I miss you TodoBaku

˗ˏˋ 10 ˎˊ˗

Tekinteted felém fordítottad.

S így tökéletesen láttam, vörös szemeid könnyesek.

Oly közel érezlek magamhoz Katsuki.

Érzem meleg kezed arcomon, s újra feléd nyúlok.

-Várni fogok rád, de még nincs itt az idő. -Hangod hallatán, végig futott a hátamon a hideg.

S észre sem vettem, el tűntél.

Mintha itt sem lettél volna.

Tudom hogy itt voltál...

Fény, s erős fej fájás.

Mi történik velem?

Minden annyira más, mióta nem vagy.

Hiányzol.

-Shoto! Nem hagyhatsz el.. -Ismerős hang, s mintha valaki szorítaná a kezem.

Próbálok a fény s a hang irányába koncentrálni, nehéz.

-Todoroki-kun.. - S immár egy oly ismerős női hang.

Látok, látlak titeket.

Touya s a barátnője.

Próbálok fel ülni, de a testem oly nehéz, mintha épp ezer tégla feküdne rajtam.

-Shoto! Úgy örülök hogy élsz! -Touya szemei könnyesek.

Sosem láttam így sírni.

-Mi történt? -Nehéz volt beszélni, s oly halkan sikerült hogy én alig hallottam.

-Nem vigyáztunk rád eléggé... - Lépett be Fuyumi is.

Nem értem.

Körül néztem.

Oly ismerős ez a hely.

Néma csend, csak Te és Én.

-Katsuki, túl éled igaz? -Szorítottam meg kezed.

-Tsk, mit gondolsz ki vagyok én? Túl élem és kurvára el megyek veled a bálba! -Mosolyodtál el.

Arcodon láttam, hangod fel emelése fájdalmat okozott.

Nem szóltam.

Hisz csak értem teszed, olyan jó hogy vagy nekem.

-Hé, mindig itt leszek. Minden nap jönni fogok, szóval ne akarj sokáig aludni. -Mosolyodtam el.

Ijesztő, bármelyik pillanatban el veszíthetem őt.

-Felemás.. Szeretlek. -Engedted el kezem.

Innentől minden egyes nap, ebben a szobában találkoztunk.

Kár hogy ez egy kórház.

-Ez a kórház... Ez volt az Ő szobája! - Ismertem fel.

Hogy is felejthetném el, mikor minden napomat itt töltöttem..

-Majdnem el vesztettünk téged Shoto.. - Fuyumi nővérem kezem fogta.

-Bakugou is azt akarná hogy élj. -Touya is meg szólalt.

Arra sem emlékszem mi történt..

-Todoroki-kun nem fogja bírni a szervezeted, úgy tűnik a szíved sem. Majd nem bele haltál Bakugo-kun gyászolásába. -Touya barátnője le ült mellém, s mélyen a szemembe nézzett.

Sokáig nem ettem, aludtam s ittam, figyelmetlen vagyok.

Hisz folyamatosan Bakugo Katsuki jár az eszemben.

A férfi aki el ment, meghalt.

Nincs többé!

A férfi akit annyira szerettem, egyszerűen el ment.

S nem tudd többé vissza jönni.

Tudom hogy vár rám, talán csak utána kéne mennem.

Rengetegszer gondoltam ezt.

-Láttuk hogy bántod magad.. Nem tettünk semmit. -Szólt bűn bánóan Touya.

Nehezen bánik az emberi érzelmekkel.

Nem haragszom rá, szeretem őket.

-Csak vele szeretnék lenni, ez nem bűn.. -Hajtottam le fejem.

-Igazad van, de ahhoz hogy vele legyél, többé nem lehetnél velünk. -Sírta el magát Fyumi.

Itt vannak nekem, még sem vagyok képes élni.

Érte mindent s mindenkit itt hagynék.

Lángba borítanám a világot, de ha jobban szeretné akkor jéggé fagyasztanék mindent.

Ezen a világon bármit meg tennék érte.

-Élj helyette is!-Emelte meg hangját Touya barátnője.

-Nem helyette, hanem vele akarok élni! -Dühös vagyok, nem értem miért.

Mindenki azt akarja hogy éljek, lépjek túl rajtad.

Nem értik meg, hogy én veled akarok élni, nem nélküled vagy helyetted!

Fogadjam el hogy már nem vagy?

Nem! Nem!

Nem tehetted ezt, hisz az előbb láttalak.

Biztos csak el bújtál s álmodok.

-Shoto.. - Fuyumi kicsit meg szorította a kezem.

-Álmodtam az egészet és el bújt valahol, igaz nővérem? - Néztem rá.

Tudom hogy nem így van, még is remélem csak álmodtam az egészet s itt van...