- Nem, ezt én biztos nem veszem fel az esküvődre - tolom el magamtól a koszorúslány ruhámat amit felém tart a drágalátos barátnőm.
- Légyszi - könyörög.
- Nem lehetne valami virágos vagy valami olyasmi? - kérdezem mire felsóhajt.
- Te meg a virágaid - forgatja szemeit.- Na egyszeri alkalom - kérlel tovább mire ránézek még egyszer a ruhára. Smaragd zöld feszülős, bokáig érő. Amivel akkora bajom nincs is. Sőt még tetszik is, de fel van vágva a combom felső részéig. Mellesleg spagetti pántos és egy kicsit sokat mutat mint kéne.
- Tök jól állna neked, Rose - biztat-
- Evelyn, könyörgöm legalább varrd össze - fintorgok a felvágott részre.
- Már nincs időnk - vigyorog.
Már egy hónapja mondogatja a ruhámat és direkt úgy alakította, hogy az utolsó pillanatban tudjam csak látni, hogy ne változtassam meg.
Már kiskorunkban rá tudott venni mindenre rátudott venni, de soha nem olyanra ami miatt nagy bajba kerülnénk. Talán ez miatt is hagytam rá a ruha választást.
Felsohajtok majd kezembe nyomja a ruhát és bekuld a probafulkébe.
- Fel sem tudom venni annyira rám tapad - nyöszörgök mire felnevet.
- Gyerünk Rose, sikerülni fog - mondja mire megforgatom a szemem.
Felnyögök mikor meglátom magamon a ruhát.
- Ezzel nem megyek ki - jelentem ki mire Evelyn elhúzza a fuggönyt.
- Mondtam, hogy gyonyoru leszel benne - vigyorog.
Fintorogva biccentek majd ismét a tukor felé fordulok.
- Holnap akkor meg újra felveheted, remélem várod - rántja vissza a fuggönyt.
- Nagyon - dunnyogom majd átoltözöm.
Kimegyunk a boltból és tovább sétálunk a kirakatok előtt. Majd mikor aztán ezt megunjuk az esküvő helyszínére megyünk. Beérünk az étterembe ahol a diszítést igazítja az anyukájka. Elindulok segíteni mikor látom, hogy egy fényfűzérrel babrál csak aztán belém ütközik egy kisgyerek.
- Hupszi, bocsi - kuncog a kislány, Kate majd a tesója után szalad.
Evelynhez hozzá tartozik az igen nagy család. És ezt nem úgy értem, hogy nagyszülők meg ilyenek, hanem a testvérek. 6 tesója van. Kate a legkisebb közülük, Evelyn pedig a legnagyobb.
- Szia drágám - köszönt Evely anyja mosolyogva.
- Engem miért nem drágázol, anya? - teszi csípöre a kezét Evelyn.
- A te esküvődre mikor fogunk így készülni? - kérdezi Evelynt figyelmen kívül hagyva.
Zavartan bele turok a hajamba majd mielőtt még válaszolhattam volna, hogy mostanában biztos, hogy nem kinyílt az étterem ajtaja. Evelyn, aki a sütiket kostolgatta felugrott és a férje nyakába vetette magát. John mellől unottan kilépett egy másik férfi.
Kayden Wilson, John testvére. Nem igazán beszéltünk még, de ha beszéltünk is csak Evelyn és Johnnal kapcsolatos dolgokról. Öszintén többről nem is akartam. Nem nagyon jövünk ki egymással lényegében.
- Sziasztok - int Kayden, mire biccentek majd újra a fényfűzérre összpontosítok.
- Jujj képzeld, Rose felprobálta a koszorúslány ruháját és tetszett neki - ujjong Evelyn a férjének.
- Én ilyet nem is mondtam - fordulok hátra.
- Akkor csak akartad - vigyorog.
Megforgatom a szemem majd körbe nézek.
- Nem láttátok azt a szalagot amivel a masnikat kötöm? - kérdezem mire mindenki értetlenül rám mered.
- Minek kell masni? - kérdezi John.
- Ezt keresed? Talán ha néznél az orrod elé látnád - nyújtja felém Kayden a rózsaszín szalagot.
- Igen - bólintok, nem foglalkozom a beszolásával csak rávigyorgok majd átveszem tőle - köszi - az ujja véletlenül hozzá ér az enyémhez, de nem törődve ezzel megcsinálom a masnikat.
Megcsorren a telefonja mire bocsánatkérés után kimegy a teremből.
- Megtaláltam a tökéletes fiút neked - súgja Evelyn anyja a fülembe mire tátott szájjal rámeredek.
- Na de Mary néni - háborodok fel - nem is beszéltem vele 5 mondatot összesen.
- Még - teszi fel a mutató ujjat.
Felsohajtok. Figyelmen kívűl hagyom ahogy arról beszél, hogy látta bennünk a jövőt. Minden fiunál ezt mondta.
...
Az esküvő napján már káosz van. 5x hívtak, hogy mit csináljanak a leesett dísszel és 5x mondtam, hogy akkor rakják vissza. Mary néni meggondolta magát és valami másik ruhát szeretne. Evelyn pedig a zenészekkel kiabál.
Én pedig csak állok a lakásomban és a ruhámat probálom emészteni. A sminkem és a hajam már kész így azzal már nem kell foglalkoznom. Sőt, hogy minél tovább huzzam az időt átmentem a terembe és megnéztem mindent.
10 perc mulva viszont már rajtam van és a tükör előtt billegek. Mivel a kocsim nem olyan állapotban van amit eltudnék vinni egy esküvőre ezért inkább bevállaltam, hogy a szüleimmel megyek. Mikor aztán hallom, hogy dudálnak kifutok. Mosolyogva megyek az autó közelébe majd mikor meglátom, hogy nem is a szüleim szállnak ki lehervad a mosoly az arcomrol.
- Mit szeretnél? - vonom fel a szemöldököm mire unottan kinyitja az anyós ülés ajtaját.
- Érted jöttem, smaragd. Sétálsz vagy beszállsz? - kérdezi olyan hangnemben amiben tsiztán látszik, hogy ezt a helyzetet nem ő választotta. Mondjuk Kayden Wilson nem az a típus aki tesója feleségének a barátnőjét fuvarozgatja.
- Van nevem is - húzom ki magam majd bevágom magam a kocsiba.
Elneveti magát majd a rádiót bekapcsolja és elindulunk. Az út csendesen telik és inkább kínos csend van mint nyugalmas csend, de örülök annak, hogy egyáltalán elvisz.
A kapcsolatunk az első találkozásunkon lett tönkre téve mikor John és Evelyn közös vacsorat szervezett velunk, hogy a számukra legközelebbi ember megismerje egymást. Bár utólag kétlem, hogy ebbe nem volt beleszólása Mary néninek. Enyhe kifejezés, hogy nem ment olyan jól az a vacsora.
És itt az első reesz
Remélem tetszik és bocsánat, hogy csak most rakom ki
Ig: hannaah.moon
Xx
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Túl közel voltunk a csillagokhoz
Romantizm- Mit művelsz? - billentem oldalra a fejem. - Inkább az a kérdés mit fogok. Túl sok olyat szeretnék csinálni amit ha kihagyok megbánok - tekint a számra.
