Sötét Mesék Akták (I.?)

És ez kérem... a prológus

A fiatal nő már nem tudta, hogy hangsúlyozza a túlélőknek, hogy a legfontosabb dolog jelen helyzetben, hogy mind csendben maradjanak. Ehhez képest valamennyien fennhangon próbálták túlkajabálni a másikat, miközben társa az ajtóban állt, kibiztosított fegyverrel.

- Nyomatékosan kérem önöket, hogy maradjanak csöndben!

- Kik maguk? Mi ez az egész? - kérdezte félelemtől félőrülten egy nő. 

- Kérem, mi segíteni szeretnénk!

- Mi a fasz az izé, mi? - vágott közbe az egyik férfi, láthatóan egyre idegesebb volt.

- Maguk hozták ide? Ez valami kormány kísérlet?!

- Kussoljanak már be, de tényleg! - mordult rájuk az ajtón àlló - Hát mind meg akarnak halni?

- Mind meg akarnak halni? - visszhangzott az ajtó túloldaláról a hang, mely mintha csak a fiatal férfi sajátja lett volna. Hirtelenjében néma csönd lett úrrá a szobán, a levegő megfagyott, a jelenlévők pedig mind érezték, hogy egy megmagyarázhatatlan "végítélet" érzés költözött be a helyiségbe. Az ajtón álló férfi társára sandított, majd lassan a kilincs felé nyúlt, nyilvánvalóan, hogy azt ne lehessen könnyen kinyitni. Ám mielőtt még keze egyáltalán hozzáérhetett volna az ajtó szilánkosra robbant, ahogy a bestia bevetette magát a szobába, félre lökve a férfit és egyenesen neki ugorva kollégájának. A felvételt itt állították meg, ahol a testkamera képén még látszik a levegőben ugró, némileg humanoid, de holtsápadt és túlságosan is eltorzult lény arca.

Egy férfi lépett előre a vetítő mellé:

- És ez, mélyen tisztelt Tanácsurak, csupán egy, egyetlen egy a megannyi alkalom vége láthatatlan listájából, amikor a Rend teljes létezése forgott kockán a Sötét Mesék Könyvtára miatt! - a férfi, Lord L'ioran nagyot pördült sarkán és az egyik díszes fotelben gubbasztó fiatal férfi felé bökött csontos ujjának végével. 

Az ifjú úriember hanyatt vetett fejjel, szemüvege mögött pedig elhunyt szemekkel hallgatta az előadást. Végtére is mi értelme lett volna újra néznie a felvételt, amit így is kívülről ismert? Összefont kezei ölében pihentek és egy sajátos ütemet dobolt velük hasán. Hiába is próbálta volna leplezni unalmát egyszerűen kiült rá, így hát inkább nem is próbálkozott vele.

 - Barovich! - Hm? - dünnyögte karcsú bajusza alól a fiatalember.

- Van bármi amit szeretne mondani nekünk ezzel kapcsolatban? - kérdezte a tanácselnök.

- Miért volna? Láthatóan nem is figyelt! - puffogott a lord. A fiatal férfi lassan felemelte a fejét és rátekintett, szelíd mosolyt öltve magára. Már megszokott mozdulattal túrt bele rövid, barna és ezüst tincseinek kusza tengerébe és egy kis lendületet véve talpra állt. Ha valaki, akkor ő nem sietett, kényelmesen ballagott oda a vetítőhöz, zsebre vágta kezeit és alaposan végig nézte a kimerevített képkockát a lényről. 

- Tudják mi ez? 

- Tch miféle kérdés ez?

- Afféle, drága lordom, hogy magának speciel nem hiszem el, hogy tisztában van azzal mit hozott ide a tanács elé elemzésre... minden tisztelettel. Az idősebb férfi feje lassan egy érett paradicsom színeit kezdte felvenni. 

- Hogy van mersze... 

- Ez egy terresztriális alfa humanoid kategóriába eső lény volt, az ügyet "B" szekciós aktaként mentették el, tudja mik mennek abba a szekcióba? 

- A sikertelen ügyek. 

- Baromság. - motyogta orra alatt úgy, hogy ők ne hallják - A problémás ügyek, amik végül azért csak megoldódtak valahogy.