8.

191 14 8
                                    

Marcell szemszöge

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Marcell szemszöge

kettesével szedtem a lépcsőket hogy minél hamarabb feljuthassak az 5.-re. a liftben voltak, és mivel most minden perc számít ezért nem vártam meg mire leér, hanem inkább futva indultam neki, ami a cigis tüdőmmel nagy falatnak bizonyult. lihegve álltam meg Napsugár ajtaja előtt, miközben bekopogtam majd miután hallottam egy "gyere be"-t ki is tártam az ajtót, amit becsaptam magam után. elhúztam a szám mert tudtam hogy erre nagyon ugrik, de azért bementem a konyhába, ahol éppen volt. csúnyán nézett fel rám a pakolásból, mire próbáltam elővenni a legártatlanabb mosolyom.

- nem elég hogy bebaszod az ajtóm, de bejössz cipőben? - össze húzott szemöldökkel méregetett, mire magam elé emeltem a kezem védekezés képpen.

- sietni kéne és nem akartam azzal húzni az időt hogy még leveszem a cipőm, utána meg vissza fel. az ajtó miatt pedig bocsi véletlenül volt.

fejet rázott rám, majd újra a hátizsákjában igazgatta a cuccait.

- mindjárt készen vagyok és mehetünk. ez a tiéd, tedd el. - az asztalon lévő kettő üveg étel hordóra biccentett. oda sétáltam hogy megnézzem mi van benne, de fogalmam sem volt róla, csak hogy valami süti.

- ez micsoda? - néztem rá miközben éppen becipzározta a táskáját, és elhaladtam mellettem.

- mi az hogy micsoda? meggyes-túrós süti. anyudéknak majd add oda, de úgy pakoltam amúgy hogy te is tudj belőle enni az úton. - a szobából kifelé jövet kapta magára a farmer kabátját, majd a földre leülve vette fel a tornacipőjét.

- tele basztad mazsolával biztos.

- nem, pont azért nem tettem bele hogy tudj belőle enni te is.

ő is a konyhába jött majd magára vette a hátizsákját és elmosolyodott.

- én kész vagyok!

- menjünk akkor, nehogy lekéssük a vonatot.

csak azután léptünk ki a lakásból miután lekapcsoltunk minden villanyt, becsuktunk minden ablakot, majd Napsugár az ajtót is kulcsra zárta. a lifthez érve megnyomtam a hívó gombot.

- ki is visz el minket az állomásra? - kérdezte miközben beszálltunk.

- Andris. más nem nagyon ért rá.

[♡]

- még egyszer köszönjük a fuvart! - Napsugár a legnagyobb mosollyal nézett Andrisra, aki viszonozta ezt. minden erőmmel azon voltam hogy ne mutassam ki mennyire is zavar. miután kiszálltunk és össze szedtük a cuccainkat elköszöntünk a férfitól, aztán elindultunk hogy megvegyük a jegyünket. mivel drágábban jöttünk volna ki ha Szegedig veszünk jegyet ezért inkább mindketten országbérletet vettünk.

ɢʏöɴʏöʀWhere stories live. Discover now