itt maradt.

V.

2027. január 18.
A Carson Coma most majdnem teljes létszámban ül kamera elé, egy nagy és új dolog bejelentése érdekében. Az utóbbi hónapban semmi különösebb nem történt senkivel, Ati és Panna ám hivatalosan együtt laknak. Őket is megütötte a gyász, viszont a költözés miatt nem is nagyon volt idejük ezen gondolkodni, most inkább kiélvezik a közös életük kezdetét.  A fiatal riporter még mindig a Refresher-t képviseli, Attila pedig egy kávézóba jár esténként zenélgetni egy pár hete. Zsombor ugyan úgy zenél tovább, ismét a Hari_Drama zenekarában, ahova még 2025 nyarán lépett vissza. Nagyon megrázta a halálhír, viszont a munkáját sosem akarta volna otthagyni, akár mennyire is fáj, hisz meg kell élnie valamiből. Bálint és Giorgio teljesen jól eléldegélnek, bár a legtöbb idejüket együtt töltik, nem történt azóta semmi komolyabb köztük. A fiatalabbik továbbra is a színházba jár próbálni, míg Bálint szabadidejében fotózik - főleg gondolatai tárgyát -, és újra beugró a Csaknekedkislánynál. Peti is kezd egyre jobban lenni, bár rengetegszer kapja magát azon, hogy a zuhanyban összerogyva zokog Barni hiánya miatt.

Bálint elindítja a kamerát, majd visszaül a helyére, és Giorgio beszélni kezd. — Sziasztok, mi vagyunk a Caron Coma, és feltételezzük, hogy ha ezt nézitek, akkor tudjátok mi történt Barnabással. Mindegyikőnket nagyon megrázta, ám nem oszlunk fel, egy kisebb szünet után újra koncertezni tervezünk majd. — Mondja, közben mindenki teljesen okés, kivéve Petit, aki a száját rágja és idegesen ficánkol az ujjaival. Ati - aki mögötte ül -, bíztatóan megszorítja a vállát, ezzel kicsit oldva benne a feszültséget.

— Sok tervezgetés után megegyeztünk, hogy április nyolcadikán tartunk egy nagy koncertet a Budapest Parkban, főleg Barni emlékére, hisz tudjuk mennyien szerettétek őt. A jegyértékesítés szombaton indul, ezzel megnyitjuk a Park idei szezonját is — Fejezi be Bálint, majd  le is állítják a videót.

— — Később — —

— Hallod Bálint, neked mi bajod? — csattan fel Giorgio, kissé idegesebben, mint eredetileg tervezte.

— Nincs semmi bajom, szimplán szeretném veled megbeszélni ezt — Bálint mindvégig higgadtan beszél hozzá.

— Szerintem pedig igenis támadsz és igazságtalan, hogy megint ezzel jössz! — Giorgio és Bálint a konyha közepén áll a carbonara szósz felett, amit húsz perce kezdtek el csinálni.

— Gio, figyelj rám. Akkor kimondom egyszer és mindenkorra; szeretném, ha letisztáznánk, hogy mik is vagyunk mi.

— Bálint, biztos muszáj ezt pont most és pont itt?

— Igen, muszáj, Giorgio. Szeretlek téged.

— Én is szeretlek, Bálint. Tényleg.

— Mindketten tudjuk, hogy nem ugyanúgy értjük ezt.

— Keverd meg a mártást, oda fog égni — Bálint bár próbál nyugodtnak látszani, marja az ideg belülről. Kifejezetten utál veszekedni, azt pedig még jobban utálja, ha kikényszerítik belőle, hogy veszekedjen. A carbonara szószt azért megkeveri.

— Oké, szóval nem figyelsz rám.

- De figyelek. Elmondtam már, hogy szeretlek. Fáradt vagyok, Bálint, nincs energiám ehhez, még a színházba is kell mennem.

— Akkor mit szeretnél? Sokáig bírom, de kezd elegem lenni ebből, ami hónapok óta megy köztünk. Legalábbis úgy, ahogyan megy ez, abból már elegem van. Ha éppen részegek vagyunk lefekszünk egymással, egyébként meg egy randira nem mentünk még el!

— Elhívtál valaha is randizni? — Giorgio tökéletesen úgy szúrja be ezt a kérdést a hosszú hajú mellkasába, hogy fájjon. Bálint megáll egy picit. Fejben lezongorázza, hogy az olasznak igaza van és hirtelen nagyon rosszul kezdi érezni magát ettől. Mindeddig teljesen azt hitte, Giorgio tehet mindenről, hiszen ő az, aki nem szerelmes belé. A bajszos kérdése azonban rádöbbenti, hogy ő pontosan ugyanannyira nem tett semmit kettejük érdekében, mint amennyire ezt a másikról feltételezte.