˚ · Fuldoklom, sehol sem talállak.
Tényleg el mentél egy helyre, ahonnan többé nem jöhetsz vissza?
Nem, sosem hagynál el.
Kereslek, amíg meg nem talállak.
Mintha az el múlt hónapok meg sem történtek volna.
Ez az 1 év, amelyet nélküled töltöttem maga volt a pokol.
Így hát, nem várok rád tovább.
Én magam foglak meg keresni.
S veled jövök vissza, nevetve.
Bizonyítva mindenkinek, itt vagy.
Élsz, az a sír csak egy vicc.
A temetésed, minden...
Nem történhetett meg.
Hisz ha tényleg nem lennél, nem élnék.
Bele fulladnék.
Talán csak álmodtam, ezt az egészet.
A kórháztól kezdve mindent.
-Mondd Katsuki, hova bújtál el ilyen jól? -Néztem magam elé.
Hát ha épp a szekrényemből bújsz elő.
Lehet meg bolondultam, ezt teszi velem a hiányod.
Már azt sem tudom ki vagyok.
Kopogás.
Azonnal ajtót nyitottam.
S csalódottan láttam, Midoriya az.
-Todoroki, tudod hogy el ment. Kérlek, ne keresd tovább.. Nem fogod őt meg találni. -Nézett mélyen a szemembe Midoriya.
-Tudom hogy nem hagyott el, sosem tett volna ilyet! -Emeltem fel hangom.
Hisz nem hagyhattál itt Katsuki.
A hősöm vagy, és élsz.
-Kérlek ülj le. Tönkre fogsz menni.. -Sírta el magát.
Talán igaza van, azt sem tudom már hova fogytam ennyit.
Az orvosok szerint már veszélyesen vékony vagyok, és többet kéne ennem.
Sokszor látlak magam előtt, azt mondják képzelődöm.
-Jól vagyok, csak még nem találtam meg. Nincs baja, tudod te is. -Néztem rá.
Midoriya ajkát sóhaj hagyta el.
Majd közelebb jött, s apró puszit adott a számra.
-Kacchan halott, ez olyan igaz, mint amit az előbb tettem. -Midoriya tekintette a lelkemig hatolt.
Azonnal számhoz értem, le töröltem.
Mintha épp most csaltam volna meg.
-Midoriya? Tudod nagyon jól hogy nekem Bakugou-Nem tudtam végig mondani, Midoriya ajkamra tapadt.
Sosem láttam őt ilyenek.
El akartam hajolni, de nem engedte.
Úgy érzem el vettek tőlem valamit amit nem akartam.
｡･ﾟﾟ･ ･ﾟﾟ･｡
-Csak arra gondoltam milyen lehet veled csókolózni. - Néztem rád, miközben arcom forrósodott.
S innentől nem tudtam le venni rólad a szemem.
-Akkor csókolj meg. -Súgtad, vészesen közel az ajkamhoz.
Mintha csak parancs volna, úgy tapadtam ajkadra.
°°••....••°°
S ahogy fel tört bennem egy emlék, ahol először csókoltam meg Katsukit, azonnal sikerült el löknöm Midoriyat.
-Ne haragudj, nem tudom mi ütött belém.. Tudom hogy te még mindig Kacchant szereted.. De én is szeretlek téged! Ő már nincs, én lehetek a támaszod. -Nézett rám Midoriya.
Sosem láttam őt ilyennek.
-Ha él, ha nem. A szívem egyedül Bakugou Katsuki tulajdona. Engem nem érdekelnek az érzéseid, szóval kérlek távozz. - Nyitottam ki a szobám ajtaját.
Midoriya rám, majd az ajtóra nézett.
-Hívj ha meg gondoltad magad. -Ahogy ezt ki mondta távozott, egyszer még hátra nézett.
Mintha várta volna hogy meg gondoljam magam.
Nem fogom.
Ha Katsuki tényleg halott..
Akkor is csak az övé a szívem.
S ha kell, meg ölöm magam.
Fuyumi azt mondta pár hónappal ezelőtt, hogy csak úgy lehetek a szerelmemmel, ha őket elhagyom.
Meg tenném.
Nem bírom el viselni a hiányod, ha tényleg meghaltál Katsuki, akkor utánad megyek.
S a sírban együtt leszünk örökké.
Nincs olyan élet, világ, hely, ahol Te és Én külön lennénk.
Bárhol légy, tudom hogy vársz rám.
Követlek, bárhova is menj.
Ha tényleg el hagytad ezt a világot, hát el hagyom én is.
Csak egy kés, és mindennek vége lehet.
Bár már amúgy is haldoklom.
Újra és újra meg vágtam vékony bőröm.
Egyedül Te jársz a fejemben...
Ha meghalok, újra veled lehetek?
S ismét homályos a világ.
Ez már rendszeres.
Minden sötét, már megint hol vagyok?
-Shoto! Shoto! Nem hagyhatsz itt. FUYUMI HÍVD A MENTŐKET! -Mintha Touya hangját hallanám.
Nem látom sehol.
VOUS LISEZ
I miss you TodoBaku
Fanfiction"-Oi felemás! Gyere el velem a bálba.-A szőke, álltalában idegbeteg Bakugou hangja most nyugodt volt, sőt még egy mosolyt is kaptam tőle. -Ennél romantikusabban el se hivhattál volna.-Mosolyodtam el. Akkoriban úgy éreztem ezt a mosolyt már senki se...
