A Tenger Titka

Tizenharmadik Rész

Végül Nino töri meg a csendet pár perc múlva.
-El kell mondanunk apádnak és Urannak is. Ugye ez menni fog, mármint Urannak?-kérdezi mire bólintok.
-Egyszerre mondjuk el nekik. Az a legtisztább.-gondolkodok hangosan.
-Rendben, ma délután.-vágja rá.
-Legyen úgy.-zárom le majd csobbanok is bele a vízbe.
-Várj egy kicsit.-kezdi majd mellém landol.-Csak ügyesen ma a vizsgádon.-zárja le majd lágyan megcsókol és a pillangók szétrepdesnek a gyomromban.
-Megyek, nem akarok elkésni. Vigyázz addig magadra.-mosolygom majd meg is indulok.
Be megyek még haza, de elég csendben. Felöltözök és meg is indulok a suliba. Csoda, hogy Michel nem találkoztam út közben.  Most még ennek is hálát adok. De egy elég hosszas üzenetet kapok tőle, hogy neki ez így nem megy, maradjunk csak barátok. Megértem teljesen és örülök is neki.
Vizsga után elég gyorsan érek haza. Nem nagyon beszélek Urannal inkább, inkább csak sietek le.
-Mire fel a nagy sietség?-kérdezi mire rá nézek.
-Csak.-zárom le gyorsan.
-Hogy ment a vizsga?-kérdez megint.
-Jól mint mindig.-vágom rá miközben pakolok össze vissza.
-Haragszol rám valamiért?-kérdezi már elém lépve.
-Kéne?-kérdezem vissza mire sóhajt egyet.
-Valami baj van? Mert én nem érzem azt, hogy tettem volna valami rosszat neked.-teszi hozzá mire csak rá nézek, majd folytatom a dolgom tovább.
-Nincs semmi baj, csak kedvem van úszni. Ennyi az egész.-zárom le, majd meg is indulok. Uran meg szinte lohol utánnam.
Beérve a trónterembe Nino és apám már ott várnak.
-Szeretnék valamit elmondani, így mindenkinek. Kicsit meggondolatlan volt a tegnapi válaszom. Az este pedig látomásom volt. Így mindennel egybe véve pedig, úgy döntöttem, hogy Ninot választom királyomnak.-darálom le mire Uran szembe állít magával.
-Ezt tartottad magadban egész nap? Sinfony az istenért is azt hittem valami bajod van! Oké nem örülök, hogy ilyen hirtelen csak úgy másítasz a döntéseden, de megértem, ha a látomásodban így kell lennie akkor nem szabadkozok.-teszi hozzá majd meghajol.
-Szóval mégis csak meg lesz az, a fránya béke kötés is. Végül is örülök a döntésednek lányom. Így a királyi vérvonalunk is tovább öröklődhet.-magyarázza apám.
-Miért ha engem választott volna, gyerekünk nem kellet volna hogy legyen?-kérdezi vissza Uran.
-Nem! Mivel a királyi vérünk sajna vagy nem sajna, de nem képes gyermeket nemzeti egy átlag hablénnyel. Címet kaphatsz, de sajna a véred nem változik ezzel.-folytatja apám.
-Ez nem fer.-súgja maga elé.
-Mindezt tudva, Nino elmondhatnád az igazi neved és származásod a lányomnak.-töri meg a csendet apám, mire fel kapom a fejem és csak nézem a fiút.
-Rendben. Sinfony én Nien vagyok. Az ellenszenves királyság hercege aki azért jött, hogy békét kössön. Sajnálom, de ha ezt így elmondtam volna neked, lehet beszélni se beszéltél volna velem.-magyarázza.
-Uran te ezt tudtad?-kérdezem rá nézve mire elkezdi a padlót bámulni.-Szóval igen. Értem. Nincs semmi baj. Ha a neved és a származásodon kívül nem hazudtál, akkor áll még minden.-vágom rá.
-Ezt is nehezemre esett. Túlzottan is megbabonáztál.-mosolyogja.
-Rendben, bízom benned. Kérlek ezt ne játszd el.-válaszolom komolyan.
-Soha nem játszanám el, a közös lányunk jövőjét.-vágja rá, mire apám felhorkan.
-Mégis milyen gyermek?-kérdezi mire szembe fordulok vele.
-Én is ugyan azt a látomást láttam. Lesz egy csodálatos kislányunk Sinfonyvel.-válaszolja vissza Nien.
-Értek mindent.-vágja rá apám.-Remélem nem a közel jövőben álltok ennek neki. Rá értek vele. Elsőre is legyen meg az esküvő.-teszi hozzá.
-Ez csak természetes. Addig úgy nem is közelednék a lánya felé.-válaszolja komolyan vissza.
-Ezt megbeszéltük. Akkor a mai naptól Nien fog vigyázni Sinfonyra a fenti világban is. Ha ez persze Urannak is megfelel.-teszi a végére apám.
-Én szívesen maradok az ifjú pár mellett testőrként királyom.-vágja rá vissza Uran.
-Ahogy szeretnéd.-mosolyogja.
-Még mind a kettőjüknek össze kell szokni. Segítség lehetek számukra.-magyarázza a fiú.
-Rendben. Akkor térjetek vissza. 2 nap múlva pedig esküvő.-jeleni ki apám.
-Értettük.-válaszoljuk egyszerre, majd meg is indulunk fel.
Fent minden okés, Uran megkapta a vendég szobát, Niennek pedig az én szobámban adtam egy kis helyet.
-Biztos nem baj, ha itt alszok veled?-kérdezi mire elnevetem magam.
-Dehogy baj. Én kértelek meg rá.-nevetem.
-Akkor rendben.Pihenjünk le, fárasztó napunk volt.-mosolyogja, majd le dől az ágyba.
-Jó ötlet.-vágom rá, majd a fürdőben gyors át veszem a pizsim mosakodás után és már rohanok is ki az ágyba, ahol már Nien vár.
-Nyugi, nem futok el.-neveti rám nézve, ahogy be pattanok mellé.
-Jobb félni mint megijedni.-mosolyogom.
-Igazad van, de én nem fogok elfutni előlled.-vágja rá, majd a mellkasára húz és elkezdi simogatni a fejem.
-Jó éjt Nien.-mondom halkan mire csak valami dörmögést kapok válaszul, majd végül én is elalszok.