Láthatatlan [Max Verstappen ff]

- 8 -

 - Baszki, ezt komolyan nem hiszem el – csúszott ki a számon másnap reggel, amikor még a takaró alatt összekuporodva megnyitottam az Instagramot. Mivel bekövettem Maxot, így felhozott olyan posztokat is az algoritmus, amiben őt jelölték meg.

Egy friss kép került elém éppen, amelyen Max a bárpultra támaszkodva beszél hozzám, én pedig valamit törölgetek a változatosság kedvéért. Ja, nem. Hiába modern a Red Bull, annyira azért nem modern, hogy ne kézzel kelljen eltörölgetni a poharakat, ugyanis nem mind mosogatógép barát.

Ráböktem a kommentekre. A legtöbb szívet kapott megjegyzés egy fanprofiltól származott.

„Én is szeretnék valakit, aki úgy néz rám, mint Max a pultos lányra."

Alatta pedig rögtön válaszolt is rá egy másik, holland nyelvű fanprofil: „A pultos lány Simon Vanderberg sportriporter lánya." Erre a kommentre hosszan rányomtam, hogy megnézzem, lehet-e valahogyan jelenteni, de olyan opció sajnos nem volt, hogy „rólam beszél és én nem szeretném". Privátra változtattam a profilomat és úgy döntöttem, itt az idő ráírni Timóra.

Fél óra múlva a hotel étkezőjében ültünk, ezúttal Laura nélkül. Timo szórakozottan kavargatott egy csésze cappuccinót, miközben a képet nézegette.

- Hát ez nem a legjobb szögből készült – vont vállat végül, majd visszatolta elém a telefonomat.

- Ennyi a hozzáfűzni valód? – meredtem rá. – Anya meglátja és el fogja sírni magát.

- Nincs ebben semmi kivetnivaló, Tessi. A Forma-1 elég népszerű, mindig lesznek kamasz lányok, akik túlgondolnak valamit. A média pedig addig semmit nem tud rátok bizonyítani, amíg tényleg meg nem teszitek. Ez a világ viszont sajnos ilyen. Sok a kamera. Egyszer rákerestem a saját nevemre és megtaláltam magamat egy Daniel Ricciardo fanfictionben. Egészen addig azt sem tudtam, hogy engem a kamera mögött ismernek, de hát igen. – Timo kortyolt egyet a kávéjából, majd egy kis hatásszünet után folytatta a monológját. – Anyád pedig szintén mindenhol ott van az interneten hála Simonnak, szóval ha valaki, akkor ő biztosan megérti a helyzetedet.

Nem tudtam, mit válaszoljak erre. Végül is igaza volt. Nem is attól tartottam, hogy kikerül a nevem a nagyvilág elé, hiszen Apa révén már így is volt rólunk egy-két cikk az interneten. Inkább attól, hogy indokolatlan gyűlöletet fogok kapni vadidegenektől valami olyanért, amit meg se tettem. Szerintem mindannyian láttunk már rá példát.

- Egyébként meg... - halkította le a hangját Timo, majd körbesandított. – Maxszal nincs problémám, de azért óvatosan közelítenék felé a helyedben. Jos Verstappennek nem nagyon tennék keresztbe.

- Senki nem közelít senkihez! – nyüszítettem fel végső kétségbeesésemben. – Csak kiderült, hogy még régebbről ismerjük egymást. Apa és Jos régen jóban voltak, ennyi.

- Tényleg? Jaj, ez aranyos – kalandozott el Timo egy réveteg mosollyal az arcán. Úgy tűnt, ő tényleg nem félt attól, hogy Anya lefejezi őt, amiért potenciálisan a világ rontását hozza rám ezzel az állásajánlattal. Én azért kicsit aggódtam érte.

***

Délután szinte alig estem még be a pult mögé, Lara azonnal rám vetette magát egy ragadozó vigyorral az arcán. Megragadta a karomat és izgatottan megszorította.

- Max már járt itt. Téged keresett – súgta vidáman. – Jaj, nagyon szurkolok nektek! Még sosem láttam őt lánnyal.

Zavarodottan pislogtam rá. – Még sosem...?

- Egyszer megfogta Carlos kezét, de szerintem csak viccből. Ennyi – vont vállat a lány. – Kettőnk között szólva, szerintem az apukája nem annyira szereti, ha el van vonva a figyelme a versenyzésről.

Már csak arra volt szükségem, hogy Jos ellenszenvét elnyerjem. Akkor biztosan nem dolgoznék itt már sokáig. Timo is egy fontos része a csapatnak, de azért annyira nincs nagy hatalma, hogy Jost felülírja. Főleg talán azért nem, mert Timótól nem fél senki, hogy hozzávág valamit valakihez, ha az ellentmond, mint ahogy Jos tette egyszer tudomásom szerint.

Még bőven az időmérő előtt munkába álltunk, így alig pár ember várakozott csak az étkezőben. Lara zenét kapcsolt és felült egy bárszékre. Christian Horner nem sokszor járt erre, de most mégis benyitott. Először azt hittem, le leszünk szidva, amiért nem tartjuk magunkat a szerződéshez, hiszen technikailag csöndben kellett volna állnunk a pult mögött, de nem így történt. Ahogy a férfi meglátta Larát, egy széles mosolyt villantott rá és intett neki. Lara visszaintegetett.

- Ti ennyire jóban vagytok? – kérdeztem meglepetten.

- Mi is régebbről ismerjük egymást – vont vállat a lány. – Még mielőtt feleségül vette volna a Spice Girls egyik énekesét, tudod.

Nem tudtam, de azt sem értettem, ennek mi köze van a Larával való ismertségéhez pontosan. Lara tényleg nem lehetett sokkal idősebb nálam, szóval igyekeztem nem túlgondolni a furcsa hangsúlyát.

- Úgy nézel, mint aki szellemet látott – nevetett fel a lány. – Mi a baj?

- Semmi – legyintettem inkább. Hátha Max tud valamit, amit majd esetleg megoszt velem, ha szépen kérem.

Az időmérő előtt már nem láttam őt. Timo futva ugrott csak be egy kávéra, mielőtt visszaszaladt a pályára fotózni. Vettel végre pole pozíciót szerzett nagy örömömre, Max és Daniel pedig a második és harmadik helyet szerezték meg.

A két versenyző együtt sétált be az étkezőbe jóval az időmérő vége után. Már azt hittem, a pálya közelében sincsenek. Larával a polcokon pakolásztunk sietve, hogy mi is visszamehessünk a hotelbe.

- Meglehetett volna az a pole is, ha a tizenhármasban jobban figyelsz. Mikor én versenyeztem, még szűkebb is volt az a kanyar – ütötte meg a fülem egy holland elégedetlenkedés, és rögtön tudtam is, kihez tartozott.

Max nem válaszolt semmit. Szinte teljesen kifejezéstelen arccal nézett vissza Josra.

- Még gyakorolnod kellett volna erre a pályára – folytatta a férfi. – Holnap nem lesz meg az a futamgyőzelem így, szóval szedd össze magad kicsit.

Összeszorított fogakkal hallgattam őt. Ez az ember mit sem változott az évek alatt. Max második helyen végzett az időmérőn, de az sem volt elég. Valószínűleg megérezte, hogy figyelem, mert felém nézett és a tekintetünk egy pillanatra összetalálkozott. Küldtem felé egy együttérző mosolyt, de ezúttal nem viszonozta, csak elfordult.