- ne,ne menj még.. - húzta vissza Zalán. a lány szinte beesett az ágyba, éppen hogy megtudta tartani magát a térdén.
- nem bírok tovább aludni már, és amúgyis 9 elmúlt. 10-kor nyit a múzeum. - válaszolta, miközben a fiú haján végig simított aki továbbra is karját fogta.
- még bőven ráérünk, légyszi feküdj vissza mellém! - kérlelte tovább, míg végül beadta a derekát és mellé feküdt. azonnal közelebb húzta magához Napsugárt, míg ő a haját kezdte el simogatni. habár tudta hogy úgysem fog tudni vissza aludni azért jó volt még egy picit feküdni és csak úgy lenni. Zalán szinte percek alatt újra bealudt amin annyira nem is csodálkozott. nehéz heten vannak túl, de végre vége, és jöhetett a megérdemelt pihenés.
a lány a mellette fekvőt nézte; nyugodt arcvonásait, barna haját ahogy félig belelógott arcába, telt ajkait amelyen végig simított a hüvelykujjával. helyes srác volt, nem mellesleg iszonyúan kedves és jószívű is. határozottan szerelmes tudna belé lenni ha a szíve nem valaki másé lenne, viszont ebben a helyzetben képtelenség magát bele kényszerítenie ilyesmibe. tudta jól hogy úgysem működne.
körülbelül 15 perc fekvés után már nem tudta mit kezdjen magával így inkább halkan kikelt Zalán mellől, mert hiába is akart vissza aludni az nem jött össze. belebújt papucsába majd magához vette telefonját, és az íróasztal előtt álló székről a pulcsit amit tegnap a fiú tett oda, majd kiment a szobából, az ajtót becsukva maga után.
magára kapta a felsőt, és első útja a mosdóba vezetett mint minden reggel. kezett -és arcot mosott, aztán a konyhába sietett a reggeli koffein adagjáért. éhes még nem volt, illetve azzal szerette volna megvárni Zalánt. kezében a menta zöld színű bögréjével ült le a kanapéra, ahol bekapcsolta a tv-t háttérzajnak.
a füzetét és a tollát kezébe vette majd ötletelni kezdett mit szeretne most rajzolni. Napsugár mikor éppen nem főzött,vagy sütött akkor az egyik hobbijának élt ami a rajzolás volt. leginkább és legtöbbször helyeket, épületeket, utcákat vagy szobákat készített, de voltak néha pillanat képek is amiket akkor vetett papírra mikor az éppen előtte volt. úgy érezte nem csak fotó formájában lehet valamit megörökíteni.
[ ♡ ]
a lány meglepődve pillantott fel a papírjából, mikor Zalán hatalmas zajjal kitárta a szoba ajtót. 11 óra már rég elmúlt de nem volt szíve előbb felébreszteni szegény srácot, tudta hogy teljesen ki volt merülve. gyors léptekkel indult meg a wc felé így nem is fordított rá nagy figyelmet Napsugár.
- na! - Zalán mellette csapta össze a kezét mire megugrott a hirtelen hangzavartól.
- ember, látod hogy nem veszlek észre ezért direkt megijesztesz? - dühös pillantást vetett a fiú felé, aki ártatlanul mosolygott rá. - ne vigyorogj, nem vagy vicces.
- nem tudom, szerintem az volt. látnod kellet volna az arcod!
- neked is jó reggelt kicsim, hogy aludtál? ja hogy én? én nagyon jól, és te? - imitált beszélgetést mire a srác felhúzta a kanapéról, így a hirtelen mozdulattól mellkasának csapódott.
YOU ARE READING
ɢʏöɴʏöʀ
Fanfiction/ JAVÍTÁS ALATT / gyönyör [fn.] - jelentése: igen kellemes érzelem, ami rendszerint egy vágy kielégülésekor jelentkezik, amit tiszta öröm, megelégedettség, boldogság jellemez. Napsugár minden áron hátra akarta hagyni a tragikus múltat, egyszerűen el...