Cool For The Summer

• killing me softly with his song •

[❗️16+ ]

- Világíts ide légyszi, nem látok
semmit! – Máté a telefonja vakujával segített előkeresni a fésűm a táskámból. Remélem van a házban hajszárító, a majdnem derékig érő hajam csurom víz.

- Visszamenjünk? Van otthon hajszárító. – Gondolatolvasó.

- Még ne, maradjunk! Ez nagyon hangulatos így. – Az egyetlen fényforrás a Hold volt, semmilyen lámpa nem világított be a partra.

Elfeküdtünk egymással szemben. Máté a karom cirógatta. Az ingjét nem gombolta be, tenyeremmel a mellkasát kezdtem bejárni.

- Nem fázol? - Suttogta.

- Egy kicsit. Felmelegíthetnél. – Nem kellett sokat várnom, hogy mozduljon. Fölém hajolt és a testével takart be. A csókok közben kezeit még mindig udvariasan a derekamon tartotta. Megpróbáltam lefelé terelni, már égtem a vágytól, hogy hozzámérjen. – Kérlek!

- Itt akarod?

- Jobb helyen nem is lehetnénk. – Beletúrtam a hajába és megcsókoltam. Lehet ennél megfelelőbb alkalom? Csak mi ketten a Balaton partján.
Hagytam, hogy az alsóneműmet lehúzza rólam. A látás nem volt opció, így a többi érzékszervünkre hagyatkozva fedeztük fel egymást. Ujjaival ellazított odalent, erős izgalom lett úrrá rajtam, a szívem dobogásán kívül nem hallottam semmit. Türelmetlenül vártam, hogy végre érezzem magamban.
Felkészült volt, óvatosan fonódtunk össze. Mámoros állapotba kerültem minden egyes lökésétől, halk nyögéseim csókjaival fojtotta belém. Felvette a megfelelő ritmust, érezte, hogy egyre erősebben szorítom. Belekapaszkodtam a vállába és kapkodni kezdtem a levegőt. Pár pillanatra megszűnt minden, csillagokat láttam a boldogságtól. Éreztem meleg leheletét a bőrömön, mély sóhajokkal követett engem a fellegekig.
Remegtem. Az örömtől, az érzésektől, a gyönyörtől.

- Jól vagy? - Gyöngyöző homlokát az enyémnek döntötte.

- Soha jobban.

Kicsit még elidőztünk egymás ölelésében. Kezdett nagyon hűs lenni a földön fekvéshez. Lassan ballagtunk vissza a nyaralóba, csendben voltunk de inkább csak a fáradtság miatt. Lezuhanyoztam és kicsit szárítottam a hajamon.

Máté egyszál alsóba feküdt az ágyon, a telefonját nyomkodta. Amint megpillantott, elmosolyodott és kinyújtotta felém a kezét. Vigyorogva bújtam az ölelésébe.

- Mit mondtál Dávidnak, hova mész? - Jézusom! Dávid! A telefonkövetés!

- Basszameg! - Hol van a telefonom?!

- Mi a baj?!

- Hogy lehetek ennyire idióta? - Kikapcsoltam a funkciót és keserűen sóhajtottam. - Nagyon remélem, hogy még nem csekkolta merre vagyok. Ez egy régi szokás. Egyébként csak azt, hogy a Balatonra. De ha nagyon aggódott és lekövette a telóm, rábasztunk.

- Faszom. - Máté idegesen esett vissza a párnára. - Jó, mostmár mindegy. Ne aggódj ezen! - Újra az ölelésébe zárt. - Miért szokás ez nálatok?

- Régi sztori. Egyszer így mentette meg az életem. Ha akkor nem nézi meg merre vagyok...nem is merek belegondolni mi lett volna. Azóta mindig bekapcsoltam, ha elmentem valahova és nyugodt voltam, hogy tudja merre járok.

- Most a lehető legjobb helyen vagy. - Felmelegedett a lelkem erre a mondatra. - Nem bántad meg?

- Mit is?

- Hát...ezt.

- Attól függ, mi ez. - Éreztem a mellkasán keresztül, hogy kiugrik a szíve. Próbáltam a szemébe nézni, de nem engedte. - Naaa, látnom kell mennyire jöttél zavarba! - Gondoltam oldom egy kicsit a feszültségét.

- Hééé, megcsikizlek, asszony!

- Minek neveztél? Te kis szaros!

Az egész bunyót végigröhögtük, de sokkal erősebb nálam, meg lettem csikizve...

- Ez nem ér! Én már öreg vagyok, nincs bennem annyi erő! - Lihegve dőltem a hasamra. Feladom, legyőzött.

- Persze, vénlány vagy a harminc éveddel. - Megsimította a hajam és gyengéden beleharapott a nyakamba. - Egy nagyon szexi vénlány. - Teljesen elveszi az eszem. Nem érdekel a tíz év, nem érdekel, hogy meddig lesz így.

- Nem bántam meg. Egy percre sem. Bármi is legyen ez.

Máté arca felragyogott. Nem kell, hogy szerelmet valljon. Nem kell, hogy bizonyítson. Látom, hogy Ő is tele van kérdésekkel. Mégis ott csillog a szemében az őszinte érdeklődés. A vágy.
És ez nekem elég.