Biztos te vagy az Igazi?

23.Étterem

2005.07.13

- Jó reggelt kincsem - puszilgatta a nyakamat Tom
- Jó reggelt - dünnyögtem neki vissza
- Akkor ma megyünk valahova? - fektette a fejét a hasamra
- Miért? Megyünk? - túrtam a hajába
- Jó lenne! - hunyta be a szemét, majd beállt a csend percekig
- Akkor hétfőn koncert? - kérdeztem
- Bizony! Akarsz jönni? - nyitotta ki újra a szemét
- Akarod?
- Természetesen!
- Akkor igen - csókoltam meg.

A csókcsatánk után felöltöztünk, én egy fekete szoknyát, harisnyát, öv ékszert, piros melltartót, fekete kivágott topot, amit jól lehúztam, hogy kilátszódjon a melltartóm, nyakláncokat, karkötőt, gyűrűt vettem fel.
Kivasaltam szög egyenesre a hajamat, már rosszul vagyok a lenövésemtől, de nem baj mert holnap reggel megyek fodrászhoz.
Tettem fel sminket, ami alapozóból, fekete szemceruzából, ezüst szemhéjpúderből, 20 kiló szempillaspirálból állt.
Majd megnéztem magam a tükörben, és elindultam le a nappaliba.

Már mindneki lent volt, ja nem. Mármint majdnem mindneki kivéve Bill... Ja és Tom
- Reggelt! - köszöntem a fiúknak
- Gyönyörűséges, madár csicsergős reggelt Madeline! - köszöntött Georg
- Hagyjad, így kelt, hogy ilyen hülye, jó reggelt! - karolt át Gustav
- Ő mindig ilyen inkább - feleltem
- Ja, igaz... - nevetett Gus
- Tom? - néztem körbe, mivel nem láttam őt
- Már hiányzik, pedig csak egy órája nem láttátok egymást? - forgatta meg a szemét Georg
- Igen, már hiányzik! - mormogtam rá
- Nahát! Így hiányzok nektek? - jött le a lépcsőről.... Bill
- Nem te, hanem az ikred - mondta Gustav, mire mindenki elkezdett hangosan nevetni, kivéve Bill
- Jajj, de kedvesek vagytok. Még te is Maddy?
- Bocsánat - töröltem meg a szemem a könnyektől, ami a sok nevetéstől jött
- Tesód, hol tekereg? - kérdezte Georg
- Nincs olyan, hogy tekereg, ezt úgy mondjuk, hogy "Hol csavarog"! - javította ki Gus
- Kussolj okoska - mutatott be Georg
- Ömm, Tom Wc-n van - szólt közbe Bill
- Mit csinál? - kérdezte Georg
- Megnézed? - kérdezte cinikusan Bill
- Mit akartok megnézni? - jött le az emlegetett szamár
- Mit csináltál? - kérdezett rá Georg
- Szartam - erre mindenki hangosan felnevetett - Most ez komoly? - kérdezte kínosan Tom
- Mekkora volt kb? - full adózott Georg a földön
- Hagyjatok már baszki, inkább menjünk! - majd felhúzott engem a földről és kimentünk a Tokio Hotel kocsijához.

Már mindenki beült a kocsiba én Tom és Gustav között ültem, velem szemben Georg és Bill ült. Meglepően csend volt a kocsiban, Georg és Bill zenét hallgatott egy fülesről ( milyen romcsi, khm csak vicceltem)
Gustav bambult ki az ablakon, Tom meg a lábamat cirógatta. Nagyon untam ezt a csendet, így én kezdtem el beszélni.
- Amúgy hova megyünk? Mivel nekem senki nem akarja elárulni!!
- Reggelizni, étterembe - válaszolt Tom, miközben bele bújt a nyakamba
- Étterembe? - ugrottam egy nagyot
- Igen, mert?? - búgta a nyakamba még mindig
- Én nem így öltöztem fel! - háborodtam fel, de most komolyan, miért nem említette nekem egyik se, nem hiszem el ezeket
- Nyugi Maddy, utána megyünk barangolni egyet Berlinben - nyugtatott Bill
- Berlin??? Ezt se mondtátok! - mostmár tényleg felhúztak
- Nyugiii, akkor szólok, hogy este össze kell pakolnunk, mert kora reggel indulunk, hogy megérkezzünk Párizsba, és másnap koncert - végre Bill beavatott mindenbe
- Jajj, koszi, hogy legalább te szólsz
- Na most mit húzod magad fel ilyenen Maddy? - mosolyogott rám Bill
- Jó, igaz, bocsánat - néztem körbe, mikor realizáltam, hogy a többiek bealudtak, Gustav neki dőlt az ablaknak, Georg szintén, közben még mindig üvöltött a zene a fülében, Tom meg a vállamon aludt, nagyon aranyos
- Na tessék ezek meg az igazok álmát alusszák, próbáljunk meg mi is, a hét eleje húzós lesz, és szólok te is jössz velünk mindenhova, Tom csaja és a mi legjobb barátunk - fogta meg a térdem Bill
- Rendi, szeretlek - mosolyogtam rá, mire ő furán nézett rám, aztán percekig néztünk egymás szemébe - Najo, most alszok inkább!
- Ja én is - hunyta le a szemét - Szeretlek!
- Tudom! - majd elnyomott az álom.