Cool For The Summer

• mámor •

[❗️]

Hat méter mélyen aludtam. Nagyon jól esett. Hűs maradt a ház, nem vert a víz éjszaka. A legjobb érzés, hogy nem egyedül aludtam, mint az elmúlt években. Kiskifli pozíciónkból kibújva nagyot nyújtóztam és a korgó hasam levitt a konyhába. Az édesen alvó Mátét nem akartam felébreszteni, inkább csinálok addig reggelit.

A teraszon kavargattam a kávém, amikor megjelent az említett félmeztelen ifjú.

-    Morgen! – Hagytam, hogy adjon egy homlokpuszit. – Éhes vagy?

-    Kilyukad a belem. Ah, egy angyal vagy! – Neki is esett a szendvicsének.

-    Hozzak még? – Mosolyogtam rajta.

-    Nem kell, köszi, pont jó lesz ennyi. Hogy aludtál?

-    Mint a tej. Borzasztó kényelmes az ágy. És olyan jó, hogy nem volt melegem éjszaka.

- Ja, Dávidéknál mocskosul meleg van minden nyáron. Nem tudom, hogy bírjátok a tetőtérben.

-    Szarul. Napközben inkább lent vagyunk a nappaliban. Mai program?

-    Amit szeretnél.

-    Akkor chillezzünk kicsit itt a teraszon. - Bekapcsoltam a telefonomon egy kis Pogány Indulót.

-    Ne mondd, hogy ilyeneket hallgatsz. Ki sem nézném belőled. – Nevetett fel mikor megszólalt az "Afro beat".

-    Egy ideig próbáltam ellenállni, de beszippantott. Öcsi megszeretette velem.

Eldúdoltuk az összes kedvenc dalunkat miközben emésztettük a reggelit. Dávidnak annyit írtam, hogy minden oké. Nem kérdezősködött sokat, nem tudom, hogy ez jó jel vagy sem.

Kora délután már a strandon hevertünk. Ahol sekélyebb és iszapos volt a víz, kedvem támadt szerencsétlen Mátét nyakig betemetni. Én nagyon jól szórakoztam, Ő meg szenvedett amiatt, hogy nem mozdulhat. Bosszúból megdobált vele és a hajam is bekente. Ebből óriás iszapcsata és röhögőgörcs lett. Itt vagyok harminc évesen és jelenleg semmit nem élvezek jobban, minthogy Máté kihozza belőlem az önfeledt gyermeki énem, elfeledteti velem az összes aggodalmam, mindezt már eléri azzal, hogy Ő is önmagát adja.

-    Taníts meg szaltózni! – Felpörögtem mikor már sokadszorra ugrottunk a stégről a vízbe. Jelzem, én ilyet sem szoktam csinálni, pedig baromi jó!

-    Hú, bakker. Na, azt úgy kell, hogy...- Nagyon csípett, amikor rosszul estem bele. De a végén összehoztam egy nagyon béna szaltót.

A helyi kisboltban megvettük a maradék időre elég ennivalónkat. Megtanítottam Máténak, hogyan kell jól bundáskenyeret sütni.

-    Hát ez isteni. Kiskoromban utáltam a bundáskenyeret. Csodás szakácsnő vagy! – Szeretetét ismét egy gyengéd harapással fejezte ki. Olyan, mint egy kajla kiskutya. Harapdál, puszilgat, birizgálja a hajam... mindenkinek más a szeretetnyelve, de az övé legaranyosabb.

-    Örülök, hogy ízlik. – Rám mosolygott a legédesebb tekintetével miközben az ételt habzsolta. - Ne cukiskodj, mert Te leszel a következő akit megeszek!

-    Igenis, Asszonyom! – Még egyszer asszonynak hív, megcsapkodom. Ezt jeleztem neki egy pillantással. – Jaj, ez a nézés...a farkam is vigyázba áll tőle.

-    Vigyázz rá, nehogy meg találjam ütni szegényt!

-    Naaa, ne izgulj, csak szívatlak! – Elhúztam az arcom, úgyhogy a nyakam támadta be a finom puszijaival. Mivel csikizett, nem tudtam tovább komoly arcot vágni. Bundás kenyér ide vagy oda, egy másfajta éhség kerített hatalmába mindkettőnket.

Jó kis edzés volt neki, hogy felvitt az ölében az emeletre, úgy, hogy közben levegőt sem hagytam venni. Őt most sem kellett nagyon vetkőztetni abból az egy szál fürdőnadrágból, ellenben mire rólam lecibálta az anyagokat már végleg elvesztettem a türelmem. Nem egyszer karmoltam a hátába az izgalom hevében, a napbarnított bőrének Balaton illata volt, az enyémet megcsípte a napsugár, a kipirult mellkasom gyengéden csókolta végig, a kebleimnél elidőzve finoman kényeztette azokat, akaratlanul is mosolyogni kezdtem. Míg én a felhők fölött lebegtem, kibontotta az óvszert és magára húzta. Most nem volt finomkodás. Minek is, nem tudhatjuk mennyi időnk van, talán csak ez a nyár, ez a pár hét amíg ilyen forró estéket tölthetünk együtt. Egymás testét pásztázva bátorkodtam kiengedni a hangom és kicsit átvenni az uralmat. Teljes extázisban táncoltam az ölében, míg nem elértem azt a pontot mikor egyszerre remegtünk hosszú másodpercekig, ölelve, csókolva egymást lubickoltunk a gyönyörben.

- UNO! – Kezdtem volna örülni a győzelmemnek, erre egy csintalan mosollyal levágta elém a plusz négyes kártyát. – Ne bassz ki velem!

- UNO! – Na nem, nem hagyom magam. Addig kellett új kártyákat húznia, míg nem ismét az én kezemben volt a győzelem.

- Nyertem, nyertem, nyerteeem! – Zsinórban negyedszerre.

- Feladom. – Aki veszít az iszik. Egy üveg rozé elfogyott az este, többségét Máté húzta le.

A kis hangszórón duruzsolt a 3korty, mi pedig versenyeztünk ki ismer több Azariah dalszöveget.

Holnap vissza kell utaznunk, pedig kedvem lenne ideköltözni. Hirtelen kicsit sem hiányzott London, a barátaim, a munkahelyem és az eddig jól megszokott dolgaim.

A tegnapinál jobban kapaszkodtam belé éjszaka. Mintha azzal, hogy most ez mini-nyaralás véget ér, véget érne az is, ami köztünk van. Nem emlékszem, hogy bármit is aludtam volna, viszont egyszer jajgatva riadtam fel.

-    Shhh! Nyugi! – Máté magához húzott és letörölte az ijedtségből keletkezett könnycseppjeim. Szoros ölelésében tartott és én próbáltam a lehető leghalkabban sírni egy kicsit, hátha enyhül a feszültség.

Rájöttem, hogy csak Ő tudja enyhíteni. Gondolom nem számított rá, hogy csókcsatázni szeretnék az éjszaka közepén, viszont hamar vette a lapot. Nyelvét táncba hívtam, kezei levándoroltak a fenekemhez, mire én hangosan a csókba nyögtem. Újra a sötétben tapogatózva faltuk fel egymást. Mindent csak érezni és nem látni olyan, mintha az egész egy álom lenne.
Egy álom, amiből az ember nem akar felébredni.