itt maradt.

III.

Visszaemlékezés:
2026. június 23
— Gyere már kedvesem, különben tényleg bezár az étterem, mire odaérünk — Kuncogja Barnabás, miközben szerelmét figyeli az ajtófélfának támaszkodva. Egy közös hétvégét töltenek Olaszországban, Cremában, egy kis pihenés képp a fesztiválszezon előtt. A zenekar többi tagja persze tudja, hogy hol vannak ezek ketten, habár sosem volt kimondva, hogy kapcsolatban lennének. A nap süt, nemrég keltek, most pedig reggelizni indulnának egy közeli étterembe, ha Peti végre eldöntené, mit is vesz fel. Az AirBnb szobájuk elég kicsi de otthonos, pont jó a kettőjüknek. A nap aranysárgás sugarai, kintről a madarak csiripelése és a légkondi hangja tölti be a szobát, no meg persze Peti szöszmötölése.

— Ez jó lesz szerinted? — Emel fel egy csíkos inget, egy hasonló csíkos rövidnadrággal. Barni elneveti magát, majd hevesen bólogatva bíztatja szerelmét, aki el is kezdi levenni a pizsamáját. Barna végignézi a kisebbik minden tettét, majd mikor már jól megfigyelte a csupasz mellkasát inkább elnéz, mielőtt olyat tenne, amitől aztán biztosan lekésik a reggelit.

— Nagyon csinos vagy — Mosolyodik el, mikor Péter végre felveszi a cipőjét, s kezét a derekára csúsztatva hint egy csókot az ajkaira. Elindulnak, útközben egymás kezét szorongatják és nézelődnek, csodás választás volt ez a város. Annyira intim és szép, ahogyan itt kifejezhetik egymás iránt a szeretetüket anélkül, hogy bujkálniuk kellene. Odaérnek a reggelizőhöz, ami egy elég modernizált hely, svédasztalokkal. A napszakoknak megfelelő választékból tudnak enni, s mindezt pénztárca barátan.

Mindketten esznek, közben beszélgetnek, kávét és teát is isznak. Peti szerelmét csodálja, van benne valami, amit senki más nem lát. Kissé úgy érzi magát, mintha egy tini lenne újra, s Barni lenne az első szerelme. — Mit nézel, kedves? — Kérdezi tőle gondolatai tárgya, finoman megszorítja az asztalon pihentetett kezét.

"Lenne bár enyém
Ezer élet és száz alak
Pusztuljak inkább ennyiszer
Mint sem másénak lássalak."

— Téged — Mosolyodik el, s arcára egy kis pír szökik. Haja a szemébe lóg, így Barni még gyönyörűbbnek találja mint bármikor máskor.

— Ó igen? — Kérdez vissza, csábosan elmosolyodva párjára, aki még jobban pirul a húzása után. Már egy ideje ott bujkál bennük az a vágy, amitől most is fel tudnának mindketten robbanni. Mikor végeznek a reggelivel, összeszedve a cuccaikat elindulnak a strandra, ezúttal biciklivel. Nem is mondható strandnak a hely, ahova mennek, inkább csak tengerpart, hisz alig fordulnak meg erre emberek. Ez is egy ilyen alkalom, amint megérkeznek, le is pakolják a dolgaikat.

— Bemegyünk? — Kérdezi Peti, kedvese válaszképp pedig csak lekapja a felsőjét, majd azt ledobva, a vízbe siet. A párja a partról figyeli, s elkuncogja magát, de valóban ez a tette csak növeli benne a vágyat amit érez, na meg persze, csak jobban zavarba hozza. Leveszi ő is a felsőjét, majd szerelme után megy, aki mosolyogva figyeli, ahogy bemegy a vízbe.

— Csinos vagy — Dicséri meg, majd a víz alatt karolja át a derekát, hogy megcsókolja. Peti belemosolyog a csókba, s Barna nyakába vezeti kezeit, s úgy csókolja tovább ajkait. A víz lágyan simogatja bőrüket, ami a csók hosszúságával csak forrósodik. Barnabás egyre jobban hajol Peti felé, egyre hevesebben falva ajkait, keze pedig a derekát simogatja, pont ott, ahol a nadrág pántjával találkozik. Elválnak egymástól levegőhiány miatt, mindketten hevesen kapkodva a levegőt. — Nem lehet, hogy haza kellene menni? — Kuncogja, de nem engedi el kedvesét. Peti ismételten fülig pirul, hisz magának is alig akarja bevallani, hogy kívánja párját.

— A hotelben talán hűvösebb van — Mosolyog, de Barni látja a tekintetében a huncutságot. Kimennek a vízből, kicsit megszáradnak, majd felkapva a cuccaikat - amiket mint kiderült, feleslegesen hoztak -, és elindulnak vissza a biciklijeiken.

A szobájukba érve, Barni szinte azonnal lecsap Peti ajkaira, túl sokáig várt, mielőtt ezt végre megtehette. Kedvese belekuncog a csókba, miközben a nyakába vezeti karjait, kissé közelebb húzva magához. A csókjuk ezúttal gyerekes és szerelmes, egészen addig, ameddig a fiatalabbik pajkosan bele nem harap Barnabás alsó ajkába. A fiú ajkait egy morgás hagyja el, s újra megtölti a vágy amit eddig érzett, talán kétszeresen is. A derekánál fogva jobban magához húzza Petit, szinte egy hajszál sem tudna köztük már elférni. Forró a levegő köztük, a légkondi ellenére is.

Barni hátrálni kezd, míg az ágyig nem érnek. Most Petin a sor, hogy cselekedjen, így egy egyszerű mozdulattal magával húzza kedvesét a párnák közé. Elszakadnak egymástól, de így van egy kis ideje Barnabásnak megcsodálni szerelmét. Ajkai elnyíltak, aranybarna tincsei kószán hevernek a párnákon, arca kipirult, szemei pedig csillognak; gyönyörű. Keze a derekát simogatja, már rég betévedt a pólója alá, s már-már alhasát simogatja. Most már nem az ajkaira hajol, hanem a nyakára hint puszikat, ezzel sóhajokat kicsalogatva a fiúból. Itt-ott finoman fogai közé harapja a bőrt, s megszívja, ezzel is picit megjelölve kedvesét. Aznap délelőtt Crema városában, egy kis szoba ágyán hajszolták egymásba kapaszkodva a beteljesedésüket.

2026. december 20.
Peti sóhajtva dől az ágyába, ma volt megtartva hajdani szerelme temetése. Egyikük sem ment el, nem mert nem szerették volna Barnabást, hanem, mert semmit sem tudtak a temetésről, csak azt, hogy ma volt. Már jelentősen jobban érzi magát, bár továbbra is a depresszió és gyász mély bugyrában van. Nem akar rosszabbul lenni, s már felfogta, hogy az élet nem áll meg ez után, de nem tudja, fog-e szeretni még valaha. A mai napja nyugisan telt, habár még mindig nem tett el semmit sem Barni távozása óta, befejezte a grafikus munkát, amit tegnap elvállalt.

— — — — —
NOTE: Ez egy kisebb, rövidebb filler rész lett, egy visszaemlékezéssel is egyben, ami remélem mindenkinek tetszik, kicsit vidámabb is lett, mondhatni :D

- Puszi: V<3