Max Verstappen soha nem találta a helyét az életben. Régi traumái és apja bánásmódja miatt nem lelt rá lelki békéjére. Csakis egy dolog motiválja, mégpedig az, hogy elérje céljait és ő legyen a világ vezető videójátékfejlesztője. Már kezdett belenyu...
– Charles, az osztálytársad mióta kosarazik – érdeklődött meglepődve Pierre, miközben jobb kezével a pálya irányába mutogatott.
– Ki? Melyik osztálytársam? – kérdeztem vissza értetlenkedve, ugyanis nem láttam egy ismerős alakot a pályán.
– Az nem a csendes, videójátékos fiú a kispadon? – kérdezősködött tovább a legjobb barátom, mire én is észrevettem, hogy kiről is beszél.
– Max. Igen, ő az, ha nem csal a szemem. Verstappent látni egy kosáredzésen biztosan nem volt az idei bingó kártyámon.
Mit is mondjak, eléggé meglepett Max Verstappent látni egy sporttal kapcsolatos programon. Nem azt mondom, hogy tehetségtelen lenne, mert tesi órán teljesen átlagosan szerepel, azaz körülbelül úgy, mint én, azonban a legjobb tudomásom szerint, soha nem érdekelte a kosárlabda. Lehet, hogy életmódot vált, vagy csak szimplán megtetszett neki a sportág, és gondolta, hogy kipróbálja. Mindenesetre egy kellemes meglepetés volt számomra ez az egész, azt hittem eddig róla, hogy szabadidejében csak a játékán dolgozik, és hogy ki sem lép a szobájából.
– PIERRE?! – kiáltottam fel, amint kiszúrtam a tömegben az embert, akiért valójában itt vagyok, mivel az öcsém nyilván csak egy ürügy. – Mióta van Alex Albonnak rózsaszín haja? – kérdeztem legjobb barátomtól tátott szájjal, ugyanis még nem tudtam feldolgozni a látottakat.
– Én mondtam, hogy meg fogsz lepődni – felelte önelégült mosollyal az arcán Pierre.
. . • ☆ . ° .• °:. *₊ ° . ☆
Nem tudom elképzelni, hogy mi történik egy átlagos kosárlabda edzés után egy öltözőben. Konkrétan huszonnégy perce várunk Arthurra, de még mindig nem érkezett meg, és ha nem csal megérzésem, akkor nem a magfizika a szokásos gyakorlás utáni téma.
. . • ☆ . ° .• °:. *₊ ° . ☆
– Csakhogy megérkeztél! Mi az isten tartott ennyi ideig? – köszöntöttem testvéremet egy hatalmas öleléssel, majd átadtam neki a fehérjeszeletet, amit délután vettem neki, gondoltam jól jöhet.
– Mondhattad volna, hogy itt vagytok, akkor siettem volna – felelte, miközben a kollégium felé vettük az irányt.
– Arthur, nem tudod véletlen, hogy Max mióta jár kosarazni? – puhatolóztam a testvéremnél, kinek az arckifejezéséből egyértelműen leolvasható volt, hogy nem teljesen érti a kérdést.
– Kicsoda?
– Max Verstappen – válaszoltunk szinkronban Pierrerel.
– Ne haragudjatok, de nem tudom kiről van szó. Ma volt pár friss csatlakozó, biztosan ő volt az egyik – tájékoztatott bennünket az öcsém, majd elköszöntünk egymástól.
Miután beléptünk a szobánkba, eszembe jutott, hogy elfelejtettem kérdezősködni Alex felől. Valahogy annyira lefoglalt ez a Verstappenes téma, hogy egy pillanatra el is feledkeztem rózsaszín hajú kiszemeltemről.
. . • ☆ . ° .• °:. *₊ ° . ☆
Charles: Ezt nem fogod elhinni...
Emily: MI?! Miről van szó? Van valami érdekes pletykád?
Charles: Max kosarazik.
Emily: Ki? A Verstappen?
Charles: Pontosan. Arthurhoz mentünk (na meg persze megnézni Alexet), és akkor láttuk, hogy ő is ott van az edzésen.
Emily: Nem gondoltam volna, hogy érdeklődést mutat a sportok iránt. Nem lehet, hogy tetszik neki valaki, és azzal, akar imponálni, hogy sportol?
Charles: Fogalmam sincs. Majd megkérem Arthurt, hogy beszéljenek vele. Az talán nem annyira feltűnő.
•·.·"·.·• Következő fejezet: 2024. 08. 19. •·.·"·.·•
•·.·"·.·••·.·"·.·• Note: Sziasztok! <3 Remélem, hogy tetszett ez a fejezet! • Hogy vagytok? Lassan interkacióba kerül Max és Charles... már nem kell sokat várni.
![𝐒𝐨 𝐇𝐢𝐠𝐡 𝐒𝐜𝐡𝐨𝐨𝐥 [𝐋𝐞𝐬𝐭𝐚𝐩𝐩𝐞𝐧]](https://img.wattpad.com/cover/373263416-64-k211561.jpg)