Cool For The Summer

• bálnák •

Soha nem volt még ilyen csodás randim. Főleg olyan, ami a hajnali órákig eltart.

Lejártuk a lábunkat, néha leültünk egy padra összebújni és persze csókolózni...igencsak nehéz volt megállni, hogy ne csempésszem be Mátét a szobámba még ha a lebukás veszélye fenyeget is. Egyik csókcsatánk alkalmával éreztem, hogy keményedik a nadrágjában, mégsem nyúlt illetlen helyre. És ezzel az udvariassággal még jobban feltüzelt.

Nem akartam, hogy véget érjen az este. A napfelkeltét látva viszont tudtam, ideje hazamenni.

-          Maradjunk még! – Dőltem a vállára egy hatalmas ásítás után.

-          Aludnod kell. Dávid így is gyanakodni fog.

-          Ugyan. Majd azt mondom ittam és elvesztettem az időérzékem.

-          Szerinted mit szólna...ehhez? – Láttam rajta, hogy őt is gyötri a lelkiismerete. – A szavamat adtam neki, hogy rád se nézek. Erre belibbensz a konyhába egy szál bikiniben és azóta sem tudok másra gondolni.

-          Hé, volt rajtam egy törölköző!

-          Igen, de azt kívántam bár ne lenne! – Ekkor már nagyon nevettem.

-          Ó, igen?! És én mit mondjak, amikor másnap reggel póló nélkül láttalak elnyúlva a kanapén? Tudod milyen nehéz volt így palacsintát sütni?!

-          Tudom, mert titokban meglestelek. És láttam, ahogy mindennek kétszer álltál neki, annyira belepirultál a gondolatba, hogy ott fekszem félpucéran pár méterre. – Huncut vigyorral az arcán erősen magához húzott és az utolsó mondatot már a csók közepette lehelte a számra. Ha most nem mászom rá itt a pályaudvar közepén, akkor soha.

-          Ez övön aluli volt! – Csíptem az oldalába.

-          Áu! Legközelebb inkább gyere oda hozzám. – Újra visszabújt az arcomhoz. - Nem harapok.

-          Én viszont lehet. – Kacsintottam rá. – De csak így. – Először az állára hintettem egy-két puszit, majd a nyakához érve óvatosan megszívtam a bőrét egy enyhe harapás után. Gyorsan elléptem tőle és még hallottam egy halk morgást részéről.

-          Ez gonosz volt! – Nézett rám egy "jólvan, ezt még visszakapod" mosollyal.

-          De nem ma, mert lekésed a vonatod. -  A bemondó figyelmeztetett, hogy az első vonat Egerbe azonnal indul. Máté hirtelen utánam kapott és egy hosszú búcsúcsók után elengedett. Mosolyogva néztük egymást amíg az ajtó becsukódott.

Mire befordultam a sarkon, már azt se tudtam merre vagyok arccal előre, olyan álmos lettem. Valljuk be, nem bírtam sosem az éjszakázást. Én vagyok, aki nem tud maradni az első buszig buli után.

Gyors zuhany és ágynak estem. A testem még a forró pillanatokat emésztette amik miatt egész éjszaka szüntelen kellett tartania magát. Azzal nyugtattam magam, hogy eljön majd az ideje.

Mondanom sem kell, kora délutánig aludtam. Korgó hassal értem le a konyhába.

-          Te mikor értél haza, hogy fél 2-kor jössz reggelizni? – Kérdezte Dávid mosolyogva.

-          Hagyjuk is. Kicsit elbeszélgettük az időt.

-          Akkor kellemes regenerálódást kívánok mára. Ha mégis összeszeded magad estére gyere el velünk burgerezni.