fáradtan.-neveti.
-Komolyan?-kérdezem vissza meglepedten.
-Persze.Mit kapok érte?-kérdezi mosolyogva.
-Nem fogok fizetni a saját hűtőmből készített kajáért, ha erre célzol.-vágom rá.
-Nem is pénz kell.-neveti.-Csók álló a rúzsod?-kérdezi mosolyogva.
-Szerinted?-kérdezem vissza, mire közelebb lép.
-Hmm, hát letesztelhetnénk.-mondja közelebb hajolva hozzám.
-Biztos rendben van ez így?-kérdezem mire elmosolyodik.
-Ha én lépek feléd, mindig rendben lesz. Még ha valahonnan meg is tudják, engem hibáztatnak majd nem téged.-neveti.
-Hát oké, bízom benned és nem engedném, hogy bajod essen.-vágom rá mire megsímitja az arcom.
-Egyetlen királynőm.-súgja halkan, majd megcsókol. Ezzel együtt bele is remeg az egész testem.
Nem kéne ezt ennyire élveznem, nem lenne szabad az első hablegénybe bele zúgnom. De Uran más, valahogy első pillanattól kezdve megfogott és nem ereszt el.
-Foglak, remeg a lábad.-mondja miközben átölel.
-Nem lenne szabad.-súgom halkan.
-Sss, tudom.-vágja rá, majd szorosabban megölel.-Ez az egész csak az én hibám, túlzottan is megbabonáztál, én pedig képtelen vagyok a szemedbe hazudni arról, hogy érzek irántad.-sóhajtja.-De ezzel téged is veszélybe sodorlak.-teszi hozzá.
-Én majd megvédelek, ha kell akkor engem büntessenek, ne téged.-vágom rá vissza.
-Ez nem kérésre működik sajnos.-válaszolja komolyan.
-Tudom.-súgom halkan.
-Annyira fáradtnak tűnsz, lepihenjünk?-kérdezi mire ásítok egyet.-Ezt egy igennek veszem.-neveti.
-Biztos vagy te abban, hogy nem veszélyes egy kicsit ha együtt alszunk?-kérdezem nevetve.
-Hát ha nem mozdulsz rosszul, akkor nem lesz semmi baj se. Én tudom magam tűrtőztetni.-neveti vissza, majd fel indulunk a szobámba.
Fent ahogy vagyok eldölök az ágyba mire a mellkasára húz.
-Csak pihenj, én majd vigyázok rád.-mosolyogja.
-Ez a feladatod is.-vágom rá vissza.
-Miért teszek valamit ami nem az lenne?-kérdezi mosolyogva.
-Háát, nem tudom hogy tudnál megvédeni ha épp átölelve alszok melletted.-nevetem.
-Sss, most ne gondolkodj. Csak aludj szépen. Majd keltelek ha indulnunk kell. Még mindig nem szabad megfeletkezned a bálról.-teszi hozzá, de már alig hallom mert már, szinte alszok.
-Ühümm, szeretlek csak ne beszélj ennyit.-mondom kómásan alig figyelve mit is mondok.
-Ahjaj ha ezt valaki tudná lentről.-suttogja, majd elalszok.