A Targaryen Szörnyeteg(Sárkányok Házaff.)

1. fejezet

Meyris

6 évvel ezelőtt

Mindenki úgy tudja,hogy halott vagyok,de ez nem igaz. Eddig Meerenben bújkáltam,még el nem határoztam,hogy megszökök és Pentosba megyek,hogy visszajussak Westerosba. Fogvatartóim házából éjfélkor kiszöktem és elkötöttem egy lovat,majd kivágtattam a városból. Sárkányom nincs,hiszen a születésem után pár héttel elrejtettek. A sárkányomat pedig megölették. A térkép szerint mentem,de mikor eltelt pár nap rájöttem,hogy rossz irányba megyek és Yunkaiban kötöttem ki. A város egy hatalmas sereget képzett ki,amit csak a megfelelő ember kaphat meg. Hallottam róla,hiszen több ezer ember vesztette itt az életét. A sereget az kapja meg,aki túl éli a próbákat. Nem volt sem inni sem enni valóm. Egy gyermek vagyok,persze a kíváncsiságom és a bátorságom ide vonzott,így elmentem a jelentkezés helyszínére. Emberek tömege állt sorban,a próbatételekről semmit nem lehetett tudni,csak azt,hogy senki nem élte túl eddig.
- Te vagy a legfiatalabb eddig,nem hinném,hogy csak az elsőt is túl élnéd.- Mondta egy gazdagnak tűnő, idős férfi.
- Meglehet,de nincs más választásom és én nem akárki vagyok.- Mondtam,mire közelebb hajolt.
- Bent a legrosszabb rémálmaid vannak. Szörnyek amikről nem is álmodtál, kegyetlenségek és számos halálos és ijesztő dolog.- Mondta,mire mosolyra húztam a számat.
- Legalább nem leszek egyedül. - Mondtam és beléptem egy alagútba. Remegtem a félelemtől,pedig semmi nem történt még. Egy kisebb házba léptem be négy emberrel.
- Gyertek,üljetek le kedveskéim. Fárasztó lesz az út,amit megkell tennetek.- Mondta egy idős hölgy és mi leültünk az asztalhoz. Süteményeket,levest és húsokat hoztak ki,de valami nem stimmelt. Nem adnának ilyen finom és királyi ételt minden jelentkezőnek. Éhes vagyok és szomjas,de ez túl gyanús. Még megérteném,ha kenyeret,vagy vizet tennének elénk,de ez..... A többiek csak falták az ételeket és az italokat,de én alig bírtam odanézni. Végül kihoztak egy hatalmas lefedett tányért. Az asztal közepére tette a nő,majd csettintett és a lepedő lehullott róla. Egy emberi fej volt az. Sokkoltan ültem ott,de ekkor a vállalkozók közül rajtam kívül mindenki az asztalra borult és vérezni kezdett az orruk és a szemük. A nő kíváncsian várta,hogy kitud-e rajtam fogni,de nem sikerült.
- Túl élted. Érdekes,több eszed lehet,mint ezeknek a semmirekellőknek. - Mondta,majd elővett egy kést. Felálltam az asztaltól,majd elszaladtam. Nem szaladt utánam,amit furcsálltam,de örültem,hogy még élek,így tovább futottam és egy bokor tövében ültem le. Valaki elkapott hátulról és megitatott velem valamit. Ez volt az utolsó emlékem,majd egy romos vár egyik hálótermében ébredtem. Kivettem a hajtűmet és megszúrtam a kezem. Éreztem,hogy élek,hogy ébren vagyok,de ekkor megszólalt előttem egy félholtra vert lány.
- Ez nagy hiba volt. Most megfognak találni.- Mondta. Több dolog aggasztott: mi ez a többes szám? Miért fognak a vérem alapján megtalálni? Hol vagyok? Mióta aludtam?
Ezek a kérdések járták át a fejemet,mikor lépteket hallottam.