Változz hogy szeresselek

6. Fejezet

Másnap reggelre ébredek fejfájással és hasi görcsökkel, ami egyet jelent... szenvedéses időszakok következnek emberek. Ordítottam anyunak hogy ma nem megyek suliba mert nem érzem jól magam és, ő igent mondott szóval tök jó.
Reggel semmit nem csináltam egész végig az ágyban haldokoltam, sorozatoztam, nasiztam, majd végül délben leszédültem a konyhába ebédelni mivel már kívántam a főtt kaját de, nem ezeket amik a hűtőben voltak. Ezeket nem kívántam. Egy jó kis gyrost úgy megennék most de, nincs itthon én meg nem megyek el a gyrososba, túl messze van egy olyan nőnek aki épp szenved, meg amúgy is messze van. Inkább felmentem és írtam anyunak mert, városban van úgy is, hátha hoz nekem ezt-azt.

Alisa: Szia anyu! Hozol nekem gyrost légyszi, megkívántam.
Anya: Persze kincsem, vigyek gyógyszert is? Csokit?
Alisa: UUU igeen 😍 köszike❤️

Már délután van, anyu sehol, azóta nem ettem semmit. Kitartóan várom a gyrosom ami remélem hogy hamarosan megérkezik.

17:48 van jelenleg. Azóta eltelt már vagy egy óra hossza én ezt már nem bírom, neki állok rendelni kaját mert éhen halok.
Rá is mentem az appra és kiválasztottam hogy milyen kaját szeretnék. Még jó hogy a gyrosra nyomtam mi másra vágynék?
Egy 20 perc múlva meg is érkezett a kajám házhoz szállítással, vele együtt utána anyám is JADENNEL??
Mit keres itt Jaden? És miért pont anyámmal jött?
Gyorsan lefutottam hasi fájdalmakkal. És Jaden kettő nagy szatyorral a kezében sétált be.

- Hát te meg? - Kérdem.
- Összefutottam anyuddal gondoltam rá fér a segítség, rád meg egy lelkitárs.
- Ömh köszike hogy ennyire aranyos vagy de mi történt veled?
- Amit mondtál tegnap nekem, komolyan vettem. Javonnak tényleg szüksége volt rám. Neked meg egy bocsánat kérésre tőlem.
- Igen tényleg szükségem volt rá.
- Na de menjünk edd meg a kajád.
- Ömh ami azt illeti... olyan lassúak voltatok hogy rendeltem magamnak amit meg ettem már de akkor gyere fel ez a tiéd lesz.
- Tudod, azért késtünk mert, neked vettünk ezt-azt. Nézd hoztunk a kedvenc csokidból is. De inkább menjünk fel. - Nézett anyura és kacsinottak egymásra.
- Ömh, oké ez furi volt.
- Micsoda? - Kérdi Jaden.
- Hát ez az egész, miért kacsintottatok anyuval? - Kérdem.
- Jaa semmi, semmi. - Mondta.
- Ohh, hát okés, akkor menjünk.

Felmentünk a szobámba és leültünk az ágyra tv-zni, beszélgetni. Majd annyit látok hogy egy kéz nyúl a lábamhoz.
Nem tagadom, jó érzés volt, úgyhogy nem is elleneztem. Jaden rámnéz és megszólal.

  - Jó érzés? - Kérdi kacagva.
  - Igen, nagyon jó érzés.
  - Nem baj? - Kérdi.
  - Nem dehogy, csináld csak.

Igazából még senki nem váltott ki belőlem ilyen érzést és, elég szokatlan volt ez de, élveztem.
Egyre jobban kezdte simogatni, inkább úgy mondom hogy markolta és, egyre beljebb ment a keze, a combomhoz majd egyre feljebb és feljebb még el nem érte a csúcspontot. Ott is azt csinálta mint eddig. Kicsúszott a számon egy nyögés.

  - Jaden...
  - Sssss!
  - Ne, Jaden állj le kérlek.
Jaden leállt és elengedett.
  - Mi az, mi történt? - Kérdi.
  - Jaden nekem ez nem megy, még csak tegnap lettünk igazán jóba, nekem ez nem megy. Még csak nem is ismerjük egymást annyira.
  - Tényleg így hiszed? - Kérdi.
  - Igen. Én nem vagyok olyan akinek a bugyijába csak úgy be mehetsz, szóval nekem most nem jó ez az alkalom. - Mondtam.
  - Hát legyen 1 óra múlva biztos jobban leszel. Itt várlak a házatoknál. - Mondta, majd lelépett.

Kicsit furán éreztem magam, nem akartam megbántani meg semmi ilyesmi de ez tényleg korai nekem és én nem engedek be a bugyimba csak úgy valakit. Egyszerűen nem.
Mindegy, beállítottam egy ébresztőt 19:20-ra majd lefeküdtem aludni 1 órára.