10. Fejezet

71 5 1
                                    

3 hét telt el a vidámparkos "élmény" után. Telefonomat néma üzemmódra állítottam, hogy ne zavarjon senki se, még én feldolgozom az egész történetet.
Elmeséltem anyának az egészet, és támogat persze meg minden, de Jadenre nagyon haragszik.

Viszont, holnap jön értem apa és az úgymond "mostoha bátyám". Megjegyzem, hogy életemben nem láttam még azt a fiút szóval  nagyon izgulok. Biztos nem lehet olyan helyes mint Jaden.

19:23 üt az óra és úgy gondoltam, hogy kimegyek egy kicsit kocogni, tiszta a levegő most az utcán. Egy autó se jár, és egy ember se.
Felvettem az edzős szettem ami egy fekete crop toppból, egy fekete rövidnadrágból, és egy pulcsiból állt, meg persze egy futó cipőből.
Olyan 19:30-kor elindultam direkt nem arra vettem az irányt amerre Jadenék laknak. Semmi kedvem őket látni. Még Javont oké, de Jadent,, szemem elé nem kívánom.
Már vagy olyan 10 perce kocogok, elég jól bírom. Ahoz képest, hogy már vagy 3 napja nem ettem semmit, de bírom ja. Érzem ahogy kezdi feladni a testem a futást de nem hagyom. Muszáj vagyok megállni mert össze fogok esni.
Megálltam majd leültem a járda szélére pihenni, és kezdett összemosodni a világ. Egyszer csak egy autó lelassít és megáll előttem.

- Mit keresel itt Alisa?
- Ki vagy te? - Kérdem, homályosan látva. 
- Javon vagyok, tudod. - Mondta.
- Ja-Jav... - Össze estem.
- Úristen Alisa, mit csináltál?? Alisa, kérlek válaszolj, hahó.

Megfogott Javon, majd betett az autóba, és bevitt a kórházba.
Olyan 1 óra hosszáig kómában voltam, majd arra keltem, hogy Jaden, Javon, anyám, és apám??? Feje körbe vesz engem...

- Felkelt végre!! - Mondta Javon.
- Mit csináltál kincsem? - Kérdi anya.
- Én-Én... - Néztem Jadenre majd elkezdett hevesen verni a szívem és remegni kezdtem.
- Pánikrohama van, hozzatok vizet gyorsan! - Mondta egy idegen hang a többieknek.
- Tessék, egy pohár víz. - Nyújtotta anya a poharat az idegennek.
- Tessék, igyál egy kicsit!
Elfogadtam a vizet majd a keze segítségével inni kezdtem.
- Jobban vagy? - Kérdi apa.
- Apa,, hogy-hogy itt vagy?
- Érted még a világ végéről is ide jönnék, ha bármi bajod esne.
- Gyere ide. - Öleltem meg apát.
- Szerencse hogy ott voltam...
- Nem voltál velem Javon..
- Szerinted ki hozott be? - Kérdi.
- Oh, köszi. - Mondtam.
Jaden közelebb lépett hozzám, és megakarta simogatni a karomat, de én elhúzodtam tőle az ágy másik szélére. Láttam Jaden szemébe hogy rosszul esett neki, de nekem is az hogy megcsalt.
- Akkor inkább nem fogom meg.
- Én is így gondoltam. - Mondtam, majd hátra lépett anyu mellé.
A tekintetem összeütközött azzal az idegen ember tekintetével.
- Te ki vagy? - Kérdem.
- Én, ohh csak az apád mostohafia.
- Ohh, értem. - Mosolyogtam.
- Én ezt nem bírom nézni. - Mondta Jaden, majd kivágta az ajtót és kirohant a kórházi szobából.
- Ennek mi baja? - Kérdi apám.
- Majd mesélek neked. - Mondtam.

1 hétig bent voltam a kórházban és minden reggel anya jött be hozzám, reggelit hozott, és tiszta ruhákat. Délben apa jött, ő az ebédemet hozta. Este pedig a mostohafia Nick. Ohh Nick... Gyönyörű mogyoró barna szeme van és szökés barnás haja, izmos kar, motorozik, ésss szörfözik.
Egyszerűen tökéletes csávó. Minden este hozta a vacsorámat és elég jól el voltunk miközben megetetett, nehogy bajom essen.
Evés után bekisért a fürdőszobába ahol megvárta még megmosom a fogam, és vissza is kísért majd betakart a takaróval és minden este nyomott egy puszit a homlokomra, aztán megvárta még  elalszok. Képes volt késő estig is ott lenni velem. Csak az érdekelte hogy biztonságban aludjak el.

1 hét után ugye apa vitt haza anyához ahol összeszedtem pár cuccom (egész szobámat), mert mentem 4 hétre apához Floridába másnap.

Reggel 4:30-kor keltem és elkezdtem készülődni. Kényelmes ruhába öltöztem, mert sok idő lesz az út. Egy fekete crop toppot vettem fel egy szürke bemelegítővel és egy Nike air forcet. A sminkem korrektorból, szempillaspirálból, pirosítóból, és egy szájfényből állt.
Körülbelül olyan 5:46 lehetett mikor valaki kopogott az ajtón.
  "Gyere csak, nyitva van."

- Szia kincsem, készen vagy?
- Szia anya, igen kész vagyok.
- Büszke vagyok rád édesem.
- Miért is? - Kérdem.
- Amiért ilyen erős nő vagy!!
- Ohh, köszi anyu. - Mondtam.
- Apa hánykor is jön? - Kérdem.
- Hmh, azt hiszem olyan 6:00 körül.
- Oh anyaa, siessünk.

Megfogtam a cuccaim és lementünk anyával a nappaliba, mikor egy hangos csengő zavarta meg a beszélgetésünket.
- Biztos apa jött meg. - Nyitottam ki az ajtót, majd dobbant a szívem.
- Ja-Ja-Jaden?? - Kérdem.
- Szia Alisa. - Köszönt Jad.
- Szia, mit szeretnél?
- Én csak elköszönni jöttem tőled.
- Ömh, csak 4 hétre megyek el.
- Nem baj. El szeretném mondani hogy nagyon szeretlek és nekem tényleg nem volt szándékomban megcsalni téged. Nagyon szeretlek Alisa. Az a lány a vidámparkban lekapott engem miközben kerestem Javont, de úgy látszott hogy ő hamarabb megtalált engem azzal a lánnyal. Kérlek bocsájts meg nekem. Nagyon hiányzol Alisa.
- Uhh, ez nekem most hirtelen túl sok információ Jaden...
- Adok időt ha kell, bármennyit.
- Oké, vissza jövök és adok választ.
- Köszönöm Alisa. - Mondta Jaden.
- Most pedig, ha nem bánnád mennék. - Mondtam, majd kimentem az ajtón.

Ahogy kiléptem meg is érkezett apa. Oda futottam hozzá, és megöleltem.
- Sziaa apa. - Köszöntem neki.
- Szia törpilla, hogy vagy?
- Nagyon jól vagyok. - Mondtam.
- Annak örülök, mert hosszú út lesz Floridáig. - Kacsintott rám.
- Szia anya!! - Köszöntem el.
- Szia kincsem, érezd jól magad!!
  Majd rá néztem Jadenre, és tartottam a szemkontaktust vele.
Egy olyan vágy akar belőlem kitörni amire már nagyon régóta vágyok. Érezni akarom a csókját.
Nem bírtam tovább tartani, oda futottam Jadenhez és hevesen csókolni kezdtem őt. Jaden csak annyit súgott a fülembe, hogy:   "akkor ezt egy igennek veszem"
Én csak kacsintottam rá, és beültem az autóba apával együtt.

Változz hogy szeresselekDonde viven las historias. Descúbrelo ahora