A Tenger Titka

Tizenkettedik Rész

Vissza néz rám szomorú szemekkel, bennem pedig valami iszonyú játszódik le. Ha vissza megy haza neki annyi. Az apja átadja a trónt az öccsének és teljesen kitagadják még a családból is.
-Mondjad mi a baj?-kérdezi komoly tekintettel.
-Nem mehetsz vissza, ennyi volt. Többet nem próbálkozhatsz.-vágom rá, mire értelmetlenül néz rám vissza.
-Láttam, kitagadnak és az öcsédre száll a trón. Nem engedhetem, hogy ez történjen veled.-válaszolom mire elmosolyodik.
-Értem ne aggódj, itt csak te vagy most a fontos, hogy azzal lehetsz akivel szeretnél. Én is meg leszek. Ha kitagadnak legalább lehet találok valami kedvesebb lányt magamnak. A legtöbb hercegnő így is úgy is sznob volt.-neveti el a végét.
-Biztos meg leszel?-kérdezem mire bólint egyed.
-Én drága egyetlen jószívű hercegnőm, persze,hogy megleszek. Ha pedig segítség kéne bármiben csak keress meg és sietek ahogy csak tudok.-mosolyogja, majd elengedem és kimegy a szobámból.
Bárcsak ketté szakadhatnék, akkor a hercegnő énem lehetne Ninoval és a rendes énem pedig Urannal. Mennyivel egyszerűbb is lenne.
Nem szabad aggódnom, boldognak kell lennem. Istenem vissza kell mennem.
Így is teszek.
-IGEEN!!-lépek be a trónterembe mire apám és Uran is egyszerre néznek rám.
-Édes lányom, kerek mondatokkal beszélj kérlek!-vág vissza rá apám.
-Igen apám, hozzá megyek Uranhoz!-kiáltom el magam.
-Hát legyen így akkor, áldásom adom rátok. Egy feltétellel. Nino herceg..-kezdi mire belép az emlegetett.-Uran jobb keze szeretném ha lennél. Mivel lehet kiskora óta szerves részében van a királyságnak, az uralkodást igencsak tanulnia kell. Plusz ezzel megtarthatod hercegi címedet is, de mentesülsz a hercegnő választás alól. Úgy értve nem kötelező hercegnőt elvenned.-magyarázza apám.
-Felség ez megtiszteltetés, elvállalom ha Uran is bele egyezik.-válaszolja Nino.
-Nincs ellenvetésem hozzá.Örülök neki,hogy nem egy vénségtől kell tanulnom.-neveti.
-Uran és Sinfony ideje vissza menetek fel. Miután végzett az iskolával a lányom megejtjük az esküvőt is.-zárja le apám és mi meg is indulunk fel.
Bent a házban.
-Annyira örülök, hogy ez lett végül.-kezd bele Uran.
-Én is, eléggé megijesztettél azzal, hogy apám elé álltál.-válaszolom mosolyogva.
-Tudtam, hogy rajtad nem fog csattanni az ostor. Így nekem pedig mindegy volt mi lesz. De megijesztettél azzal, hogy nem azonnal válaszoltál.-teszi hozzá.
-Jobb volt ez így, legalább nem hitte azt senki, hogy volt valami köztünk.-válaszolom komolyan.
-Igazad van.-neveti.-De most már semmi és senki nem állhat közénk.-mondja, majd megcsókol.
Azt hiszem valami baj van, nem érzek semmit. Más, de nem tudom miért. Talán, az hogy leszakadt rólunk a félsz kicsit megzavarhatott. Igen biztos ez a hiba.
-Sea, annyira elbambultál, valami baj van?-kérdezi mire megrázom a fejem.
-Nincs semmi baj, kicsit fáradt vagyok ennyi az egész.-mosolygom.
-Akkor pihenjünk le, holnap megint vizsgád lesz.-mondja, mire bólintok egyet.
Gyors zuhany után már vetem is be magam az ágyba Uran mellé és elalszok.
Egy álomba csöppenek.
Minden olyan mint eddig. De mégis másabb.
-A lányod megint rosszalkodik és Uran engedi neki!-szólal meg elém lépve Nino.
-Igen, ha rossz akkor már az én lányom igaz?-kérdezem vissza nevetve.
-Háát, volt kitől örökölnie.-neveti vissza.
-Eneis az isten szerelmére! Hercegnő vagy drága lányom, nem kéne ilyesmiket csinálnod szegény Urannal.-nevetem, majd át veszem a kb. 5 éves kis hableányt, a haja babarózsaszín és a szeme mint a zafír. Arcocskája teljesen kipirult a játék hevében.
-De anyu, játszottunk.-vágja rá.
-Tudom kincsem, de csendben kell most lenni. Anyu és apu most megbeszélést tart a papiékkal.-mosolygom, majd leülök vele a kör asztalhoz.
Erre ébredek meg.
Édes tenger habok ez az álom elég fura és élethű volt. Nino és én, a lányunk. Ahogy gondolkodok megfogom a hasam. Á ugyan, hiszen semmi nem történt olyan. De mi van ha ez az álom mutatni akart valamit. Nem lesz jó ha Urannal leszek, lehet. Azt a pluszt se éreztem, még a jóéjt csókunkba se, pedig az még jobban vadabb szokott lenni. Most meg szinte csak egy érintés volt a szánkkal.De Nino csókja a felviharzott lelkem is megnyugtatta és még bizsergett a szám is tőle. Mi ütött belém, ez lenne az ha a véred megmondja mégis kivel is kell lenned?
-Már ilyen korán fent vagy?-kérdezi Uran.
-Felkeltettelek?-kérdezem rá nézve.
-Dehogy. Hova indultál?-kérdezi vissza.
-Megyek egyet úszni vizsga előtt.-válaszolom mire elmosolyodik.
-Veled menjek?-kérdez megint.
-Egyedül szeretnék menni. Ki akarom üríteni a fejem.-válaszolom.
-Rendben menj csak. Vigyázz magadra, én addig még pihenek.-teszi hozzá majd meg is indulok.
A hideg tenger, jobb nem is kéne. Megtalálom a tegnapi barlangot így ki ülök a belesejére.
10 perce lehetek itt és annyira nyugtató. Szinte majdnem elalszok.
-Hát te? Nem fent kéne lenned? Hol van Uran?-bukan elő kérdezgetve Nino, majd mellém ül.
-Még alszik, én nekem már nem megy. Volt egy fura álmom. Plusz pár óra és vizsgázom, úgy voltam vele kiszellőztetem a fejem kicsit.-magyarázom.
-Nekem is az volt, így ide jöttem. Múltkor is itt sikerült elaludnom.-mosolyogja.
-Milyen álmod volt?-kérdezem vissza komolyan.
-Nem lényeges.-válaszolja mire elnevetem magam.
-De érdekel!-vágom rá.
-Na jó elmondom. Ha te is a tiédet.-neveti.
-Rendben.-mosolygom.
-Tudod azt álmodtam, hogy a feleségem vagy és van egy csodálatos kislányunk, Eneis. De ez lehetetlen lesz, hiszen te Urannal leszel és nem velem.-teszi hozzá a végét szomorúan.-Na és te mit álmodtál?-kérdezi, de én csak nézek magam elé.
-Az baj, ha ugyan ezt?-kérdezem mire kikerekedik a szeme.
-Még a név is stimmel?-kérdezi vissza.
-Igen még az is.-vágom rá.
-Tudod a nagyanyám hívták Eneisnek.-meséli.
-Szerinted is azt jelenti ez az egész amit szerintem?-kérdezem, mire rám néz.
-Én már nem merek semmit se gondolni. Csak az a kislány jár az eszemben. Maga a csoda. De hagyjuk is bele sajdul a szívem, ha arra gondolok, soha nem fogom látni ténylegesen.-hadarja el egy nagy sóhajjal zárva.
-Tudod nem ugyan olyan az érzésem Urannal. Valami változott a csókunk után.-kezdek bele.
-Nem érzed azt a pluszt?-kérdezi mire bólintok egyet.-Mondd csak, nálam talán volt? Mert őszintén nekem a lelkem is bele remegett.-teszi hozzá mire teljesen elvörösödök.
-Szerintem igen. Ha vehetem annak a testem jelzéseit.-válaszolom komolyan.
Nagyban csak egymást nézzük, senki sem szólal meg