A Tenger Titka

Nyolcadik Rész

Egész további este csak Nino ajánlata kattog a fejemben. Nem tudom ki verni. Van egy olyan érzésem, hogy ez csapda, de még is nagyon nehéz volt nemet mondanom rá. Csak legyen vége már ennek az estének.
Csak ülök apám melletti trónon és nézem ahogy mindenki táncol a teremben a lágy zenére.
-Felség lassan ideje lenne, ha Sinfony vissza térne fel.-lép elé meghajolva Uran.
-Máris ennyi lenne az idő?-kérdezi vissza apám.
-Igen királyom így eltelt.-válaszolja tisztelettel.
-Rendben, egy perc és indulhattok vissza.Lányom van olyan herceg akivel találkoznál esetleg még egyszer?-kérdezi mosolyogva rám nézve apám.
-Nicolas herceggel szívesen találkoznék.-mosolygom.
-Te kis ravasz, anyád vére ez. Rendben akkor itt marasztalom a bátyjával együtt. Elég jól ki jöttetek.-neveti.
-Ahogy gondolod apám. Engedelmeddel akkor én mennék vissza.-sóhajtom, mire int egyet és végre megszabadulok a kíntól és haza úszunk.
A házban azonnal levetem magam a kanapéra és sóhajtok egy nagyot.
-Sea, nyugi nem a világ összes terhét kell a válladon tartanod.-mondja, majd hátulról átölel és megpuszilja a nyakam amitől jóleső bizsergés fut végig a hátamon.
-Tudom, csak Nino ajánlata kicsit kikészített.-válaszolom, kis mosolyt erőltetve magamra.
-Ne hallgass rá, ez túl egyértelmű csapda. Ahogy rá bólintanál máris repülne a fejem a nyakamról.-gondolkodik hangosan, miközben leül mellém.
-Pedig nekem ott tökéletes a fejed a nyakadon.-nevetem vissza.
-Hát nekem is.-neveti.
-Ma hála az égnek nem kell mennem sehova. A két vizsga közti pihenőnap tökéletes dolog.-nevetem.
-Akkor végre kialudhatnád magad, nagyon látszik rajtad a fáradtság.-vágja vissza.
-Szóval csúnya vagyok?-kérdezem vissza komoly hangon.
-Dehogy, csak fáradt.-neveti.-Te soha nem vagy csúnya.-teszi hozzá.
-Akkor jó.-nevetem vissza, majd ásítok egyet.
-Menj fürödj le, addig csinálok valami kaját!-utasít Uran.
-Komolyan csinálsz?-kérdezem vissza.
-Komolytalanul is csinálok.-vágja rá, majd megyek is fürdeni.
Fél óra alatt végzek is és belépek a konyhába a hálóingembe, amit csak ritkán hordok.
-Azta, gyors voltál.-szólal meg.
-Ezen nincs semmi azta.-nevetem vissza.
-Hát nem is az idő az azta, hanem te. Azt hittem, csak cuki pizsamáid vannak, de ez nagyon dögös.-mondja kicsit kipirulva.
-Ez a semmi?-kérdezem vissza.
-Pont azért dögös, mert semmi.-neveti.
-Túl őszinte vagy.-mosolygom.
-Inkább leszek őszintén nem vak, mint hazudjak vakságot.-gondolkodik hangosan.
-Ez igaz, tényleg jobb.-vágom rá azonnal.
-Gyere együnk.-teszi elém a tányért.
-Itt a konyhában?-kérdezem.
-Hol szeretnél máshol?-kérdez vissza.
-A nappaliban a kanapén, filmezés közbe.-vágom rá.
-Össze bújva?-kérdezi kicsit elpirulva.
-Ha úgy szeretnél, én benne vagyok.-mosolygom.
-Háát..legyen-vágja rá kicsit később.
Így is teszünk, de én sikeresen bealszok a film végére.Csak annyit érzek meg, hogy fel visz a szobámba Uran és mellém fekszik aludni.
Reggel az ajtó csengőjére ébredek, de csak fordulok egyet a másik irányba.
-Ki nyitom és elküldöm aki előtte áll. Pihenned kell Sea.-súgja a fülembe, mire csak hümmögök egyet.
Kis idő múlva döl vissza mellém.
-Mich volt. Mondtam neki, hogy nem hallottam felkeltél volna. Meg azt is elmondtam neki, hogy mostanában keveset alszol és örülök is neki valamennyire, hogy nem keltél fel a csengetésre.-magyarázza Uran.
-Köszi, isten vagy.-hümmögöm, majd a fejem a mellkasára rakva átkarolom.
-Ez a legkevesebb. Hamar szót értett, azt hittem jobban erősödni fog. Lehet kezd kiábrándulni belőlled.-mosolyogja.
-Azzal megkönnyítené a dolgom.-dörmögöm.
-Tudom, de ő se hülye. Észre vette, hogy kevés időtök van egymásra amióta vizsga időszakod van és én is itt vagyok melletted. Lehet kezd mást sejteni a háttérben, talán már össze is rakta, hogy nem vagyunk rokonok vagy ilyesmi.-magyarázza mire befogom a száját.
-Aludni szeretnék még Uraaaan!!-kiáltom mire megcsókol.
Erre teljesen belém fagy a mondandóm is.
-Azt mondtad itt fent nem Uran vagyok, hanem Din.-neveti.
-Korán van, elfelejtettem.-dörmögöm morcosan.
-Hékás, nincs durci. Engedlek pihenni, csak el akartam mondani, mit is látok a kis barátocskádon.-neveti.
-Olyan gonoszak vagytok egymással.-sóhajtom.
-Mert érzi, hogy féltenie kell tőled. De mivel abban a hitben van, hogy rokonok vagyunk így elkergeti ezeket a gondolatokat magában.-magyarázza mire elfordulok aludni, erre hátulról átölel és vissza is tudok dőlni.
Délután 4 körül jár az idő és akkor kelt Uran.
-Hercegnőm, itt az ideje hogy felkelj. Ma valamivel előbb kell megindulnunk le.-duruzsolja lágyan.
-Ezt a hangot elhallgatnám sokáig.-mosolygom a szemébe nézve, mire megcsókol.
-Törekszem majd, hogy sokáig hallhasd.-válaszolja egy nagy sóhajtással.
-Amúgy mire ez a nagy sietség? Nem úgy volt, hogy ma semmi dolgom nem lesz?-kérdezgetem.
-Apádnak köszönd, Ninoval beszélt le neked találkát. Persze úgy, hogy mindezt Nico álca mögé bújtatva. Meg van róla győződve, hogy te és Nino elég jó páros lennétek.-sóhajtja el a végét.
-Komolyan nem értem, a bál előttig nem sürgette a házasságot, azt mondta rá érek még azzal. Erre most szinte ő hajszolna bele.-nevetem szarkasztikusan.
-Lehet a megbeszélés miatt amit apám szervezett le neki az idősekkel. Valami olyanról volt szó, hogy nem akarják azt, hogy eltűnj és megszökj valami emberrel.A királyságnak szüksége van rád és a békekötés szempontjából a nászodra is.-magyarázza.
-Nekem senki semmit nem mondott a békekötésről vagy épp erről az öregek tanácsáról.-sóhajtom.
-Azért mert pont nem hittek abban, hogy maradnál. De ha meglesz a völegény jelölted  onnantól már neked is részt kell venned ezen.-teszi hozzá mire horkantok egyet.
-A saját népem se bízik bennem, hát oké jó tudni. Akkor nem is kell nekik. Fogom magam és lemondok a királyságról. Nincs értelme egy olyan királynőnek, akiben a saját királysága se bízik. Ezzel pedig minden problémánk megszünne.-gondolkodok hangosan.
-Az se lenne jobb, amennyire nem tudom miért, de nem szeretnek, még a végén elvennék a képességeid és az uszonyod is. Ha pedig nem vagy sellő, ugyan úgy nem lehetünk együtt. Ha pedig én is lemondanék erről a dologról, túl nyilván való lenne az, hogy igen is együtt vagyunk. Lehet még mikor megtudnák akkor végezzenek velem.Szigoruak a törvényeink, de mindegyikre volt már el rettentő példa sajnos.-teszi hozzá a végét szomorúan.
-Értem.-vágom rá.
-Így is eszükbe van már, hogy le kéne váltani engem, mert folyamatosan késel. De azért mert régi barátként van a családunk, így apád elnéz e felett. De ha nem én lennék, már nem én lennék a testőröd.-sóhajtja.