Fateful love [BinChan]

1. fejezet: Éjszakai leszámolás

-Chan szemszöge-

Több éve már, hogy én vagyok a világ legnagyobb maffiafőnöke. A múltam sötétebb, mint a lelkem. Az eszem mindenkinél jobb, és akkor a harci tudásomról ne is beszéljünk. Az élet edzett erre. Amikor gyerekként az utcákat jártam, hogy megélhessek. Anyám egyedül nevelt engem és két testvérem, ami nem volt neki egyszerű. Pont akkor ismertem meg azt az embert, aki befogadott, és fizetett anyámnak, hogy elvihessen engem. Anyám persze eladott engem pénzért, hiszen arra nagyobb szüksége volt, mint rám. Nem okolom ezért, hiszen nem adott rossz helyre. Igaz, rengeteget szenvedtem és tanultam, de megérte, hiszen a férfi, aki apám helyett apám lett, megtanított arra, hogy senkiben sem bízhatok... még egy olyan emberben sem, akiért ölni tudnék. Ő Changbin, egy gyerekkori barátom. Egy iskolába jártunk, és sokszor segített anyámnak pénzzel, vagy az ő anyja sütött-főzött nekünk egy-két apróságot. Azonban a régi szép idők elmúltak, és most már ellenségek vagyunk. Én igaz, beleszerettem, de ő éjjel-nappal azon van, hogy elkapjon, mint a világ legjobb és legnagyobb maffiafőnöke. Biztosan kitüntetést kapna ezért, de én nem adom meg ezt az örömet neki, hiszen nem fogom az egész életemet letölteni egy börtönben. Hadd üldözzön csak. Addig is rám gondol minden egyes percben.

-Changbin szemszöge-

A rendőr élet nem egyszerű. Viszont ezt én vállaltam, mivel apám is az volt. Mindig is szerettem volna nyomdokaiba lépni, és ő ezt sosem erőltette, mint más ismerőseim szülei. Apám azt mondta, az leszek, ami akarok lenni. Mikor meghalt egy bevetésen, akkor eldöntöttem, én is rendőr leszek. Azóta folyton a volt legjobb barátom üldözöm, de túl ügyes. Sosem bírom elkapni. Valamit tud, amit én nem, és ez idegesít. Kezdem azt hinni, direkt csinálja ezt velem. Éjjel-nappal azon vagyok, hogy elkapjam, de ő... ő mindig meglóg és keresztbe tesz nekem. Mennyire élvezheti, mikor elmegyek, azért, hogy elkapjam, de ez nem sikerül. Annyira egoista lett, hogy az hihetetlen. Ezért is döntöttem úgy, hogy bármi áron elkapom. Ha ez sikerül, akkor a rendőr főkapitány helyettese lehetek, ami nagyon nagy szó, mivel hamarosan nyugdíjba megy, és mindig a helyettes lesz az új főkapitány. Már lelki szemeim előtt lebeg a poszt. Gondolataimat Jeongin szakította meg.

-Jó hírem van, Changbin! - kiáltotta boldogan, felpattanva az asztal szélére, és keresztbe téve lábait. Mindenki ránk nézett, de utána egyből a dolgukat csinálták.

-Mondd, ha annyira jó hír...- forgattam meg a szemem, mire nyakon vágott.

-Ne forgasd a szemed! Na, a jó hír az, hogy Bang Chan egy fegyverszállítmányt vár a csapatával a déli kikötőben.-mondta, mire a másik két társunk, Felix és Jisung, odajött hozzánk.

-Hogy micsoda?- kérdezte Jisung ledöbbenve.

-Jól hallottad! - vigyorgott Jeongin.

-Uuuuuh, akkor ma nagy 'buli' lesz a kikötőben!-ugrándozott tapsikolva, miközben egy ijesztő mosolyt eresztett meg. Ilyenkor félek tőle, de ő az egyik legjobb társam.

-Akkor ma este oda megyünk! Készüljetek! - adtam ki a parancsot, mire engedelmesen elkezdtek szedelőzködni és fegyvert tölteni. Ma este végre elkapom azt a szemetet.

-Este-

Ahogy elérkezett az este, jobban izgultam. Most végre elkaphatom. És ha elkapom, akkor nem menekül többet. Most nem hagyom, hogy elfusson. Én, Jeongin, Felix és Jisung egymás mögött, fegyvereinkkel a kezünkben, osontunk a nagy raktárak mellett. Az eső szakadt az égboltból, de engem ez kicsit sem zavart. Lila hajam homlokomra tapadt, és levegővételem szaporább lett, miután megláttam Bang Chan csapatát, ahogyan megérkeznek. Az egyik raktár épület sarkában megálltam, mire a mögöttem lévők is megálltak. Az egész kikötőt körbevették a rendőrök, szóval nem menekülnek ezúttal.