7.

195 12 2
                                    

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.


Napsugár szemszöge


az autóm visszapillantó tükrében méregettem magam, hogy biztosan jól nézzek ki. kicsit mániákusnak érzem magam mert nem randira megyek, csak egy régi baráttal találkozom, mégis úgy éreztem hogy kifogástalan állapotban kell megjelennem.

- látnom sem kell ahhoz hogy tudjam mindjárt hiszti rohamod lesz. - közli velem Zsani, akivel egész ide vezető úton telefonáltam. próbált rávenni hogy kicsit lazítsak, de ez túl nehéz feladatnak bizonyult.

- hagyjál már. úgy nézek ki mint aki napok óta nem aludt. és ha ez nem lenne elég hiába tettem fel korrektort nem tüntette el a karikákat a szemem alól. - némi igazság lakozott abban amit mondtam, mert bár aludtam de az nem volt mondható hogy sokat. óránként keltem fel, vagy túl későn feküdtem le. Marcival sokat írogattunk a napokban leginkább este, ugyanis ő az első albuma megjelenésével volt elfoglalva, én pedig nyilvánvalóan melóztam általában elég későig. bár tegnap előbb el tudtam jönni, de csak is azért mert ügyeket kellett intéznem a városban. - szerinted milyen lesz amúgy?

Zsanettnek még aznap mikor felhívott Marci mindent elmondtam, ő pedig jó tesóként csak örülni tudott nekem. állítása szerint mi ketten össze illünk, de ha nem is jövünk össze megelégszik azzal hogy újra barátok vagyunk. ezzel azért tudtam volna vitatkozni mert mindenféle érzésem ellenére jobb ha barátok vagyunk. már csak azért is mert tudom hogy az életvitelünkben már régóta nincs semmi közös.

- valószínűleg először kicsit kínos aztán majd úgyis feloldottok. bár lehet már elszívott egy-két jointot és az nyugalmi állapotba vágta, úgyhogy ő csak úgy lesz ott világáról sem tudva.

- nem, Patrik is mondta hogy fix nem fog szívni és ő is mondta hogy teljesen tiszta. azt hiszem most jött egy interjúról.

- meglepő. nem akarsz amúgy menni? na várasd meg. már háromnegyed három.

- de, de megyek. szurkolj, és amint tudlak hívlak.

- puszi babám, ügyes légy! - kérdés nélkül nyomott ki, én pedig a számat rágtam belülről miután teljes csend honolt a kocsiban. mivel tényleg már nem akartam halogatni ezt, plusz azt sem akartam hogy túl sokat várjon kiszálltam a kocsimból, majd az épületre néztem. egy kis étkezőt talált ki találka helynek, aminek azért is örültem mert nem akartam hogy megzavarjanak, vagy felismerjenek minket. miután lezártam az autót, végig simítottam a ruhámon. nem akartam túlzásba esni sem, de mivel már itt volt március és a meleg egyre jobban jött ki ezért egy lenge térd fölé érő szoknyát vettem fel. fehér volt rajta pedig különféle színes virágok, fölé pedig egy barna kardigánt húztam hogy azért ne fagyjak agyon.

ɢʏöɴʏöʀWhere stories live. Discover now