16.Saját bandám

29 2 0
                                    

2005.07.08.

Már megint egy undorító hétfői nap, bár nyár van, de én még ekkor is dolgozok, még délelőtt be szeretnék menni a stúdióba, mert egy új albumom fog kijönni, aztán délután meg megyek barátnőmmel plázába, este meg megyünk a Tokio Hotellel Wellness-be.

Amikor kinyitottam a szemem, két mogyoróbarna szempár fogadott.
- Jó reggelt Tommy - mosolyogtam rá kómás szemekkel
- Jó reggelt Mad - majd közelebb hajolt hozzám és adott egy csókot - Hogy vagy, este hamar elaludtál?
- Jól - ezután letelepedett ránk a csend, csak néztük egymást, feltérképeztük egymás arcát, majd megakadt a szemem a szemöldökén lévő hegen, amit már korábban is észrevettem, de még nem kérdeztem róla - Mindig is megakartam kérdezni ezt, de mi az a heg a szemöldöködön?
- Még nem meséltem róla?! - húzta össze a szemöldökét, válaszul megráztam a fejemet - Nos, amikor körülbelül hat évesek voltunk Billel, elmentünk szánkózni, megkértem, hogy lökjön le engem egy dombról, nagy örömmel meglökött, csak nekiütköztem egy snowboard deszkának, ami felszakította a szemöldökömet, baszki azt hittem, hogy meghalok ott - nevette el magát, mire elhúztam a számat
- Ó basszus, sajnálom - majd megpusziltam a sebét
- De látod, nem is csúnya - simogatta meg a szemöldökét
- Nem, egyáltalán nem az - bújtam bele a karjai védelmében

így feküdtünk még percekig, majd felöltöztünk, én most egy fekete bő nadrágot vettem fel, egy fekete crop topot, felvettem egy nyakláncot, amit tomtól kaptam szülinapomra, amin egy szivecskés medál van, gyémánttal körbe kirakva és "2003.06.17. M+T" volt belegravírozva, ez a kedvenc ékszerem az utóbbi években, majd lementem a lépcsőn és furcsálltam, hogy mindenki csendben volt, ránéztem az órára, ami 8:56- ot mutatott, nem is értettem, na de szedtem elő egy gyümölcs salátát a hűtőből, amit Simonetól kértem, hogy azt dobja nekem össze este, hogy reggel legyen mit kajálnom.
Bepakoltam a nagy válltáskámba és kiléptem az ajtón.

A ház előtt ott parkolt a sofőröm, mert már az kell nekem és elindultunk a stúdió felé.
Éppen bambultam ki az ablakon, amikor csippant egyet a telefonom, jelezve, hogy jött egy üzenetem valakitől. Amikor feloldottam a telefonokat nem is egy embertől érkezett üzenetem, ilyen is ritkán van.

Tomtól:
Tommy: Már el is mentél kincsem?
Mad: Igeen, bocsánat, sietnem kell be :(
Tommy: Semmi gond, majd este talizunk, szerelmem<3
Mad: Persze <3
Tommy: Szeretlek, vigyázz magadra kincsem! <33
Mad: Én is szeretlek, vigyázok<3
Tommy: ;)

Aztán megnéztem az új üzenetet, ami a produceremtől jött.
Jamestől
James: Madeline, kérlek érj be max. 9:30- ra, a fiúk várnak már
Madeline: 5 perc és ott vagyok, nyugalom

Következő Bonnietól jött
Bon: Jó reggelt Maddy, majd írj, hogy mikor végeztél és akkor majd el tudsz jönni értem?
Maddy: Persze Bon, ne izgulj
Bon: Lesz egy csomó mesélni valóm neked
Maddy: Várom, nekem is lesz egy pár
Bon: Gondolom ;) Puszi csajos
Maddy: Pusz ;)

Majd annyit éreztem, hogy megállt az autó.
- Itt lennénk - szólt hátra Peter, a sofőröm
- Köszi, megtudsz várni, max két óra lesz?
- Természetesen - válaszul csak bólintottam, majd kiszálltam az autóból
Egyébként, most egy megbeszélésem is lesz, mert lesz nekem egy bandám, de ez csak 2 évre, vagyis én így gondoltam és most velük fogok találkozni és zenét írni velük, kíváncsi vagyok, hogy milyenek lesznek. Közben beléptem az épületbe, egy hosszú folyosón mentem végig, majd bementem az én próba szobámba, ahol zenéket szoktunk felvenni, amikor beléptem, elég nagy  hangoskodás, nevetgélés ment, de amikor beléptem, mindenki felém kapta a fejét, csend lett, tökre kínosan éreztem magam, hogy vagy 10 fiú néz engem, meglepett fejjel.
- Jó reggelt - dörmögtem az orrom alatt, majd leültem a sarok kanapéra
- Jó reggelt - köszöntek
- Szép reggelt Madeline, örülök, hogy beértél - mosolygott James
- Ja én is - ültem török ülésbe
- Tehát, szerintem ne is húzzuk az időt, bemutatnám a fiúkat - dörzsölte össze a kezét James - Ő lenne itt Noah, dobol, már 13 éve, most 18 éves - mutatott rá egy fekete hajú, egész kedves kinézetű fiúra, bár a szeme elég ilyesztően kék volt, kicsit úgy nézett ki, mint egy vámpír, de cuki mégis - Ő Liam, elektromos gitáros, 17 éves
- Heló - intett Liam, barna  haja van, ilyen Leonardo Di Caprio fazonú és van egy orr piercingje, egész helyes
- Ethan, basszusgitáros, 16 éves
- Szia - mosolygott rám az említett fiú, szőke rövid haja van, zöld szemekkel
- És végül Joseph 19 éves, szintén gitáros
- Csá Madeline - bólintott Joseph, akinek punk fekete haja van, és a haj vége kék, megjegyzem elég menő a haja, barna szemekkel, és egy csomó piercingel
- Sziasztok - intettem szégyenlősen - Minek ilyen sok gitáros és ezek miért ilyen... metál fejek? - súgtam oda Jamesnek
- Azért, hogy menő legyen a bandád és, naaa nem is punkok, szerintem tök jó képű fiatalok, majd egy csomó ember szerelmes lesz a fiúkba, na meg beléd is, mondjuk beléd most is - súgta vissza
- Mi ez a nagy sugdolózás? - húzta fel a szemödökét, talán Joseph
- Semmi, beleegyezek - vágtam rá
- Már? - lepődött meg Liam
- Ja persze - mosolyogtam, amúgy tényleg nem elleneztem, csak kicsit tartottam tőlük, mert még soha nem volt bandám
- Akkor itt lenne a szerződés - tolta elém James, amit remegő kézzel alá is írtam - Ja és Madeline, kicsit a külsődön is kéne változtatni - húzta el a száját James
- Mi bajod van a külsőmmel - húztam fel a szemöldökömet
- Csak már rád fér a változás, persze nem muszáj, csak javaslom - tette fel védekezően a kezét
- Jolvan, igazad van - mosolyodtam
- Akkor? - kérdezte Liam
- Csapassuk!-  mondta ki a gondolataimat Liam
- Csapassuk fiúk! - kiáltottam fel izgatottan

"Now I will tell you what I've done for you
50 thousand tears I've cried
Screaming, deceiving, and bleeding for you
And you still won't hear me (going under)"
(egy kis részlet a zenénkből)

3 óra zene írással később már a kocsiba is ültem és úton voltam Bonnie felé, egyébként nagyon élveztem a fiúkkal együtt dolgozni, szóval jó kis bandát szervezett nekünk James.

________________________

<33
(956 words)

𝓝𝓲𝓬𝓸𝓵𝓮

Biztos te vagy az Igazi? Hikayelerin yaşadığı yer. Şimdi keşfedin