Meddig bírjuk ki? | Igaz történet alapján [HALADÓ]

1. Fejezet: Sikerfény

Azt tudni kell Szabó Jankáról, hogy iszonyatosan okos és szép. És így már behódolnak neki az emberek.

Janka senkit sem bánt, visszahúzódó, és rengeteget tanul. Eltudsz vele beszélgetni, és segítőkész is. De február óta semmi sincsen a helyén az ő szervezetében. Tekerjünk vissza egy kicsit az időben. Janka, az osztálycsoportunkban az alábbiakat írta:

Sziasztok! Tudom, hogy mostanában egy kicsit elvoltam tűnve, egésszésgügyi okok miatt nem fogok egyelőre suliba menni. Vigyázzatok magatokra! 

 Március elejére visszatért az iskolánkba, viszont iszonyatosan vékony alkattal. Üdvözöltem őt egy öleléssel, hisz én tényleg örültem, hogy visszatért. De szörnyű volt látni, hogy nincsen jól. Tényleg hiába, ha jótanuló, de az egészsége meg romokban van.

-Szerintem anorexia - Edit beszélt nekem hosszúszünetben - Túlhajthatta magát, és ez lett az eredménye.

-Éppen ezért örülök, hogy több időt fordítok az életemre, és nem a tanulásra - mondtam én. Előszedtem a Fornettis pogit, de mikor elkezdtem enni, el is ment az étvágyam.

-Minden rendben? - kérdezte Edit.

-Csak egy kis hányinger, a pogácsa, pff...beveszek majd egy hányingercsillapítót.

-Biztos hogy csak a kaja miatt?

Tegnap este Bence megint azzal vádolt, hogy én őt nem szeretem. Kicsit sem esik jól, azóta örlöm magamat ezen.

-Tényleg minden rendben van!

A folyosón mentem, és láttam, ahogyan Bence éppen tart fel a lépcsőn felfele. Szépen letettem a táskámat a padra, és leültem. Mellém kuporodott.

-Szia szívem - adott puszit a számra - Minden rendben?

-Nem igazán a tegnap óta, nagyon sajnálom...

-Semmi gond.

-Szeretlek... - suttogtam neki.

-Remélem szívem - ezektől mindig a falra mászok. Ilyenkor zsarolva érzem magamat. Sosem tudom hogy megbízik bennem vagy nem. Aztán odajött Egresi Noémi, aki a rokona Bencének. Elkezdték ölelgetni egymást, köszönteni egymást, de egészen gyanúsan. Ha szólni mernék, még én lennék a féltékeny.