itt maradt.

IV.

warning: kicsit részletesebb 18+os jelenet

Péter ma végre kezdett magával valamit, lezuhanyozott, és rendbe tette a lakását, de Barni cuccai ugyan ott hevernek, ahol eddig. Most pedig az ágyán ül törökülésben, egy József Attila kötettel a kezében, míg random filmek mennek a tévében. Sosem szeretett olvasni, viszont Barnabás távozása óta előhúzza a fiú régi kedvenc könyveit és köteteit, megpróbálva megérteni, mit is szeretett ennyire ezekben. Ha őszinte akar lenni, mostanában a napja fénypontja az, amikor leülhet olvasni. Amit viszont igazán furcsának talál, hogy a pöttyös Radnóti kötet, amit nem fejezett be, és a szekrényén hevert, most nincs ott. Biztos eltette valahova, csak nem emlékszik. Mindig is tudta, hogy a gyász nehéz és hosszadalmas, de nem gondolta volna, hogy napokig nem fog fürdeni és felkeni az ágyából.

"A haláloddal meghalt egy részem, többé már nem vagyok teljes ember. Képtelen vagyok élni nélküled, és azt sem tudom, nélküled hogyan lehetek újra önmagam."

Néha csak reméli, hogy egyszer majd kiderül, hogy ez mind csak egy álom volt. Ma is, mint minden este, a tévé háttérzajára, Barnabás egyik felsőjét szorongatva alszik el.

2026. december 20. Ugyanekkor, Bálintéknál;
A feszültséget nagyon észre lehet venni a bajszos frontemberen, így Bálint napok óta nem hagyja el az oldalát. Nem csak azért, mert aggódik érte, hanem mert így közelebb érezheti magát hozzá. Volt már több egyéjszakás kalandjuk is, általában részegen, szórakozás céljából, de ellenben Giorgioval, akinek vicc meg játék volt az egész, Bálint lassan belészeretett és komolyan vesz minden csókot és érintést, amit a kisebbiknek ad. Mikor Giorgio egyszer-egyszer beleolvad az érintésébe, egy kis reményt sugároz, hogy lehet valami köztük, még úgy is, hogy tudja, hogy nem. A zenekar többi tagjának ötlete sincs arról, hogy köztük mi folyik, hiszen sosem mutattak semmi különösebb érdeklődést egymás iránt, így kinek is jutott volna eszébe? Ennek ellenére most itt vannak, már sokadik napja együtt, nagyobb komfortot nyújtva a másiknak, mint valaha. Sokadik este alszanak már el összebújva, és sokadik reggel kelnek fel ölelkezve.

Most éppen Giorgio áll a konyhában ügyködve, anyukája receptje szerint készít pestós gnocchit, hiszen Bálint sosem evett még, és amikor a bajszos ezt megtudta, felháborodott. A magasabbik fiú hiába győzködte, nem engedett belőle, így ráhagyta, hisz úgyis azt csinál, amit akar. Csak kuncogva figyeli, ahogyan az olasz veszekedik az anyukájával facetimeon - persze olaszul -, míg majdnem odaég a hagyma.

— Hallod oda fog égni — Nevet a magasabbik, mire csak Giorgio mérges pillantásával találta szemben magát. Ő is tudja, hogy nincs veszélyesebb egy alacsony, mérges olasznál - terrorkobold -, így védekezően teszi fel a kezeit, ijedt kifejezéssel az arcán. Hiába volt egyértelműen tettetett, be kell vallania, hogy azért kicsit tart tőle, főleg mérgesen. Nagy nehezen, de Giorgio és az anyukája befejezik a veszekedést, majd végre elkészül az étel, nagy szenvedések híján. Közben Bálint teker egy-két cigit, amit Giorgio mit sem sejtve les itt-ott.

— Jössz enni? — Kérdezi a magasabbik fiút figyelve zavart arckifejezéssel. Valójában csak élvezi nézni őt, van benne valami különleges. Mintha senki nem hozott volna még ki belőle ilyen érzelmeket, mint ő. Sokkal kellemesebb őt néznie, mint valaha. Annyira szép, ahogyan az ajkai mosolyra görbülnek, ahogy a megnőtt haja már-már a vállát súrolja, és ahogyan az izmos karja mutat a mintás ingje alatt. Mikor következőnek kiábrándul a gondolatai közül, azoknak tárgya már ott áll előtte, s ujjával felemeli az állát, így arra kényszerítve, hogy ránézzen. Ajkai - amikről Giorgio pont az előbb álmodozott -, szinte az övét súrolják, teljesen, tagadhatatlanul fülig pirul, s talán most először kívánja őket teljesen józanon.