𝕄𝕪 𝕄𝕒𝕟𝕒𝕘𝕖𝕣 || 𝐁𝐚𝐧𝐠𝐜𝐡𝐚𝐧 𝐱 𝐉𝐢𝐰𝐨𝐧 (𝑹𝒆𝒂𝒅𝒆𝒓)

4. Fejezet

𝐉𝐢𝐰𝐨𝐧

-Na akkor ezt énekeljétek el újra és utoljára táncoljátok el, hogy Felixnek tudhassak Koreait tanítani.

2 hónap telt el amióta elkezdtem a fiúkkal dolgozni és meg kell mondjam, hogy nagyon gyorsan fejlődnek. Ha így fojtatják akkor debütálhatnak is 5 hónap múlva. Büszke vagyok már most rájuk hogy törekednek arra hogy minél jobbak legyenek. Miután végeztek meg is dícsértem őket.

-Nagyon szépen teljesítetek, ha így folytatjátok akkor 5 hónap múlva debütálhattok is. -mosolyodtam el.

-Ezt fantasztikus hallani. -szólalt meg Changbin.

-Igen az. Ti vagytok az eddigi leggyorsabban fejlödő csapat akikkel találkoztam. És ezt ne áruljátok el senkinek de ti vagytok a kedvenceim. -mondtam boldogan.

-Ahj de imádjunk önt Jiwon. -ölelt meg Han erősen.

-Azért csak óvatosan, még nem szeretnék meghalni. -öleltem vissza.

-Jaj bocsánat!

-Semmi baj! Na, gyere Felix.

-Megyek! -jött vidáman.

𝐁𝐚𝐧𝐠𝐜𝐡𝐚𝐧

-Óóóó~ Valaki csak nem féltékeny? -kezdte Seungmin.

-Nem vagyok az. Felixre sosem.

-"Sosem.

-Arghh! Inkább menjünk edzeni. -mondtam mogorván.

-Most mi a bajod Crhis? -kérdezte Hyunjin.

-Semmi inkább hagyjatok békén.

𝐉𝐢𝐰𝐨𝐧

Ahj de fárasztó Managernek lenni ennek 8 kicsi idiótának. De zabáljam meg őket nagy aranyosak! Miután végeztem Felix tanításával, megdicsértem hogy egyre jobb és hagytam hogy menjen ő is ebédelni. Én is elővettem a kedvenc kajámat és elkezdtem enni. Majdnem végeztem az ebédemmel amikor egy SMS-em érkezet a telefonomra. Apám volt az. Azt írta: "Gyere le a társalgóba, anyád és én itt vagyunk és szeretnénk veled beszélni. Puszi: Apa". El sem tudtam képzelni hogy mi akarnak de fogtam magamat és megindultam a lift felé. 10 perc alatt ott is voltam a társalgóban. Szerencsére nem volt ott senki apáékon kívül.

-Szia Apa és Candace! -öleltem meg apámat. -Nos miről szeretnétek velem beszélni?

-Hát ezt nekem nem volt könnyü elfogadnom de mégis elfogadtam. Candace kérlek mond el Jiwonak amit mondtál. -mondta egy sóhajt elengedve.

-Össze fogsz házasodni egy milliárdossal.

-Tessék? -húztam össze a szemöldökömet.

-Igen jól hallotad. Egy milliárdos lesz a férjed. Nagyon jó képü, kedves és aranyos. Imádni fogod szerintem! -mondta Candace boldogan.

-Én nem fogok összeházasodni egy milliárdossal csak a te kedved miatt! Nem fogom hagyni hogy tönkre tedd az életemet valami hülye milliárdossal. Nem fogok vele összeházasodni! 22 éves vagyok felnőtt éret nő és nem egy gyerek. Én döntöm el hogy ki lesz a férjem! -üvöltöttem anyám képébe és ott hagytam őtt faképnél.

Hogy lehett valaki ilyen a saját lányával? Hogy rákényszeriti egy házasságra olyan férfival akit életében nem látott és méghozzá egy milliárdossal? Miért nem kell mindig engemet ilyenekbe belerángatnia? Apám nem tenne ilyet. De anyám? Nem, nem, nem! Ő nem is anyám hanem inkább valami ribanc! Utálom! Mindent megakar nekem mondani hogy mit csináljak. Egy ostoba hülye liba!

-Minden oké Jiwon?

Majdnem elestem az irodám felé és most meg bele botlok Bangchanba.

-Őszintén? Nem.

-Mi történt? Vagyis nem muszály elmondanod hogy mi történt, úgyis csak a tanítványod vagyok.

-Gyere inkább az irodámban elmondom.

𝐁𝐚𝐧𝐠𝐜𝐡𝐚𝐧

-Szóval az történt hogy anyád egy házasságra akar kényszeríteni? -lepödtem meg

-Igen de én nem akarok egy milliárdos felesége lenni, én egy olyan férfi felesége akarok lenni aki tényleg szeret és nem azért szeret mert sok pénzem van hanem azért aki vagyok. És én is egy olyan férfit akarok akit nem azért szeretem ha sok pénze van hanem azért aki saját maga.

-Ezt teljes mértékben megtudom érteni és én is pont így vagyok ezzel. Én is próbálok olyan nőt találni aki azért szeret engemet aki vagyok.

-Te bármelyik nőt megkaphatnád amelyiket csak akarod mert jó képű vagy, aranyos, kedves, bátor, romantikus és még sorolhatnám. -mosolyodot el az én kis Jiwonom.

"Én csak téged akarlak!" -mondtam magamban.

Több órát beszélgettem Jiwonnal és nagyon jó érzés volt. Egy csomó mindent megtudtam róla és úgy éreztem hogy közelebb kerültem hozzá és hogy elkezdet közelíteni felém.

-Amúgy neked nem kéne hazamenned? -kérdeztem Jiwontól.

-Na és neked nem kéne a szobádba menned aludni? -kérdezte viccelődve Jiwon.

-Nem mert a saját autómmal megyek haza. Ha akarod hazavihetlek. -ajánlottam fel.

-Nem kell Channie, nekem is van saját autóm amivel haza tudok menni.

-Okés, akkor kikísérlek az autódhoz aztán megyek én is.

𝐉𝐢𝐰𝐨𝐧

-Nos akkor én megyek is, köszi hogy beszélhettem veled ezekről a dolgokról. Feldobtad a napomat! -boldogan mosolyogtam rá.

-Semmiség! Én csak örülök annak hogy ha te is boldog vagy hisz amikor látlak mindig boldog vagyok és feldobod a napjaimat. Köszönök mindent! -adót egy puszit az arcomra. -Tudom hogy ezt nem kellett volna hisz te vagy a Managerem és a fönőköm de ezt muszály volt megtennem. Majd úgyis rá jössz hogy miért adtam és nem is baj ha ezzel másnapra kirúgsz. Te érted boldogan felmondok ha ez kell! - mosolygot rám Chan.

Egyszer még megölelt majd jó éjszakát kívánt és ő is ment az autójához. Beültem a kocsimba és azt hittem, hogy ott nyomban el ájulok. Christopher Bang megpuszilt! JIPÍ! Úristen nem tudom hogy miért vagyok ennyire boldog tőle és nem kéne boldognak lennem tőle. El kéne felejtenem őtt. De nem tudom kiverni az agyamból! Szerintem szerelmes vagyok belé...De nem, nem szabad! Én a fönőke vagyok ő pedig a gyakornokom. És ez így van rendjén! De nem bírom kiverni a fejemből!