A Targaryen Szörnyeteg(Sárkányok Házaff.)

2. fejezet

Meyris

Nem tudtam hova elbújni és túl sok hulla volt a szobában,így az ujjamat megtörölve lefeküdtem az egyik sarokba. Nem szörnyek voltak,hanem emberek. Becsuktam a szemem és bíztam benne,hogy nem találnak meg. Ekkor éles sikításra lettem figyelmes,de nem nyitottam ki a szemem,mikor elmentek láttam,hogy elvitték a lányt,aki hozzám szólt. Gondolom ki kell jutni a várból. Volt egy ablak,de alig lehetett valamit látni a ködtől,ami körbe vette. A legmagasabb szinten voltam. A vért megérzik,nem csaphatok zajt és lekell jutnom. Lassan elkezdtem leindulni a lépcsőn. Egész jól ment,de hirtelen megcsúsztam és elestem. Percse hangos zajt csapott,így elbújtam az egyik szobában. Szerencsére itt is voltak emberek,így a bevált stratégiát alkalmaztam. Ezek az emberek.....csak ölnek és ölnek céltalanul,mit kaphatnak ezért? Miután elment kiszaladtam és újra lementem pár szintet,mikor valaki megfogta a lábamat az egyik gyilkos volt. A hajtűmet beleszúrtam a szemébe,majd tovább szaladtam. Szerencsére még van egy pár hajtűm,így később is jól lehet majd használni.
Egy kitört falhoz értem,kinéztem és egy nyíl repült felém. Visszaléptem és tovább szaladtam. Az utolsó szinteken jártam,mikor valaki a hasamba szúrt egy tőrt,nem állhattam meg így lefutottam az utolsó szintre. Mikor leértem a földszintre megkínzott emberek és hullák tömegét láttam. Félelmemben elsírtam magam, az alkalmat kihasználva valaki hátulról megfogta a hajam és elkezdett elhúzni. Nem sikíthattam,hiszen többen jöttek volna. Kapálództam,de semmi értelme nem volt. Végül a földről felszedtem egy élesebb követ és fejbe vágtam vele az illetőt,mire összeesett és én kifutottam. A kapunál estem össze és ennyi rémlett.

Egy nap múlva

Egy szobában ébredtem,ahol az öregember volt.
- Nem mindenki jut el idáig. Nem hittem volna,hogy életben maradsz.- Mondta,mire felültem és a bekötözött sebemet néztem.
- Mi a következő próba?- Kérdeztem.
- Nem mondhatom el,hiszen az nem lenne meglepetés.- Mondta,mire őrök jöttek be. Elhurcoltak egy hatalmas barlangba,majd bezárták a kifelé vezető utat. Tűz csapott fel és morrgást hallottam. Közelebb mentem és megláttam,hogy egy hatalmas sárkány. Hozzám hajolt,mire közelebb sétáltam.
- Mery vagyok. Szolgálj és vegyük vissza azt ami az enyém tűzzel és vérrel.- Mondtam valériaiul,ami először eszembe jutott. A sárkány megállt,majd mintha mérlegelte volna a helyzetet,de végül behódolt nekem. Benéztek az egyik résen és látták,hogy a sárkányt simogatom. Kihúztak onnan és egy terembe vittek be.
- A lány kiállta a próbákat.- Mondta az egyik katona.
- Mennyien tudnak róla?- Kérdezte az öregember.
- A városban gyorsan terjed a hír.- Mondta,mire felsóhajtott.
- Ebben az esetben kénytelen vagyok.....- Kezdett bele az öreg,de közbe vágtam.
- Csupán egy kislány vagyok,de Westerosba kell mennem,hogy visszafoglaljam a helyem,de nem tudok irányítani egy ekkora sereget,így azt ajánlom,hogy irányítsd te. Te lehetnél a segítőm és a parancsnokom.- Mondtam,mire elgondolkozott,majd bólintott.
- És mik a terveid?- Kérdezte.
- Egy várat építünk,ahol megvetjük a lábunkat.- Mondtam,mire bólintott.