Save our world-LEE HEESEUNG/ENHYPEN FF

11.

Heeseung pov.

... kaptam egy nagy pofont amitől földre estem...
- LEE HEESEUNG! HOL A PICSÁBA VOLTÁL?- kérdezte Sunghoon.
- Ezt miért kaptam?- próbáltam terelni a témát.
- A KÉRDÉSRE VÁLASZOLJ!- kiabálta Sunghoon. Igen, ilyen mikor Sunghoon mérges, az anyjától örökölte haragját.
- A kastélyban voltam. Kérlek nyugodj le.- mondta már Heeseung is idegesen.
- Nem tudok lenyugodni Hyung! Az éjszaka közepén elmész úgy, hogy Sujin reggel pánikolva keresett mindenhol. Már azt hittük elraboltak.- mondta aggódva Hoon.
- Én....- nem tudtam befejezni a mondatot, mert megláttam Sujin ahogy jön ki a konyhából, de ahogy meglátott megfordult és inkább visszament. Hirtelen megdobbant a szívem, mert fájt ilyennek látni. Lehet tényleg megbántottam, hiszen nem szóltam neki és senkinek se, hogy elmegyek. Ha megtudja hogy még Hera-val is találkoztam.... mindegy inkább nem fokozom.- jövök mindjárt- elindultam a konyhába.
- Hyung ne hidd, hogy ennyivel megúszod.- kiáltotta utánam Sunghoon.

Ahogy beértem a konyhába megláttam Sujin szép de fáradt arcát. Nem akart rám nézni. Azt hiszem amióta itt vannak nálunk a lányok megváltozott bennem valami Sujin iránt, vagyis nem tudom. Nyugodtabban érzem magam mellette és nagyon szeretek a közelébe és beszélgetni vele. És még lenne mit sorolni.

- Szia.- köszöntem. Nem kaptam választ. Oda mentem mellé éppen a az asztalhoz ült volna le. Megfogtam és közelebb húztam magamhoz. Ő továbbra sem nézett rám.- Sujin, sajnálom oké?
- Sajnálod? Az jó csak nem tudom, hogy én mit keresek itt. Azt mondtad kell a segítségem, de akkor miért nem mondasz el semmit? Legalább egy levelet vagy üzenetet hagyhattál volna, hogy elmész. Jajj de te nem leléptél és ÉN kerestelek aggódva mindenhol, mert azt hittem elájultál valahol, mert LEE HEESEUNG TE MÉG MINDIG BETEG VAGY. Nem is tudom mi volt az eszedben.- mondta Sujin idegesen. Meglepődtem, mert nem láttam még ezt az énjét.
- Tényleg sajnálom, azt hittem már jobban vagyok.- mondtam.- Bocsáss meg. Kérlek..
- Nem tudtam eddig rendesen bízni Heeseung és most sem tudok, de legalább ha elmész akkor jelezz valahogy.- mondta Jin egy kicsi lenyugodva. Elmosolyodtam.
- Rendben, így lesz.

Délután nagyon szarul éreztem magam. Igazából nem mondtam el senkinek, hogy mi történt a kastélyban, de nem is szeretném elmondani. Csak mégjobban kiborulna mindenki.
Nagyon szomjasnak éreztem magam, de nem a vért kívántam hanem a vizet. Próbáltam kimenni a szobából és lemenni a lépcsőn de a középső foknál megszédültem majd legurultam a lépcsőn.

Sujin pov.

A kanapén ültem és nyomtam a mobilom mikor hallottam egy nagy buffanást a lépcsőnél. Oda futtam, hogy megnézzem mi az és megláttam Hee-t ahogy fekszik csurom vízben és hát ájultan.
- Ahh Hee mondtam, hogy beteg vagy. Fiúk vagy lányok kérlek valaki segítsen!- kiáltottam. Hirtelen egy Jungwon-t láttam meg magam mellett.- Ti tudtok teleportálni?
- Igen még sok mindent tudunk, de most azt hiszem nem ez a lényeg.- nehezen Jungwon felemelte Heeseung-ot majd felvitte a szobámba. Mire felvitte az egész csapat már a szobába volt.
- Mi történt?- kérdezte Jiyoon.
- Nem tudom én is egyszer hallottam egy nagy hangot majd oda futottam és láttam, hogy megint elájult.- mondtam, közben betakartam az ájult fiút.
- Hányszor játsza el ezt vajon?- kérdezte Jay.
- Nem tudom, de mostantól itt leszek mindig így nem fog tudni elmenni.- mondtam majd megkértem Daeun-t, hogy hozzon egy pohár vizet lázcsillapítót fájdalom csillapítót és egy vizes kendőt.

Mindent beadtam Heeseung-nak elvileg majd rendben jön. Rájöttem, hogy orvost nem hívhatok, mert hát Heeseung mégis vámpír. Ezért felhívtam nagyapám, aki orvos volt és megkérdeztem ilyenkor mi a teendő mikor egy illetőnek 40°-os láza van. Azt mondta, hogy pihenés kell sok víz és gyógyszer, na meg tea. Szóval ezért jó ha van egy ilyen családtagod.

Már késő volt az idő este 9 óra, de Heeseung még mindig aludt. Úgy döntöttem, hogy lefürdök majd én is lefekszek. Ezeket elvégezve frissen de fáradtan feküdtem be Heeseung mellé. 10 perc múlva elkezdett nyöszörögni mellettem.
- Sujin... ne hagyj el kérlek... szükségem van rád.... nagyon.- mondta álmában. Én ezzel mosolyogva vissza suttogtam, hogy ne féljen itt leszek neki. Megigazítottam a fején a kendőt majd elkezdtem simogatni az arcát, hogy nyugodjon meg, nekem ez kicsi koromban bevált gondoltam Heeseung-nál is beválik. Egy ideig simogattam és néztem a békés arcát. Sikerült lenyugodnia vagyis gondolom sikerült, mert valamikor elaludtam.

Kisebb rész, de hétvégén hozok még. Helyesírásért bocsánat🫠❤️