Cool For The Summer

• hard reset •

- Dávid, hol vagy már?! – Idegesen ácsorogtam a reptér bejárata előtt. – Azt ígérted 4-re ideérsz! – Fáradt voltam, nagyon szerettem már volna lepihenni.

- Bocsi Lia, megyek már! Pár perc és ott vagyok! – Nyomta ki a telefont a kedves unokatestvérem. Mindig mindenhonnan elkésik, valahol számítottam rá, hogy ez most sem lesz másképp. Egyébként imádom, tündéri srác. Ahhoz képest, hogy van köztünk tíz év korkülönbség, nagyon jól kijövünk.

Hálaég pár perc elteltével tényleg begurult a reptér elé az apjától kölcsönkért Audival. Kipattant és segített betenni a csomagjaim az autóba.

- Sziaaa! – Megölelgetett és ép ésszel nem tudtam felfogni, hogy nőhetett ekkorára ez a gyerek. Nálam majdnem egy fejjel magasabb, sokkal izmosabb és férfiasabb lett mióta utoljára láttam.

- Öcsém, hova nősz már?! És mikor lettél ilyen izmos?!

- Már egy ideje járok terembe, a magasságommal meg nem tudok mit kezdeni. – Vont vàllat mosolyogva. – Na szállj be, mert megbüntetnek, itt nem parkolhatok.

Fél órán belül meg is érkeztünk Dávidékhoz. A szülei – vagyis a nagynénémék - nyaralni vannak, így csak miénk a kecó. Egy budai családi házban laknak, már gyerekként is nagyon szerettem ezt a környéket. Szinte minden nyáron heteket töltöttem itt, akkor is mikor még Dávid meg sem született. Olyannyira, hogy saját szobám is lett az évek alatt.

- Annyira jó újra itt. Ugye megvan még a szobám? – Kérdeztem miközben bemenekültünk a házba a döglesztő kánikula elől.

- Naná, bár elég sok cuccot bedobáltunk oda, aminek nem találtunk helyet.

- Az nem érdekes, végülis évekig "lakatlan" volt. – Kb. 3 éve volt, hogy utoljára itt jártam. – Istenem, de jó hűs van idebent! – Első dolgom volt a konyhában egy nagy pohár vizet inni.

- Gyűlölöm én is, eskü azért is jó ilyenkor lejárni a terembe mert ott van klíma. Gondolom Londonban nem ilyen vészes.

- Hát nem sokkal jobb a helyzet. – Szeretem Londont, annak ellenére, hogy az időjárása nem a napsütésről híres. Viszont mindig is jobban viseltem a hűvösebb hőmérsékletet.

- Kérsz enni valamit? – Közösen bámultunk a hűtőbe, ahová Dávid anyukája napokra előre készített be kaját. Mondtam neki, hogy szívesen főzök majd én, de akkor most legalább pár napig még nem kell.

- Krumplistésztát!

Tele hassal nyúltunk el a nappaliban. Sok megbeszélnivalónk volt, órákig dumáltunk. Dávid az egyetem mellett kb. főállású streamer lett. A 2okos az egyik legnépszerűbb csatorna lett itthon. Elképesztő követőtábort tudhattak magukénak. Élőben nem mindig volt alkalmam követni őket, de sok tartalom így is elért, főleg TikTokon. Ja igen, kapcsolatunk egyik alapköve, hogy több tonnányi videót küldünk egymásnak ezen a platformon és ez sokszor bőven elég volt ahhoz, hogy tudjuk - minden rendben a másikkal. Mikor együtt lógtunk, akkor is pont ezt szerettem benne, nem kellett mindig megszólalnunk ahhoz, hogy tudjunk kommunikálni. A másik nézéséből mindent kiolvastunk, sokat videojátékoztunk és nagyokat sétáltunk minden nyáron. Egyszerűen csak jó volt együtt tölteni az időt, mindig hagytunk teret a másiknak. Ő pontosan tudta, hogy nekem otthon ebből nem sok jutott. Anyukám szinte minden héten vállalt gyermekmegőrzést, nem volt olyan nap, hogy ne hallottam volna gyereksírást vagy ne kellett volna nekem is asszisztálnom a feladathoz. Persze nagyon cukik voltak a kis tipegő óvodások, de, ahogy idősödtem, baromira zavart, hogy sosem volt otthon csend. Így hát mindig örültem, amikor Dávidéknál nyaralhattam.

- El sem hiszem, hogy három év telt el. Jobban hiányzott, mint bármi más, esküszöm. – Igen, még az otthonomnál is jobban. Egyébként azért jöttem egyből ide, mert a szüleim is csatlakoztak a kéthetes balatoni pihenéshez, Dávidék nyaralójába.

- Jó, hogy itt vagy. Meg is bolondulnék két hétig egyedül.

- Most majd megbolondulunk együtt ebben a hőségben. Megvan még az Xbox?

- Meg hát!

- Királyság.

Arra lettem figyelmes, hogy az álmosság átveszi felettem a hatalmat és valamikor 9 óra környékén tértem magamhoz. Kifejezetten jól esett. És imádom, hogy Dávid mindig hagy aludni. Felkeltem és befaltam egy gyümölcstálat, majd a zuhany után elkezdtem kipakolni és kicsit belakni a szobám. Dávid valamit játszott a gépen, benyitottam hozzá. Mosolyogva nyugtázta, hogy magamhoz tértem és folytatta a dolgát.

Leheveredtem az ágyra és írtam a szüleimnek. Gondolkoztam mit csináljak az este maradék részében és mivel sok hónapja nem szántam időt a sorozataimra, bekapcsoltam a tabletemen a Trónok Harcát.

Egyszercsak jött egy messenger üzenet a szomszéd szobából.

Öcsi <3: "Holnap átjön Ice, itt lesz a stream. Nem baj?"

Én: "Dehogy baj. Csak halkan üvöltsetek:) "

Öcsi <3: "Nem ígérek semmit, sorry:) "

Ice, vagyis Máté már pár éve a legeslegjobb haverja. Még nem volt szerencsém találkozni vele. Hasonlóan barna haja van, mint Dávidnak, kicsit alacsonyabb nála. Az arca rendkívül karakteres. Valahányszor láttam, sokáig elidőztem a vonásain. Vonzó srác, elismerem. Viszont tíz évvel fiatalabb nálam. Bár a streamekből az jött le bejönnek neki az idősebb nők, mégsem hiszem, hogy pont én lennék az esete.

Kár ezen agyalnom, holnap úgyis megismerem. A hasamban némi izgalmat vélem felfedezni. Miért is izgulok?!