Cool For The Summer

• spanom •

Sosem voltam az a nagyon koránkelő típus. Dávid meg aztán végképp nem. A Nap már magasan járt, amikor mindketten kikecmeregtünk a konyhába. Egy finom latte elengedhetetlen, hogy jól induljon a reggel.

-          Mai program? – Dávid a telefonját bújta. – Hahó!

-          Ja, igen, bocs! Semmi extrát nem terveztem mára. 5-kor lesz a live, előtte át szoktuk beszélni mi legyen a téma. Most reagálni tervezünk.

-          Értem. Majd követlek a másik szobából. Ja és semmiképp sem zavarok majd.

-          Ha valami gáz van akkor inkább írj, közben rá tudok nézni a telómra.

-          Oké. Na és Mátéról mit kell tudni?

-          Mit akarsz tudni? – Vonta fel a szemöldökét. – Hiszen már egy csomót meséltem róla.

-          Igaz. Ódákat zengtél mikor szóba jött. – Cukkoltam.

-          Mert nagyon jó srác, azért. Szerintem jól kijöttök majd. Bejönnek neki az idősebb nők. – Erre a mondatára majdnem félrenyeltem a kávémat. Akkor ez mégsem csak városi legenda. De nekem mióta jönnek be a fiatalabb pasik?!

Dávid huncutul vigyorgott.

-          Kerítő lettél, Öcsi?

-          Csak vicceltem! Tök furi lenne, ha összejönnétek.– Ezzel nem tudok vitatkozni.

-          Nem terveztem kikezdeni a haveroddal, ne aggódj!

-          Azon aggódom, hogy ő fog kikezdeni veled! – Nevetett fel. Jó ég!

-          Majd lerázom, ha megpróbálja. – Vagy pont én fogok kezdeményezni. Jézusom! Miért gondolkozok ilyeneken?!

Egyenesen idegen nekem, hogy idén végre megengedtem magamnak több hét szabadságot. Arról nem is beszélve, hogy folyton nosztalgikus emlékképek ugranak be az itteni nyarakról. Körbejártam a házat, keresgéltem magamnak olvasnivalót. Az udvar nem túl nagy, de ki lehet ülni napozni, amit mindenképp ki fogok használni. Falfehér vagyok.

Egyelőre nem vágytam a városi nyüzsgésre. Lesz elég időm bejárni Budapestet. Egy csomó programot kinéztem magamnak, Dávid koncertre hívott és az edzőterembe is el akar rángatni magával.

Egy kupac könyvvel feküdtem az ágyon és órákon keresztül olvastam. Mikor már nem volt nagy az UV veszély, felvettem a bikinim és a napozóágyon relaxáltam késő délután.

Örökre hálás leszek magamnak, amiért magam köré tekertem a törülközőm, mielőtt visszamentem a házba, ugyanis a konyhában Dávid mellett ott állt Máté is. Laza, oversized pólóban, haja hasonlóan kócosan állt mint Dávidnak. Karjain az erek enyhén kidomborodtak, ruhán keresztül is látszott, hogy jó kondiba van, kb. az első pillanatban elképzeltem nélküle.

Én pedig egy törülközőbe csavarva flangálok. Remek bemutatkozás...

-          Hali! – Intettem zavartan. – Bocsánat, hogy így egyszál semmiben vagyok, napoztam. És Dávid nem mondta mikor is érkezel pontosan...- Vetettem egy mérges pillantást az említettre.

-          Szia! Máté vagyok! – Közelebb lépett és kezet fogtunk. Édesen mosolygott rám. Ne mosolyogj így, elolvadok! – Örülök, hogy végre találkozunk!

- Liliána. Én is örülök! Már sokat hallottam rólad.

-          Ugyanezt akartam mondani. – Nem tudtam, hogy Dávid megemlített neki. – Már hetek óta azt hallgatom mennyire várja, hogy megérkezz.

-          Három év hosszú idő. Én is nagyon vártam már, hogy hazajöjjek. Kérsz valamit? – Dávid teljesen háttérbe szorult, minden érzékszervemmel elkezdtem Mátéra koncentrálni.

-          Köszönöm, már kiszolgáltam magam.

-          Akkor engedelmetekkel én megyek és felöltözöm. – Lányos zavaromban eszembe jutott, hogy még mindig alig van rajtam ruha. Mátéval egy utolsó pillantást vetettünk egymásra ami az átlagnál kicsit hosszabbra sikerült.

Belépve a fürdőbe egy nagyot sóhajtottam. Ez a srác írtó helyes. Az arcom nem csak a napozástól lett piros. Úgy döntöttem veszek egy hűsítő zuhanyt, hogy felfrissüljek. Mikor arra gondoltam, hogy ismét egy légtérben kell lennem Mátéval, kellemes bizsergés futott végig rajtam és izgulni kezdtem.

Mi a franc történik?!

Kidugtam a fejem a fürdő ajtaján. Sehol senki. Lehet, hogy már megy a stream.

Lesiettem az emeletről a konyhába vacsorázni. Miközben a mikróban melegedett a kajám, kicsit rendet raktam a pulton, elpakoltam az előhagyott dolgokat.

Hallottam, hogy valaki lába alatt recseg a falépcső.

-          Heló! – Szembe fordultam Mátéval és gyorsan meggyőződtem arról, hogy viszonylag normálisan nézek ki, automatikusan megigazítottam a hajam is. Alig feltűnő.

-          Mizu? – Ennyit tudtam kinyögni, hogy "mizu". Basszus. Máté folyamatosan mosolygott rám. Vagy inkább rajtam.

-          Csak üdítőért jöttem. – A hűtőből lazán kivette a kólát és öntött magának. Látszik, hogy nem először jár itt. Mielőtt túl sokáig bámulnám, inkább folytattam a pakolást. A vacsorámhoz nem ártott volna egy kis majonéz, ami a szekrény legfelső polcán ácsorgott. Szinte biztos, hogy nem fogom elérni, de azért elkezdtem nyújtózni érte. Az ujjam alig súrolta a dobozt. Éreztem Máté tekintetét rajtam. Vártam, hogy felajánlja a segítségét. Hiszen valahol ezért próbáltam magam megoldani a problémát.

-          Segítsek? – Olyan közel lépett hozzám, hogy összeért a karunk. Lángolni kezdett a bőröm, ahol érintett. Ahelyett, hogy odaengedtem volna, hagytam, hogy egyre közelebb hajoljon hozzám, közben próbálta elérni a majonézt. Könnyebben elérte mint én. Kellemes illata bekúszott az orromba. Szemeiben láttam, hogy szórakoztatja a zavarom, mégis feltűnt, hogy szaporán veszi a levegőt és kipirul az arca. Átadta a flakont és egy röpke másodpercre levezette a tekintetét a számra. Ugyanezt tettem én is.

Fogalmam sincs mi történt ezekben a pillanatokban kettőnk közt. Centikre voltunk egymástól. A fülem zúgni kezdett, elvesztem valahol az időben és Máté csillogó szemeiben. A mikró csipogása rebbentett szét minket. Ismét igazgatni kezdtem magam, Máté megköszörülte a torkát.

-          Mennem kell, kezdődik a stream.

-          Köszönöm a segítséget. – Egymásra mosolyogtunk, a poharát elvette a pultról, majd lassan elindult a lépcső felé.

Továbbra is mosollyal álltam ott még egy darabig. Megvártam, amíg lecsillapodik a légzésem és a szívverésem.

Felvittem a szobámba a vacsorámat. A szomszédban már javában kacagott a két fiú. Bekapcsoltam az adást és néztem őket.

Máté a szokottnál többször elbambult, de próbálta követni az eseményeket.

Amikor nevet, arcán kirajzolódnak a gödröcskéi. Kezembe vettem a vázlatfüzetem és rajzolni kezdtem. Jó pár skiccet csináltam róla, több arckifejezését is megörökítettem. Nem is tudtam a hangjukra koncentrálni, Máté teljesen elvette a figyelmem.

Ez addig tartott, amíg álmosan kiejtettem a kezemből a ceruzát és elaludtam.

Szomjúságomra ébredtem. Lementem a konyhába, azonban éreztem, hogy nem vagyok egyedül.

Máté betakarózva aludt a kanapén. Dávid kényelmesen megágyazott neki. Akaratlanul is közelebb mentem és figyeltem milyen nyugodtan szuszog. A továbbiakban a lehető leghalkabban mozogtam és végül azzal a tudattal feküdtem le aludni, hogy reggel is itt lesz velünk.