Max Verstappen soha nem találta a helyét az életben. Régi traumái és apja bánásmódja miatt nem lelt rá lelki békéjére. Csakis egy dolog motiválja, mégpedig az, hogy elérje céljait és ő legyen a világ vezető videójátékfejlesztője. Már kezdett belenyu...
– Pierre, szerinted mit kéne ma felvenni? – kérdeztem kétségbeesetten legjobb barátomtól, ugyanis ma van az iskola első napja, és ami azt illeti, muszáj, hogy jól nézzek ki.
– Csak legyél önmagad – fejezte ki igen „hasznos" tanácsát Pierre, mire én csak forgattam a szemimet. – Vagy van, akinek tetszeni szeretnél? – kezdett puhatolózni sejtelmes hangon, mire én válaszul hozzávágtam az egyik használt alsónadrágomat. – Kapd be!
. . • ☆ . ° .• °:. *₊ ° . ☆
Ez az első nap már most nagyon stresszes. Olyan kettős érzéseim voltak az egésszel kapcsolatban. Egyszerűen nincs energiám a sok idióta embert hallgatni. Ha azt mondanám, hogy hiányoztak nyáron, akkor hatalmasat hazudnék. Jobban belegondolva, a saját évfolyamomból nincsenek is barátaim. Van egy pár ember persze, akivel szoktam néha beszélgetni, de valljuk be, hogy az időm nagy részét Pierre-rel töltöm.
A tavalyi évem egy igazi káosz volt, tele keserédes pillanatokkal. Az idei egyik célom, hogy megpróbáljak kicsit nyitni az emberek felé, ugyanis Pierre mindig azt mondja, hogy el fogok veszni miután ő elmegy, aminek, ha teljesen őszinte akarok lenni magamhoz, akkor elég nagy igazságalapja van. Ezen felül azt is szokta mondani, hogy egyedül fogok meghalni, és hogy én csak a menő, gazdag nagybácsi lehetek majd. Nem azt mondom, hogy sajnálnám, ha ez lenne életem forgatókönyve, de nem szeretném nagy megbánásokkal leélni az életem. Éppen ezért kitaláltam, hogy idén el fogok járni Arthur kosármeccseire, nemcsak azért, hogy támogassam az öcsémet, hanem ezek az alkalmak jó lehetőséget biztosítanak az ismerkedésre is.
. . • ☆ . ° .• °:. *₊ ° . ☆
– Jó reggelt! – köszöntöttem a többieket, majd helyet foglaltam egy még üres padban, nagyjából a terem közepén.
Körbenéztem az osztályban, majd rájöttem, hogy mi egy igazán unalmas csapat vagyunk. Egy népszerű ember sem jár a mi évfolyamunkba, és kimagaslóan sikeres sportolóink sincsenek. A tanórákon általában Emily mellett ülök, vele szoktam megbeszélni ügyes-bajos dolgaimat is, amik a nap folyamán jutnak eszembe, de úgy igazán közeli barátnak nem mondhatom, hiszen nem töltünk sok időt iskolán kívül. Ezen felül az sem segít a helyzeten, hogy Pierre eszméletlenül belé van zúgva, így nem szeretném túlságosan megkedvelni. Ez egy szabály. Soha ne legyél jóban a legjobb barátod kiszemeltjével! Ha már itt tartunk, akkor remélem Pierre tartja a két lépés távolságot Alex Albontól...
Őszintén nem tudom, hogy mi tetszik benne annyira, de már egy jó ideje bejön. Pedig még csak nem is beszélgettünk két mondatnál többet. Ennek ellenére elég vicces és jólelkű srácnak tűnik, ami nálam prioritást élvez. Ezeken felül, még jól is néz ki, igazi főnyeremény, bár Pierre mindig mondja, hogy egy két lábon járó redflag, amit azért nehezen tudok elképzelni, de mégiscsak az ő osztálytársa, biztos jobban ismeri, mint én. A kosármeccsek majd pont tökéletesek lesznek arra, hogy összeismerkedjünk, főleg, ha a testvérem szól egy pár szót az érdekeben. Elég sok pletyka kering Alex körül, azonban fogalmam sincs, hogy egyáltalán bejönnek-e nekik a fiúk. Pierre azt mondta, hogy amióta ide járnak, nem volt együtt publikusan senkivel, szóval azt hiszem, hogy ez egy igazi rejtély.
•·.·"·.·• Következő fejezet: Már elérhető! •·.·"·.·•
•·.·"·.·••·.·"·.·• Note: Sziasztok! <3 Remélem, hogy tetszett ez a fejezet! Gondoltátok volna, hogy Charles kiszemeltje Alex Albon lesz? • Hogy vagytok? • Tetszik eddig a story? • Szerintetek mi fog történni a folytatásban? • Várjátok a folytatást
![𝐒𝐨 𝐇𝐢𝐠𝐡 𝐒𝐜𝐡𝐨𝐨𝐥 [𝐋𝐞𝐬𝐭𝐚𝐩𝐩𝐞𝐧]](https://img.wattpad.com/cover/373263416-64-k211561.jpg)