Max Verstappen soha nem találta a helyét az életben. Régi traumái és apja bánásmódja miatt nem lelt rá lelki békéjére. Csakis egy dolog motiválja, mégpedig az, hogy elérje céljait és ő legyen a világ vezető videójátékfejlesztője. Már kezdett belenyu...
Annyira jó volt újra látni Mr. Ricciardót. Lando után biztosan ő hiányzott legjobban a nyáron. Megmutogattuk neki, hogy hogy állunk a „Száguldó Alpakákkal", majd további tanácsokat kértünk tőle azzal kapcsolatban, hogy hogyan tudnánk effektívebbé tenni a fejlesztési folyamatokat.
A héten van egy időpontom dr. Vettellel is, akinek majd be kell számolnom mindenről, ami mostanában történt. Többek között arról is, hogy elkezdtem-e sportolni valamit. Továbbra sem ez a kedvenc témám, de most tényleg megpróbálok hallgatni rá. Mivel Lando azt mondta, hogy teljességgel kizárt, hogy ő is elkezdjen kosarazni, ezért egyedül kell bejárnom ezt az utat. Ha jól tudom, akkor ma este lesz egy edzés, szerintem el kéne rá mennem. Mr. Magnussen ugyan nem a legjobb arc, de hátha szüksége van egy plusz emberre a csapatban, nem mintha akkora segítség lennék bárki számára. Talán arra jó leszek, hogy megmelegítsem a kispadot másoknak...
. . • ☆ . ° .• °:. *₊ ° . ☆
Azt hiszem ez életem eddigi legkellemetlenebb élménye. Mr. Magnussen magához képest elég normálisan reagálta le a helyzetet, mondta, hogy mindenkit szívesen lát az edzéseken, de meccsekre csak a legjobb játékosokat tudja vinni, ami persze nekem több, mint tökéletes. Nem szeretnék kompetitíven kosárlabdázni, isten ments. A többiek viszont egy szót sem szóltak. Lepacsiztunk, ahogy azt sportban szokás, majd egész edzés alatt egy szót sem szóltak hozzám. Nekem és a többi újoncnak más feladatokat adott az edző, így például a népszerűbb srácokkal esélyem sem volt beszélgetni. Az már más dolog, hogy nyilván nem is szerettem volna.
Eddig semmi féle jótékony hatását nem érzem a sportnak. Itt vagyok egy nem túl jó társaságban, olyan emberek között, akik levegőnek néznek, és azt gondolják, hogy fura vagyok, mert nem nyitok az mások felé. Pont ez az oka. Nem tudok megbízni senkiben, vagy csak nagyon kevés személyben, mert mindenhonnan a bíráskodó, ítélkező tekintetek figyelnek rám. A mai világban az ember már nem tud jót mondani, mindenki csak a hibát keresi a másikban, és amit találnak, az valójában nem hiba, szimplán egy olyan dolog, ami vagy eltér a szokásostól, vagy nem egyezik az ő ízlésükkel. Úgy érzem, nemhogy nem sikerült levezetnem a feszültséget, hanem egyre inkább csak ideges leszek. Nem élvezem a kosárra dobálást bármennyire is próbálkozok...
Az edzés vége igazi felüdülés volt számomra, ugyanis az egész bagázs két csapatra osztódott és játszottunk. Mondanom sem kell, hogy két percnél többet nem kellett a pályán töltenem, a maradék időben pedig a kispadon üldögélhettem csereként. Ez volt a legmegnyugtatóbb része eddigi kosárlabda karrieremnek, hiszen amikor nem csinálok semmit, akkor nem is ronthatok el semmit, így nem teszem tönkre mások és saját magam „élményét".
Edzés után rapidtempóban öltöztem át, majd amilyen gyorsan csak tudtam elhagytam az öltözőt nehogy valami kellemetlen beszélgetésbe keveredjek valakivel. Mikor már sétáltam volna ki az épületből, megpillantottam pár embert a lelátón, de sajnos nem ismertem meg őket távolról. Az járt a fejemben, hogy milyen régóta nézhették az edzést, és hogy vajon látták-e a teljes megszégyenülésemet, amikor megpróbáltam valami hasznosat csinálni, ami természetesen egyszer sem sikerült...
•·.·"·.·• Következő fejezet: 2024. 08. 15. •·.·"·.·•
•·.·"·.·••·.·"·.·• Note: Sziasztok! <3 Remélem, hogy tetszett ez a fejezet! • Hogy vagytok? • Ki ment volna rajtam kívül az elmaradt Taylor koncertre? • Ki a kedvenc szereplőtök eddig
![𝐒𝐨 𝐇𝐢𝐠𝐡 𝐒𝐜𝐡𝐨𝐨𝐥 [𝐋𝐞𝐬𝐭𝐚𝐩𝐩𝐞𝐧]](https://img.wattpad.com/cover/373263416-64-k211561.jpg)