Max Verstappen soha nem találta a helyét az életben. Régi traumái és apja bánásmódja miatt nem lelt rá lelki békéjére. Csakis egy dolog motiválja, mégpedig az, hogy elérje céljait és ő legyen a világ vezető videójátékfejlesztője. Már kezdett belenyu...
Ahhoz képest, hogy ez volt az első nap, nem is volt olyan rossz. Az osztályunk továbbra sem a legjobb, és ami azt illeti, Emily sem lett értelmesebb a nyáron. Pierre-rel megbeszéltük, hogy délután bemegyünk a zeneterembe kikapcsolódni kicsit és megvitatni a mai nap történéseit. Arra gondoltam, hogy utána benézhetnénk Arthur edzésére, hiszen amióta elment otthonról, nem találkoztam vele, és kíváncsi vagyok, hogyan boldogul.
. . • ☆ . ° .• °:. *₊ ° . ☆
– Láttad már idén Alexet? – kérdezte Pierre, miközben próbálta behangolni az egyik gitárt.
– Nem. Miért, mi van vele? – kérdeztem vissza értetlenkedve.
– Semmi extra, nem kell aggódnod, csak kicsit... megváltozott – felelte mosolyogva a legjobb barátom. – De, ha benézünk az edzésre, akkor úgyis meglátod.
– Most komolyan nem fogod elárulni? – kérdeztem felháborodottan.
– Nem, mert úgyis meglátod majd. Nem vagyok hajlandó lelőni a poént.
– Egyáltalán jó ötlet meglátogatni az edzést? Mr. Magnussen akkora pöcs tud néha lenni. Nem tudom, hogy hogy reagálna, ha csak beállítanánk a semmiből – fejeztem ki kétségeimet az eltervezettekkel kapcsolatban, majd megfogtam kedvenc akusztikus gitáromat, és elővettem egy pengetőt a táskámból.
– Kit érdekel, hogy mit mondd Magnussen... Csak a lelátón ülnénk, nem zavarnánk senkit, szerintem.
Zenélni az ember legjobb barátjának a társaságában igazi lelki megnyugvás, jobb, mint a terápia. Az emberben egy átlagos nap annyi érzelem és gondolat kavarog, amit nincs alkalma kifejezni, hogyha ezt mind magunkban tartanánk, egészségkárosító hatása lenne. Azt mondják, hogy a zene és a művészet legjobb mód arra, hogy feldolgozzuk azokat a dolgokat, amelyek nap mind nap szembejönnek velünk. Lehet, hogy mi magunk nem is észleljük, de minden apró dolog hatással van ránk és mentális egészségünkre.
Pierre annyira tehetséges, hogy nem tudom szavakba önteni. Biztos vagyok benne, hogy el fogja érni producerként azt, amit szeretne. Számomra viszont a zenélés inkább csak az alkotás öröméről szól, valamint arról, hogy ki tudjam fejezni szellemi szabadságomat, na meg persze a legjobb barátommal való időtöltésről.
Zenélgetés után az irányt a kollégium felé vettük, ugyanis úgy számoltuk, hogyha gyorsan lezuhanyzunk, akkor még pont oda tudunk érni az edzés végére, azaz az izgalmas részre, hiszen Arthur elmondása szerint ilyenkor szoktak játszani. Eleinte Pierre tiltakozott, mert nem értette, hogy miért ragaszkodok annyira a fürdéshez, majd szépen elmagyaráztam neki, hogy nem mehetek büdösen oda, ahol Alex is jelen van. Nagy nehezen sikerült megértenie, és elfogadta, hogy semmi esélye ellenem.
. . • ☆ . ° .• °:. *₊ ° . ☆
– Nem tudod véletlen, hogy Esteban kosarazik-e még? Mostanában nem hallottam felőle semmit – kérdezte Pierre, miközben a sportcsarnok felé vettük az irányt.
– Nem is láttam mostanában Estét. Nem tudom mi lehet vele. Minden esetre tavaly nagyon panaszkodott Mr. Magnussen viselkedésére és a csapaton belüli dinamikára – mondtam el legjobb barátomnak mindent, amit a témáról tudtam.
– Mindegy, most úgyis kiderül majd.
•·.·"·.·• Következő fejezet: Már elérhető! •·.·"·.·•
•·.·"·.·••·.·"·.·• Note: Sziasztok! <3 Remélem, hogy tetszett ez a fejezet! • Hogy vagytok? • Tetszik eddig a story? • Várjátok a folytatást
![𝐒𝐨 𝐇𝐢𝐠𝐡 𝐒𝐜𝐡𝐨𝐨𝐥 [𝐋𝐞𝐬𝐭𝐚𝐩𝐩𝐞𝐧]](https://img.wattpad.com/cover/373263416-64-k211561.jpg)