Az igazi csillag

7.

Maria mit sem sejtett, hogy kinek a haragját hívta magára. Élte tovább az életét, mintha mi sem történt volna. Felkelt reggel, a kávézóban dolgozott délutánig, majd egy könyvvel és a festékeivel elbiciklizett a tengerparta. Festett és olvasott. Néha még Jamessel és Felipével találkozott a Csalogányban vagy nagy ritkán a tengerparton. Megtartotta a három lépés távolságot a nős férfitól. Bár Felipe folyamatosan ugratta és udvarolt Mariának, tudta hogy csak viccel, mert Felipe a férfiakat szereti jobban és ezt a férfi nem is tagadta, bár sok női szeretőt tartott. Sőt észrevette milyen csillogó szemmel néz barátjára James-re. Maria átérezte a fájdalmat Felipe szemében, hogy olyasvalakit szeret akit nem szerethet, és inkább minden nap meghal egy kicsit a férfi közelségében, minthogy elrontaná a barátságát Jamessel, azzal, hogy bevallaná az érzéseit a barátjának. Maria tudta milyen az amikor karnyújtásnyira van az az ember akit mindennél jobban kívánsz, de nem érheted el. Ő is így érezte magát Jamessel.

Arthur bácsi nem kellene kifesteni a Csalogányt?-kérdezte Maria egyik nap.

Én nem fizetek azért egy mondvacsinált lusta festőnek, hogy milliókat kérjen egy félkész munkáért.

Akkor fessünk ki mi.-ajánlotta a lány.

Az idősödő férfi a szürke szakállát simogatta mikor gondolkodott.

Tudod lány, olyan vagy mint anyád.-jelentette ki végül hosszas gondolkodás után Arthur.

A lány csodálkozó szemmel nézett a férfira, végül elmosolyodott, őszintén először.

Hogy érted?

Amikor valaki azt mondta neki hogy nem jó vagy nem lehet valamit csinálni amit ő akart. Végül addig addig próbálkozott, annyi más lehetőséget sorolt fel, hogy végül az lett amit ő akart.-mosolygott a férfi.-Nagyon makacs tudott lenni.

Maria lesütöttte a szemét, nem akarta hogy a férfi meglássa fátyolos szemét.

Mesélnél még anyáról? Milyen volt fiatalon?-kérlelte Arthur bácsit.

Neki volt a legszebb szeme az egyetemen, égkék. Egyik nap apáddal a kampusz parkján sétáltunk át, és anyád ott ült egy nagy, öreg tölgyfa alatt és festett. Apád megbotlott a saját lábában, amikor meglátta anyádat. Abban a pillanatban szeretett bele anyádba. Persze elesett, és engem szidott. Mire anyád meglátott minket, oda rohant, hogy segítsen apádnak. Azt hitte én löktem el, már védekező állást vett fel, hogy harcoljon velem, közben velem kiabált, hogy miért bántottam apádat. Vissza gondolva vicces volt az első találkozásuk. Én ott hagytam őket, de messziről vissza néztem és láttam amint egymás mellett ülnek a fűben a tölgyfa alatt és beszélgetnek. Nagyon szép mosolya volt anyádnak. Attól a naptól kezdve szinte minden napot együtt töltöttek. A diploma után apádat haza várták a szülei, a nagyszüleid. Mikor apád bejelentette, hogy anyádat akarja elvenni, mindent elkövettek hogy egy koreai származású lányt vegyen el, ne egy angol származású lányt, de minden erőfeszítésük kudarcot vallott végül a nagyszüleid kitiltották a családi örökségből apádat és örökre száműzték a családból. Nem mondom hogy nem fájt apádnak, tudod nagyon szigorúak vagyunk mi koreaiak a gyerekünkkel, több évszázados hagyományokat követünk, de az igaz szerelmet nem tudták legyőzni a hagyományaink. Így hát apád anyádat választotta és megszülettél te Maria. Ne legyél olyan szigorú apáddal, és nézd el neki hogy minden nap kijár a temetőbe anyádhoz. Kívülről ránk hasonlítasz Ria, de belülről olyan vagy mint anyád. És ezt bóknak szántam kislány.

Maria a szemét törölgette a patakokban folyó könnyektől. Megölelte Arthur bácsit.- Úgy hiányzik anya..és apa is.

Szerintem ideje lenne haza menned kicsilány-puszilta meg Arthur bácsi Maria feje búbját.-De előbb kifestjük a Csalogányt.

Maria elnevette magát.-Csak hogy ne kelljen egy festőnek fizetned.

Tudod te taknyos.-nevetett Arthur bácsi.

Így hát a Csalogány kopottas fehér falait lefestették bézs színnel.

Mi a neve ennek a színnek?

Hellén napsütés asszem..-vonta meg válát Maria-vehetnél több zöld növényt is Arthur bácsi.

Minek, hogy azokkal is én vesződjek? Vegyünk műnövényt helyette.

Maria fintorgott-Arthur bácsi, senki sem szereti a műnövényt.

Így hát másnap elmentek a nagykereskedelembe és több különböző pálmákat vettek.

Ennek mi a neve?-Arthur megállt egy asztalnál ami tele volt pakolva több különböző színű növényekkel.

Muskátli.-válaszolt Maria.

Tetszik-Arthur elkezdte bepakolni a piros virágú muskátlikat a fémvázas bevásárló kocsijába.

Vettek még kaspókat, virágföldet, és több különböző díszítő kellékeket.

Mire megszáradt a kávézó frissen festett fala, elkezdték berendezni a helységet. Mindenfelé kisebb nagyobb zöld növények voltak elhelyezve, a muskátlikat az ablak párkányra tették. Arthurnak megtetszett ez a piros illatos virág. A mennyezetet keresztbe kasul borostyán futotta, és a lelógó szárakról színes apró díszeket csíptettek fel.

Kicsit ferde lett a függöny, nem?-szállt le a kis létráról Maria.

Nem baj Ria, majd egyenesen nézzük.-szólt Arthur bácsi.