Sikíts, Kicsikém|JiKook|

Első

,, A Zaklató fogalma:
Amikor a fiú randevúra megy a szerelmével, romantikus sétát tesznek a parkban, megnéznek egy filmet a moziban, de csak az egyiküknek van tudomása erről".

Jimin

A tükör előtt készülődünk, izgatottan készítjük a hajunkat, miközben a földszintről érkező hangokra koncentrálunk. Minden neszre megugrunk, az ajtóra szegezzünk a tekintetünket, ami egyre csak fokozza a kedélyünket. Kim a nappaliban van, épp tévét néz, de bármelyik pillanatban bekopogtathat az ajtómon, hogy ellenőrizhessen minket. Tisztán és érhetően kijelentette, hogy nincs buli. Tilos kilépnem a házból este kilenc után, a városban történt borzalmakra való tekintettel. Iskola után csak hazafelé vehetem az irányt, és ha Yong átjön hozzánk, reggelig itt is kell maradnia.

— Már nem hallom a bátyádat — suttogja Yong tágra nyílt szemmel. — Szerintem erre tart.

— Én semmit sem hallok.

Fülelni kezdek, de semmilyen nesz nem jut el hozzám, ezért tovább készülődöm. Épp szeretném magamra húzni a vámpíros jelmezemet, amikor Yong erősen vállba üt az öklével, és az ajka elé tapasztja a mutatóujját.

— Csitt!

— Francba, siess! — unszolom kapkodva.

— Nekem még fel kell vennem a jelmezemet!

Kapkodva kibújik a pólójából, leveti a nadrágját, majd sietve magára erőszakolja a feszes bőrgúnyáját. Legszívesebben kinevetném, az arcába röhögnék, hiszen úgy fest, mint egy szerencsétlen denevér, akit leöntöttek egy vödör olajjal. Elképzelésem sincs, hogy pontosan minek akart öltözni, de inkább nem teszem szóvá. Nincs rá idő, illetve nem akarom magamra haragítani.
Nekem csak a cipőm hiányzik az induláshoz, meg is találom a sarokban, gyorsan magamra húzom, aztán az ablakhoz sietek. Halljuk, ahogy Kim súlya alatt megreccsennek a régi lépcsőfokok, amik a szobámhoz vezetnek. Yong rám mered, aztán se szó se beszéd, azonnal az ablakhoz rohan, hogy kimászhasson rajta. Tartom a létrát amíg mászik, de egyre közelednek a hangok.

— Jimin, jöhetsz! Leértem — kiáltja fojtott hangon, hogy a bátyám ne hallja meg. — Gyerünk!

Kihajolok, erősen megkapaszkodom a párkányban, és éppen akkor hajolok le, amikor kivágódik a szobám ajtaja. Úgy szedem a létra fokokat, mintha az életem múlna rajta. Amikor már a pázsiton állok, Yonggal mosolyogva egymásra pillantunk, ugyanis halljuk, ahogy a bátyám hangosan felkiált, és megannyi szitokszó hagyja el a száját. A barátom megpördül, maga után ránt, aztán mindketten futásnak eredünk.

— Bár láthattam volna Kim fejét! Tutira vöröslött — felnevet, de a tekintete pajzánul felcsillan. — Olyan... szexi módon.

Eltátom a számat, legszívesebben befognám a fülemet, de sajnos már eljutottak hozzám a szavai.

— Fúj, fogd be! Nem akarom a bátyám nevét és a szexi szót egy mondatban hallani.

— A szexi bátyád — cukkol tovább.

— Fogd. Be. Yong — oldalasan rá pillantok, de ebbe a tekintetbe minden dühömet belesűrítem. — Amúgy is, hogy nézel ki? Minek öltöztél? Medvecukor szörnynek?

Megforgatja a szemét, úgy néz rám, mintha megbolondultam volna.

— Én vagyok Tate — közli egyértelműen. — Az Amerikai Horror Sztoriból.