A Tenger Titka

Első Rész

Egy átlagos szombati nap hajnala. Kezdődhet a nap, kávé és süti majd azonnal a melóba. Ma épp egy tengeri állat bemutató létesítménybe kell mennem, ellenőrizni a bent lévő állatok egészségét. Már tegnap délután megkaptam a papírokat, így más dolgom nincs csak végig menni és megnézni minden okés e az állatokkal.
Elkészülök és már pattanok is fel fekete robogómra megcélozva a helyet.
Mire oda érek még nincs senki se csak 2-3 dolgozó serénykedik az akváriumok tisztításával és a reggeli etetéssel.
Elő veszem a nagy tömb papírt és meg is indulok.
-Sea! Hát te? Ilyen korán már neki is állsz a munkának? Nem kérsz egy kávét?-kérdezget a nálam 2 évvel idősebb Mich aki amúgy itt szerintem a főnők szerűségem. 2 éve végzett ugyan ott ahhol én és jóban is voltunk már akkor is.
-Szia Mich! Nem köszi, nemrég ittam meg otthon egyet. Hát tudod, a munka az munka!-nevetem feltartva a nagy tömböt.
-Mindig is szorgos kis tengeri moszat voltál.-neveti majd a vállamnál átkarol és elkezdi olvasni a papírokat.
-Nem vagyok már kicsit se moszat.-mosolygom vissza.
-Figyelj, ezek a papírok az irodában már kitöltve várnak. Mit szólnál ha pihennél kicsit ma?-kérdezi mire megrázom a fejem.
-Nem tart sokáig és szeretném dokumentálni amiket tapasztalok.-válaszolom komoly hanggal.
-Ugyan már, a régi időkre együtt tölthetnénk egy kis időt. Na és még valami, nem csípem ha szakszavakat használsz. Olyan kiábrándító.-vágja vissza, mire sóhajtok egyet.
-Lehet neked is kéne, hiszen osztály elsőként végeztél, mégis úgy beszélsz mint valami kamionos néha.-nevetem.
-Ejj, az lehet. De mégis így szimpibb vagyok másoknak, mint te Ms. Savanyú.-neveti el a végét.
-Figyelj Mich. Ha nincs fontos mondanivalód, akkor folytatnám a munkám.-vágom rá mire elenged.
-Tudod hol vagyok, megtalálsz az irodámban.-mondja majd utamba enged.
Folytatom az ellenőrző feladataim, eddig minden rendben.
Ez egy rutin munka és kell erő is hozzá, legalább 3 kiló ez a jegyzet kupac is és végig kell járnom vele az egész helyet.
Kicsit elfáradtak a kezeim ezért célul veszem az irodát.
Kopogok majd be is lépek, Michel pedig akkor kapja fel a fejét az asztalról.
-Főnök úr, nem illik munkában szunyókálni.-nevetem majd le ülök vele szembe és lerakom a kupacom.
-Te vagy a napom fénye, itt minden halál unalmas. Láttál eddig kivetnivalót?-kérdezi mosolyogva.
-Minden rendben van. Az óceáni halaknál kicsit lejjebb vettem a vízhőmérségletet, de ezt nem jegyeztem fel. Minden okés amúgy.-mosolygom.
-Direkt csináltam, legyen valami kis élvezet a munkádban.-neveti.
-Gonosz vagy, veszélyeztetted az életüket.-dörmögöm.
-Ugyan azt a fél órát kibírták pár fokkal melegebben. Na és vissza térve rád, már meg van hol szeretnél dolgozni? Mert ha nincs szívesen látnálak helyetesemként.-nyögi ki a dolgokat.
-Igen be adtam egy két jelentkezést. Tudod lehet szép ez a hely és sok állat van, de nem hiszem, hogy jól tudnám magam itt érezni. Szeretnék nyílt terepen lenni. Így akár mennyire is kedves nekem ez a kérés,el kell utasítanom.-válaszolom komolyan, mire megrántja a vállát.
-Nem kell még ilyen gyorsan válaszolnod. Ha úgy van nem vesznek fel,akkor én szívesen látlak itt. Hidd el,olyan helyekre tapasztalat nélkül nem vesznek fel. Itt pedig 2 év után tapasztalat szerzést követően már felvennének.-magyarázza.
-Rendben észben tartom akkor.-mosolygom.
-Szüleid mit szóltak ehhez, hogy ilyen veszélyes részét választanád ennek az egésznek?-kérdezi kíváncsian.
-Nem szólnak bele addig amíg ez kedves nekem, vagy addig amíg bajom nem lesz miatta.-vágom rá tömören.
-De akkor nagyon keveset látnának. Halálra aggódnák magukat és szerintem még az is lenne, hogy rajtam keresnének.-neveti.
-Olyan nem is volt!-vágom rá vissza.
-Dehogy is nem. Mikor elvittelek a végzős buliba, aztán már 10-kor hívtak, hol vagy és mikor viszlek már haza.-neveti.-Amúgy idén neked lesz. Elmész ugye?-kérdezi mire megrázom a fejem.
-Nekem ilyenekre nincs időm. Tudom milyen bulik ezek. Isznak, drogoznak és minden csajt megfektetnek legalább 2x.-nevetem.-Ez nekem nem hiányzik Mich.-teszem hozzá.
-Még mindig nincs olyan akivel együtt lennél igaz?-kérdezi mire megrázom a fejem.
-Kezdem úgy érezni olyan nincs is.-nevetem.
-Emlékszel, megígértük egymásnak, ha nem lesz párunk 25 éves korodra akkor össze házasodunk.-mondja halkan mire elmosolyodom.
-Még van vissza 3 év. Addig még az is megeshet, hogy elvesz egy tengeri tehén, vagy egy kapibara.-nevetem.
-Komolyan mondtam. Nem akarlak túl sok ideig ilyen magányosnak látni. Fájdalmas egy kicsit és nem figyelsz a saját egészségedre se. Túl hajszolod a tanulást és a munkát is. Csak féltelek.-válaszolja komolyan.
-Ez van, egyedül vagyok és szeretek tanulni és dolgozni is.-vágom rá.
-Bárcsak egyszer jobban szeretnéd magad, vagy valaki mást aki törődik veled.-hümmögi.
-Minek, itt vagy te aki pátyolgatsz már óvoda óta!-tör ki belőlem a nevetés.
-Igaz is. Még a végén tényleg elvesz egy tengeri tehén.-neveti.-Kávét?-teszi hozzá.
-Mi van benne, hogy ennyire kínálgatod?-mosolygom.
-Szerelmi báj ital.-neveti majd elkezdi lefőzni.
-Azt kétlem, soha nem mérgeznél meg ilyesmikkel.-vágom rá vissza.
-Honnan veszed, lehet igen. Csak még nem vetted észre.-hümmögi.
-Olyan nincs. Tudod jól, hogy jó megfigyelő vagyok.-dörmögöm, majd a kezembe adja a kávét amit szokásos ivási módomon csinált meg.
-Azt tudom, de magadon nem veszed észre.-sóhajtja.-Várom már, hogy leteljen az a három év. Kíváncsi leszek mi fog történni.-gondolkozik hangosan.
-Szerintem semmi, én a tengeren leszek és úgy elég nehéz családot alapítani, ha soha nem vagy egy helyben.-gondolkozok már én is.
-Találtál már házat?-kérdezi mire sóhajtok egyet.
-Igen, csak még picit gyűjtenem kell.-vágom rá.
-Már mondtam, hagyd a fenébe és költözz hozzám. Van egy szobám ami teljesen üres.Nehéz lesz szépen karban tartani egy házat ha nem leszel itthon sokat.-mondja komolyan.
-Majd akkor kérlek meg, hogy nézz át. Kapsz kulcsot is, csak csajt ne vigyél majd oda.-nevetem.
-Chh, még ilyet. Ki is néznéd belőllem? Én csak egy nőt bírok elviselni sokáig az is te vagy, tudod jól.-hümmögi.
-Mert szinte úgy beszélsz velem mint egy haveroddal.-mondom mire elém hajol.
-Mert ha máshogy beszélnék veled, akkor már elküdtél volna. Vagy soha többet nem beszélnél velem ennyire nyíltan.-vágja rá, majd megpuszilja a homlokom.
Megiszom a kávét, majd folytatom a munkám.Végül leadom a papírokat az iskolába és haza megyek.