Két lélek egyesülése

Tényleg szeretlek

Ice

Dávid gyorsan hazarohant pár cuccáért mert este itt aludt és el mondta ,hogy mi történt. Basszus miért csináltam miért vagyok ilyen hülye esküszöm nem hiszem el magam. Miért csinálok magamból mindig hülyét azt mondta ,hogy nem zavarta de egy normális ember nem csinálja ezt. Annyira mérges voltam magamra ,hogy elsírtam magam miért csak velem történnek ilyenek. Dühömben elkezdtem verni a székem nem volt a legjobb ötletem de nem járt más az eszemben csak az este és ,hogy mennyire elbasztam az egészet. Egy jó félóra múlva visszajött Dávid és csak azt látta ,hogy ülök a földön mint valami ledobott zsák a szemem könnyes és a székem háttámlája törött. Láttam rajta ,hogy megijedt és kicsit ideges volt-

-Te mit csináltál addig amíg el mentem

-Dávid én sajnálom nem akartam ezt

-De mégis mit? *kérdezi aggódva*

-Hát ami este történt én nem akartam kérlek bocsáss meg nekem 

Csak könnyes szemekkel tudtam rá nézni de láttam ,hogy közelít hozzám és leült mellém féltem ,hogy mit fog csinálni de átölelt és azt súgta a fülembe ,hogy 

-Nincs semmi baj kicsike tényleg nem nagy dolog ahogy te gondolod  de most könyörögve kérlek nyugodj le mert nagyon fel vagy dúlva *kérte remegő hangon*

-Jó rendbe megpróbálok *válaszóltam sírva*

Egy jó 20 percet feküdtem a karjai között mire megnyugodtam éreztem a biztonságot a karjai között és most már rájöttem ,hogy tényleg szeretem Dávidot még akkor is ha nem tudja és szeretni fogom örökre nála jobb ember nincs ezen a földön. Annyira jó volt a karjaiban feküdni ,hogy észre sem vettem ,hogy el aludtam Dávid keltet fel ,hogy mára ígértünk egy streamet a nézőknek mert már 1 hete nem volt. Ahogy felálltunk újra bocsánatot akartam kérni de ujját a számra tette és nem  mondott semmit csak át ölelt és kérdezte ,hogy kezdhetjük-e a streamet persze én igennel feleltem mert addigra már meg voltam nyugodva. Fellőttük gyors és egy jó 2 órát ment de én addigra nagyon fáradt voltam mert beteg is voltam meg sírtam is. Gyorsan el mentem fürdeni utánam Dávid is most nem vacsoráztam mert nem tudtam enni de Dávid evett egy kis húslevest ami még maradt majd utána el mentünk aludni. Most Dávidnak háttal voltam mert nem akartam ,hogy az történjen ami tegnap és közben el gondolkodtam azon ,hogy Dávid még nem aggódott más után mint irántam még a barátnőjéért sem *hihi*. Láttam rajta ,hogy nagyon meg ijedt amikor a földön látott ülni könnyes szemekkel és amikor át ölelt láttam ,hogy neki is könnybe lábadt a szeme nagyon meg ijeszthettem ami nem esett jól de ha dühös vagyok akkor elgurul az agyam a helyéről. Majd csak annyit éreztem ,hogy Dávid hátulról átölel és nem mondott semmit nagyon meglepődtem de mégis nagyon jól esett viszonzás képpen el kezdtem simogatni a kezét és erre közelebb húzott magához és azt súgta ,hogy mennyire örül ,hogy vagyok neki. Nem értettem de annyira örültem ,hogy meg szűnt mindem körülöttünk mindem megint és gyorsan el is aludtam ölelésében amiben meg találom a nyugalmat. Az álmom kicsit fura volt de mégis tetszett az volt hogy Dávidnak bevallottam ,hogy nagyon be jön és én is neki bárcsak megtörténne...

Sziasztook! Vére rászántam magam ,hogy megírjam a folytatást és itt is van. Ez egy kicsivel érzelgősebb lett mint a többi de hát kell ilyen is. Remélem ez a rész is tetszik a folytatást meg már írom és az is jön majd. Köszönöm mindenkinek aki eddig olvasta és votolt nagyon hálás vagyok ezért❤. Helyesírási hibákért bocsi. Majd még jövök.

XOXO Szaniii