A Tenger Titka

Tizedik Rész

Csak nézegetem ahogy a halak úszkálnak mellettünk. Nem akarok a kelleténél is szomorúbbnak tűnni.
-Sinfony, kérlek ne hazudj nekem. Legalább velem legyél őszinte, látom rajtad, hogy bolondulsz Uranért, ami kölcsönös.-szólal meg kis idő után először.
-Már mondtam, nincs semmi köztem és közte. Csak kölcsönös tisztelet baráti alapon.-válaszolom kicsit dörmögve.
-Akkor csókolj meg!-neveti.-Jó nyugi ne nézz így, csak vicceltem.-teszi kis idő múlva hozzá.
-Nem illik egy herceghez az ilyen spontán kitörés.-nevetem mire elmosolyodik.
-Végre kicsit jobb kedved van, máris megérte nekem ez az egész.-mondja mire megfogja a kezem.-Fázol, jég hideg a kezed?-kérdezi mire elhúzom a kezem.
-Nem dehogy, csak a vérkeringésem nem az igazi.-vágom rá gyorsan.
-Ne idegeskedj, az teszi ezt. Csak nyugalom és hidd el mindent megoldunk.-mosolyogja, majd megfogja a két vállam és elkezdi masszírozni.
-Köszönöm, ez most jól esik.-szólalok meg halkan.
-Végül is barátok vagyunk. Ott segítek ahol tudok. Vagy ahol engeded.-teszi hozzá nevetve.
-Köszönöm, hogy ilyen kedves vagy velem.-vágom rá vissza.
-Ez a legkevesebb, ha netán tényleg házasságra kényszerítenek minket. Jóban akarok lenni a feleségemmel.-mondja teljes komolysággal.
-Remélem azért még adnak nekünk időt. Az jó lenne.-súgom, mire abba hagyja a masszírozást.
-Nem fogják elsietni ha látják,hogy össze járunk többször is.-feleli mire rá nézek és kicsit elpirul.
-Remélem is.-vágom rá.
-Figyelj, tudod én el tudlak képzelni magam mellett ez semmi kétség. Erős vezető lennél, mellesleg gyönyörű is. De nem akarlak bele kényszeríteni semmibe. Ha megélném azt, hogy úgy nézel rám mint Uranra az tenne a legboldogabb királlyá. De nem kérhetem azt, hogy a szíved mást szeressen.-sóhajtja.
-Nino, én annyira..-kezdek bele mire az ujját a számra teszi.
-Ne szabadkozz. Erről nem tehetsz. Ha lány lennék, lehet én is jobban vonzódnék egy erős hablegényhez, mint egy nála jóval gyengébb herceghez.-mosolyogja.
-Nem is szabadkozni akartam. Talán tényleg meg kéne próbálnunk kicsit nyitni a másik felé.-vágom rá mire kikerekedik a szeme.
-Akkor mi lesz Urannal?-kérdezi vissza meglepetten.
-Mindegyikünknek meg van a kötelessége. Ezt mind tudjuk.-válaszolom komolyan.
-Akkor nem lenne baj, ha megpróbálnék egy csókot?-kérdezi teljesen elvörösödve.
-Ha ennyire normálisan kéred, nem utasítom vissza.-válaszolom mire eléggé lágyan megcsókol. Nem érzek semmi pluszt, csak kellemes az egész. De miután eltávolodik, akkor elkezd bizseregni a szám, amit két ujjal meg is fogok.
-Bocsánat, ennyire rossz lett volna?-kérdezi rám nézve ijedten.
-Nem dehogy, felettébb nyugtató volt.-vágom rá gyorsan.
-Akkor elértem vele a célom. Nem akartalak letámadni.-mosolyogja.
-Egyáltalán nem tetted ezt.-mosolyodom el én is.
-Talán végül megeshet az is, hogy a szíved az enyém lesz. Boldog lennék a tudattól, hogy megvédtelek egy felesleges haláltól.-súgja miközben megsímitja az arcom.
-Nino, én most teljesen össze vagyok zavarodva.-mondom ki halkan mire bólint egyet.
-Semmi baj, hagyok időt. Csak dönts jól.Mindenhogy elfogadom. Amit pedig a bál estéjén mondtam, azt is elfogadnám. Nem szállok szembe az érzéseiddel, talán az lenne a legrosszabb mindenkinek.-gondolkodik hangosan.
-Rendben, idő az kelleni fog.-mosolygom.
-Na de hagylak, gondolom Uran is lassan végez. Legyetek kicsit kettesben is, kapcsolj ki kicsit.-mondja, majd elém úszik.-Legyen szép napod hercegnőm.-teszi hozzá, majd kezet csókol és elúszik.
Én pedig vissza megyek a palotába, ahol azonnal apám talál meg.
-Milyen volt a találkozó?-kérdezi ahogy elé úszok.
-Kellemes volt apám.-válaszolom rá tömören.
-Készülhetünk esküvőre?-kérdezi boldogan.
-Még korai lenne. Szeretném jobban megismerni, hogy biztos legyek a dolgaimban.-válaszolom komolyan mire bólint egyet. Erre be lép Uran a terembe.
-Megjöttem felség, királynőm.-üdvözöl minket majd meghajol.
-Milyen volt a találkozó a gróf kisasszonnyal?-kérdezi apám, tudtam hogy valami ilyesmi dolog van. De azért kicsit szíven szúrt.
-Kellemes volt, de úgy érzem nem passzolunk össze. Túl tenyérbemászó volt a kisasszony.-válaszolja nevetve Uran.
-Akkor majd a következő talán jobb lesz. Ne add fel fiam. Elég jó kiállású legény vagy. Biztos találsz majd egy hableányt aki a szívét adja neked. Én a te korodban 30 királylánnyal beszéltem mire meg lett Sinfony anyja.-neveti el a végét apám.
-Biztos gyönyörű nő volt, sajna alig emlékszem rá. Kicsi voltam.-gondolkodik hangosan Uran.
-Pedig oda volt érted, mindig azt mondta ha lánya lesz akkor biztos szeretni fog téged Uran. Ha pedig fia báttyaként néz majd fel rád.-meséli apám. Anyámnak túlzottan is igaza lett. De talán tudat alatt már akkor tudtam kit is szeretnék és csak megérezte.
-Arra emlékszem mindig az ölében akartam lenni. A világ legkedvesebb királynője volt számomra.-mosolyogja Uran.
-Szinte anyád helyett anyád volt, az biztos.-mosolyogja apám.-Na de menjetek, kapcsoljatok ki egy kicsit. Ma mind kettőtök sokat tett a jövőjéért.-teszi hozzá apám, majd így is teszünk. Találunk egy barlangot ahova be úszunk és a partjára kiülünk úgy, hogy az uszonyaink vissza érnek a vízbe.
-Mesélj, milyen volt Ninoval a randi?-kérdezi meg hirtelen Uran.
-Igazából ugyan azt hajtotta, én pedig elleneztem. De amúgy kellemes volt. Kedves srác.-mesélem mire kicsit elszomorodik.
-Értem. Figyelj, nem akartam apád előtt tud meg, de engem az a kis ribi mármint bocsánat, hogy ezt mondom rá de az, megcsókolt és elküldtem azzal a lendülettel melegebb éghajlatra, mármint ahonnan jött tényleg.-neveti.
-Nincs semmi baj, igazából teljesen megértem. Nagyon helyes vagy. Persze, hogy kapott az alkalmon.-nevetem.
-Na és veletek nem történt semmi?-kérdezi komoly hangon.
-Igazából megcsókolt.-mondom ki halkan, mire kicsit meglepődve néz rám vissza.
-Most átérzem amit te éreztél az előbb. Fáj, nagyon is. Drága Sinfonym, én nem tudom mi lesz velem, ha hozzá adnak.-sóhajtja szomorúan.
-Ne aggódj, megoldok mindent.-válaszolom, majd megfogom a kezét.
-Azzal, hogy mást fogsz szeretni?-kérdezi szinte síró hangon.
-Ugyan dehogy! Ne legyél hülye!-kiáltom el magam.
-Csak félek, mégis csak egy herceggel versenyzek.-neveti el a végét.
-Te állsz nyerésre, ezt ne feledd.-nevetem vissza.
-Nem fogom.-mosolyogja.
-Még mindig él az ajánlata.-súgom halkan.
-Ugyan már, ezt megbeszéltük.-vágja rá.
-Tudom, tudom. De jobbat én se tudok már.-gondolkodok hangosan.
-Tudom lelkem. Ha majd kicsit jobban ismered akkor talán elgondolkodhatunk rajta.-válaszolja tömören.
-Rendben.-vágom rá vissza.
Hirtelen egy árnyék fodrozódik meg a vízben.
-Gondoltam,hogy itt lesztek.-bukik fel a vízből Nino mi meg azonnal eltávolodunk egymástól.