Az igazi csillag

4.

Maria hová mész már megint?-kiabált Arthur a lány után. 

Csak le a tengerpartra festeni.

Jó, de hívd fel apádat is néha, aggódik érted.

Tudom.-válaszolta lesütött szemmel a fiatal lány.

Maria a legújabb fantasy könyvét és a festéket meg a többi kelléket a bicikli kosarába hajította és már gurult is le a domboldalon a tengerpart felé. Imádott a tengerparton festeni. Gyerekkorától kezdve, amint megtudta fogni az ecsetet, hétvégenként leautóztak a tengerpartra az édesanyjával és együtt festettek. Még mindig lesújtva érzi magát az elvesztése miatt, főleg amikor a hiányzó gyűrűs ujjára néz.

A partra érve, lezárta kék biciklijét. Majd elővette a telefonját és az apját tárcsázta. A második csörgésre fel is vette.

Ria kicsim, hogy vagy?-kérdezte az apja a lányát.

Hát egész jól, Arthur bácsi jó fej, de ne akarj vele dolgozni, néha rabszolga hajcsár.

Ha tudnád, hogy egyetem alatt ő volt a leglustább koreai.- nevetett az apa.

Nem hiszem.-mosolygott a lány.-Te hogy vagy?

Csak vagyok, tanítani járok és ki a temetőbe meglátogatni anyád sírját.

Apaa..-nem látta az apját, de hallotta a hangján az előbuggyanó könnyeket.

Tudom Ria. Most mennem kell. Vigyázz magadra kicsim. Szeretlek.

Én is szeretlek apa. Vigyázz magadra.

Maria kifújta a bennrekedt levegőt. Nem is vette észre hogy eddig benntartotta. A szívét szorította az ismerős fájdalom. De megrázta a fejét és a jól begyakorolt mosolyát vette fel. A tengerparton nem akar szomorkodni. A telefonját bedobta a táskájába, s keresett egy árnyékos helyet a parton s neki állt festeni.

James a véletlennek köszönhetően éppen arra sétált aznap délután. Pár perccel ezelőtt búcsúzott el Felipétől. A spanyol férfi hangosan berregtette a motorját, hogy mindenki rá figyeljen. A kiharcolt figyelmet meg is kapta, sok fiatal lány puszit dobott neki, a férfiak irigységgel vegyítve vágyakozással néztek utána. James csak mosolygott, a legjobb barátja soha nem nől fel, hiába 35 éves, az egyetem óta ilyennek ismerte. James a partmenti nyaralójukba sétált, élvezte a kilátást, mikor óceán kék szeme megakadt a parton festő Marián. Hirtelen ötlettől vezérelve a lány felé vette az irányt. Messziről olyan aprónak, törékenynek tűnt a koreai lány. Mikor Maria mellé ért lenézett a lányra, a festményt nézte. Maria annyira belemerült a festésbe, hogy észre sem vette a mellette álló férfit.

Szerintem meg kellene mutatnod egy galériának.-ült le James Maria mellé a homokos parton.

Maria megrezzent, amint a férfi hozzá szólt.

Észre sem vettelek James.-a lány kerek arca elpirult a férfi láttán.

James elmosolyodott.-Nagyon ügyesen festesz, egy barátomnak véletlenül van egy galériája a fővárosban. Ha gondolod szólhatok pár jó szót.

Úristen James.-a lány az ajkába harapott-nem hiszem hogy kellenének a festményeim.

Ne legyél kishitű.-James felkapta a lány mellett heverő könyvet-Mit olvasol? Istennő gondolatok? Mi ez?

A lány nevetett-a legújabb fantasy könyvem, nem rég jelent meg, imádom az írónő írásait. Tüzes, szenvedélyes és fordulatos.

Hmm talán nekem is elkellene olvasnom.-fintorgott a könyvre.

Szerintem nem tetszene neked.

Honnan tudod? Most már csak azért is elfogom olvasni.

A lány a tenger felé fordult-ahogy akarod.

Maria, mi történt a kezeddel?

A lány az elvesztett gyűrűs ujjára nézett, majd vissza a tengerre.

Elsőéves egyetemista voltam. Tavaly a nyári szünet előtt anya elautózott értem a kollégiumba. Vacsorázni indultunk, apu már az étteremben várt minket. Esett az eső, és mind a ketten rossz paszban voltunk. Az autóban végig veszekedtünk, vissza gondolva apró jelentéktelen dolgokon. Az autó megcsúszott és átsodródtunk a szemben lévő sávba. A többit kitudod találni.-mutatta a bal kezét a férfi felé.-Anya a kórházban halt meg.

James a kezébe fogta Maria arcát és letörölte a könnyeit. Marianak fel sem tűnt hogy elkezdett sírni. Megölelte a férfit.

Az én hibám hogy anya meghalt, én tehetek róla.-zokogott a férfi mellkasába.

Nem a te hibád. Tudod én is elvesztettem édesanyámat fiatalon, tüdőrákban halt meg. Majd apám újból megházasodott, jó fej a mostohám, de mégsem az édesanyám.

Tényleg?-nézett fel csodálkozva a lány a szemét törölgetve.

Igen. Sokáig magamat hibáztattam, mert az orvosok megmondták neki évekkel a halála előtt, hogy tegye le a cigit. De titokban tovább szívta azt a szemetet, senki sem tudta csak én. És én nem mondtam el apának, megtartottam ezt a titkot. Szóval sokáig magamat hibáztattam, aztán őt hibáztattam, mert ha szeretett volna akkor nem szívta volna tovább a cigit. Végül megbékéltem a gondolattal, hogy meghalt, ezen már nem tudtam változtatni, és inkább a jó emlékekre emlékszem vele kapcsolatban.

Maria abbahagyta a sírást, mandulavágású mogyoró barna szemével a férfi óceán kék szemébe nézett. Majd az aranykarikára a férfi gyűrűsujján.

Anya festészetet tanított. Hétvégenként a tengerparton festettem vele.-mutatott körbe.

És úgy érzed, hogy veled van ha továbbra is a tengerparton festesz.

Maria bólintott.

Az édesanyám balett táncos volt. Sokszor járok balett előadásra, mert úgy érzem olyankor velem van..-a tengert bámulta a férfi-És édesapád?

Ő megvan, hiányzik neki anya. Minden nap kijár a temetőbe anyu sírjához. Amúgy ő is tanár, irodalmat tanít az egyetemen.

És te? Ha jól tudom most van félév az egyetemen.

Maria összeszorította a száját.-Halasztom ezt az évet. Nem tudnék még visszamenni. Amúgy irodalmat tanulok.

De ne hagyd abba.-nézett komolyan a férfi.

Csak ezt az évet halasztom, jövőre vissza megyek.-forgatta a szemét Maria.

És hogyan kerültél a Csalogányba?

Arthur bácsi apu egyetemi barátja, megengedte, hogy ezt az évet itt töltsem a kávézójában pincérként.

Távol mindentől. Értem. Talán jobb is ha kiszakadsz abból a közegből. Gyere menjünk, kezd besötétedni.-állt talpra a férfi s a kezét nyújtotta Maria felé.

Elindultak a város felé. Maria a kopott kék biciklijét tolta James mellett. Majd hirtelen irányt váltott a férfi és a bazárárusok felé fordult. Maria lezárta a biciklijét egy öreg fa mellé s követte a férfit. James mellett nem érezte olyan magányosnak magát. Örült a társaságának. Tudta, hogy felesége van és több év a korkülönbség köztük, de elzárta ezeket a gondolatokat az agya hátuljában. James megállt a karkötők előtt, Maria zavarban volt ezért mindenfelé nézelődött. A férfi egy piros zsinóros csillag alakú medálos karkötőt vett, majd oda nyújtotta Mariának.

Csillagot a csillagnak.-sármosan mosolygott a lányra.

James nem fogadhatom el.-tiltakozott Maria.

Dehogynem.-s megfogta a lány bal csuklóját és felhúzta a csillag alakú medálos karkötőt.

Maria meglepődött a hirtelen mozdulattól.-Köszönöm James. Most legszívesebben megölelnélek.

Hát akkor gyere.-széttárta a karját mosolyogva a lány felé.

A nő zöld macska szeme megvillant a távcső mögött. Nem vették észre amint követi a férjét és a szeretőjét.

Holtan akarom ezt a csitrit.-szívott bele a cigijébe Genevieve.