Cool For The Summer

• espresso •

Lassan ért véget a csók. Arcunk még közel maradt egymáshoz, még éreztük milyen hevesen ver a másik szíve. Boldogságot éreztem, próbáltam örökre az emlékezetembe vésni ajkainak édes ízét. Máté tekintete egyszerre volt zavarodott és derűs. Szemeit levezette a kezeinkre amik akaratlanul is összekulcsolódtak.

- A mosogatószer...hol... - Kereste a szavakat.

- A mikró alatti szekrényben. – Bíztatóan rámosolyogtam. Elhátrált tőlem és tudtam, hogy mennie kell, nehogy gyanút keltsen a távolléte.

Muszáj lesz normálisan viselkednem, úgy, mintha nem történt volna meg ez a csók. Megígértem Dávidnak, hogy nem kezdek ki a legjobb barátjával. Haragudtam magamra, de nagyon. Kis idő múlva elhagytam a szobám, a srácok az udvaron beszélgettek. A konyhaablakból láttam őket. Az agyam folyamatosan kattogott, visszaidéztem a pillanatot amikor megcsókoltuk egymást. Közben viszont nem értettem a helyzetet. Határozottan vonzódom Mátéhoz. Határozottan nem kéne, csakhogy a józan eszem cserben hagy, ha megpillantom. Inkább visszatértem a dolgomra. Ami ma is csak annyiból fog állni, hogy olvasok, viszont ezt most bőven elégnek érzem.

Az ágyon fetrengve lapozgattam a könyvem és az égvilágon semmi nem maradt meg abból, amit elolvastam. Sóhajtva dobtam félre és lehunytam a szemem. Hirtelen kopogtak az ajtómon.

- Gyere! – Dávid dugta be a fejét.

- Mi megyünk, edzésünk lesz. Este felé jövök. Megleszel?

- Meg-meg. Kikísérlek, úgyis megyek le vízért. – Igazából Mátétól akartam elköszönni.

Kilépve az előszobába már útra készen voltak. Máté egyszer sem nézett rám, ami enyhén szólva bántott.

- Haver, szerintem a telóm fent maradt, nem hoznád le? Rajtad még nincs cipő. – Bökte meg Dávid vállát, miközben kutakodott a táskájában.

- De, hozom. A napszemüvegem is kelleni fog, kiég a retinám ebben a napsütésben.

Öcsém elviharzott fel az emeltre. A padlót kezdtem volna szuggerálni, azonban Máté előttem termett és lekapott. Tenyereivel tartotta az arcom, többször is megcsókolta a szám, amit örömmel viszonoztam.

- Nincs is fent a telefonod, igaz? – Vigyorodtam el.

- Itt van nálam. – Gödröcskéi megjelentek, ahogy ő is elnevette magát. Vidám pillanatunk hamar véget ért, mire Dávid leért már úgy tettünk, mintha valamiről beszélgetnénk.

- Nem találtam a telód, nincs mégis nálad?

- Közben megtaláltam, bocsi! Na menjünk, mert elkésünk! Szia! – Mosolyogva intett felém.

- Jó edzést! Öcsi bezárok, írj ha jössz.

- Okés, pá!

Becsuktam utánuk az ajtót, szüntelen vigyorogtam. Tetszett ez a kis trükk, csakis azért csinálta, hogy ismét megcsókolhasson. Aranyos, túlságosan is aranyos!

Hogy ne csak a könyvek olvasása töltse ki a napom, jógáztam is egy kicsit, napoztam, beszéltem a szüleimmel. Pár nap és hazajönnek, várom, hogy végre lássam őket.

Kora este volt mire lementem a konyhába vacsorázni. Zenét hallgatva, táncolgatva, énekelgetve. Nagyon boldognak éreztem magam. Bár még ott motoszkált a fejemben a gondolat, hogy mégis mi lesz ebből a vonzalomból, amit Mátéval egymás iránt érzünk. Maga az érzés is megmagyarázhatatlan, úgy jött, mint derült égből a villámcsapás.

Hamar eltelt a délután. A fotelban üldögéltem egy filmet bambulva mikor a telefonom megrezzent. Megnyitottam az üzenetet és nagyot dobbant a szívem.

"Szeretnélek még látni.

M."

Három szó, de bőven elég, hogy tudjam: érdeklem őt. Azonnal elmentettem a számát.

Én:"Kéne még palacsinta, mi? :)"

M.: "Legközelebb ágyba kérem a reggelit! ;)"

Én: "Azt ki kell érdemelni! ;)"

M.: "Ez esetben megteszek mindent, hogy érdemes legyek rá. Akár már holnap."

Én: "Minél előbb, annál jobb."

M.: "7-kor az utca végén. Mi a kedvenc virága a szakácshölgynek?"

Én: "Ott tali! Hallgass a megérzésedre."

M.: "A megérzésem azt súgja: várom a holnapot."

Én: "Én is várom."

Leírhatnám egész éjszakába elhúzódó beszélgetésünket, de nem férne el három fejezetbe sem. Flörtölés, poénok, komoly témák mind felbukkantak.

Dávid hullaként esett haza, így nem nagyon figyelte, hogy szinte fel sem nézek a képernyőből.

Egy részem bűntudatot érez, amiért hazudok neki, viszont a vágy Máté iránt sokkal erősebb bennem.

Még ki kell találnom, mit kamuzzak a holnap esti elmenetelre.