Fateful love [BinChan]

11. fejezet: Nem mehetsz el!

-Changbin szemszöge-

Kiszálltunk a kocsiból és szétoszlottunk a reptéren. Jisung, Cha, Minho és én keresni kezdtük Felixet. Valahol itt kell lennie, én érzem. Mindenkit arrébb lökve törtem utat magamnak. Minden egyes repülőgépre felszálló csoportot megnéztem, de sehol sem találtam. Már éppen máshol akartam megnézni, amikor végre megláttam a szeplős kis arcát, ami szomorúságot tükrözött. Már éppen szállt volna fel a gépre, de én utána futottam és elrántottam messzire, szorosan fogva a kezét, nehogy elmenjen.

- Neked elmentek otthonról, Lix?! - kiáltottam a képébe idegesen.

- Neked meg mi bajod van? - nézett rám megszeppenve.

- Még meg mered kérdezni?! Több napig nem hallunk felőled, majd egy kibaszott üzenetből tudom meg, hogy el akarod hagyni Koreát! Nem vagy normális, komolyan mondom!

- Leírtam az okot, amiért el akarok menni! Nem tarthatsz vissza! Semmi szükségem egy bűnözőre, aki mániákusan meg akar magának szerezni. Engedj el! - utasított, de én nem tettem meg.

- Hyunjinnal nem lesz több bajod. Chan kezeskedik róla.

- Sokra megy vele. - forgatta meg a szemeit Felix. - Engedj! - húzta volna kezét. - Tudod, vakon megbízol Chanban, de ő is csak egy bűnöző a sok közül, aki megvárja a megfelelő pillanatot, hogy mikor is szúrjon hátba. Nem szeret téged, csak a tested kell neki. Hyunjin esetéből tanultam. Mind ugyanolyanok. Mocskos bűnözők! - ezzel kirántotta a kezét, és felszállt a gépre. Könnyes szemekkel néztem barátom távozását, és szívem szakadt meg ebben a pillanatban. Mi van, ha igaza van?

- Binnie - fordított magával szembe Chan, és aggódva nézett rám. - Mi a baj? - kérdezte könnyeimet letörölve.

- Channie... tényleg csak a testem kell neked, mint Hyunjinnak Felix teste? - kérdeztem felnézve rá.

- Jézusom, dehogy. Honnan veszed ezt a marhaságot?-kérdezte. - Nekem te ennél több vagy. Szeretlek, Binnie, és nem azért akarok veled lenni, hogy lefeküdjünk. - simított arcomra. Ezzel kicsit megnyugtatott. De mégis ott volt bennem a félsz. - Hol van Felix? - kérdezte, mire hátranéztem a már felszálló repülőre. Chan értette, így nem is mondott semmit, csak bólintott, és mindenki ment haza.

-Jeongin szemszöge-

Sokat gondolkodtam. Azt hiszem, szerelmes vagyok. Sosem tudtam, hogy létezik olyan, hogy szerelem első látásra, de Seungmin valahogy elrabolta a szívem. Nem tudom, hogy mi, de valami megfogott benne. Érzem, hogy szükségünk van egymásra, és minden áron a közelében akarok lenni. Napok óta nem adtam magamról életjelet barátaimnak, akik már lehet aggódnak. Félek nekik elmondani ezt az egészet. Tudom, hogy megértenék, de valahogy mégsem megy. Úgy érzem, még egy ideig nem akarom nekik elmondani. Viszont Seungmin-t újra látnom kell. Most este van, ezért Chan birtokára mentem, és megálltam a kapuban. A kocsit messzebb tettem le, nehogy valakinek feltűnjön. A hátsó kapun mentem be, és halkan zártam is be. Azon az úton mentem, ahol Seungmin kihozott engem. Emlékszem még a szoba számára is. 16-os szoba. Pont a közepén van a folyosónak. Telefonommal világítottam ismét, és megálltam az ismerős szoba előtt. Lassan a kilincsre tettem a kezem, majd kinyitottam az ajtót, ami kicsit nyikorgott. Beléptem a jó illatot árasztó szobába, és becsuktam magam mögött az ajtót. Seungmin aludt, de én így is közelebb mentem hozzá. Telefonommal rá világítottam. Arca békés volt, és annyira gyönyörű. Istenem, hogy lettem szerelmes egy bűnözőbe? Ahogy rá világítottam arcára, hirtelen ébredezni kezdett. Megijedtem. Nem találhat itt. Lekapcsoltam telefonom vakuját, és az ajtó felé siettem. De sajnos a szoba tulajdonosa megállított. A csuklómnál fogva húzott vissza, de ez úgy sikerült, hogy ráestem félig fekvő, félig ülő énjére. Nem kicsit jöttem zavarba.

- Tudtam, hogy eljössz, törpe. - suttogta Seungmin, engem pedig kirázott a hideg is. - Nagyon merész vagy, hogy eljöttél.- suttogta a fülembe, hiszen én konkrétan az ölébe ültem.

- Seungmin... én...

- Nem baj. Örülök, hogy itt vagy. Úgyis kellett a társaság.-mondta, majd felkapcsolta az éjjeli lámpáját. - Miért jöttél el? Csak van valami oka?

- Öm... igen, egy elég furcsa oka van, de mindegy.-mondtam, majd ki akartam szállni az öléből, de derekamra fogott és visszaültetett oda.

- Hallgatlak. - nézett rám egy félmosollyal.

- Én... nem fontos...

- Ha már idáig eljöttél, csak fontos lehet. - mondta. Istenem, nem fogja magát hagyni. Túl makacs.

- Miattad jöttem el.- vallottam be elpirulva. - Mióta megmentettél, van bennem egy furcsa érzés irántad. Azt hiszem, beléd szerettem, Minnie. - mosolyodtam el, amit viszonzott. Esküszöm, azt hittem, majd lesokkolódik és elküld a picsába. De nem tette. Helyette se szó, se beszéd ajkaimra csókolt. Viszonoztam édes csókját, miközben egyik keze pólóm alá került és oldalamat kezdte simogatni. Oh, istenem, mindjárt meghalok az ölében. Nem bírtam magammal, így alsó ajkára haraptam, ezzel bejutást kérve, amit megadott nekem. Nyelvem átdugtam szájába, amit szerintem élvezett, mert az ő nyelve elég vad táncot járt az enyémmel, miközben vadul ment tovább nyalás csókunk. Miután elváltunk egymástól, úgy lihegtünk, mintha most futottunk volna le egy maratont.

- Remélem, tudod, hogy mostantól az enyém vagy.-döntötte homlokát az enyémnek egy csábos mosollyal.

- Nem is akarok másé lenni.- mosolyodtam el.

- Reméltem is. - mondta. - Tudod amúgy, hogy kurva jól csókolsz? - kérdezte, én pedig belepirultam minden szavába.

- Hát most már tudom. - nevettem fel halkan. - Lehet, mennem kéne.

- Maradj, Innie... - fogott szorosan, pedig még csak kis sem akartam szállni az öléből.

- De meglátnak... mi lesz... akkor ha...

- Senkit sem fog érdekelni, hidd el. Aludj velem ma este.-kért szépen, én pedig nyilván nem tudtam neki ellenállni. Levettem a cipőmet, majd kiszállva az öléből feküdtem be mellé. Igaz, egy egyszemélyes ágyon nem nagyon férünk el, de mégis megoldottuk. Mellkasára hajtottam a fejem és lehunytam szemeim. Azt hiszem, most vagyok a legboldogabb.

-Chan szemszöge-

Eszméletlenül ideges voltam, amikor kiderült, hogy Hyunjin hol van és mit tett. Konkrétan elüldözött egy embert a saját hazájából. Most a kínzó szobában van megkötözve, és már kapott elég sokat azért, amit tett. A birtoklási mániája egyszer a sírba fogja vinni. Azért, mert nem tudja a tökét a nadrágban tartani, nem fogok szívni. Ideges voltam. Binnie megint nem beszél velem. Megadtam neki a reptéren még a telefonszámom, de nem hívott. Nem keresett. Mit tettem, hogy nem beszél velem? Szerintem nem adtam neki okot erre. Közben itt van apám feladata, amit még meg kell tennem. Hogy minek neki az a reneszánsz kép, én sem értem. De legalább az az 5 millió dollár az enyém lehet. Négy emberemet akartam magammal vinni, de úgy döntöttem, elég lesz Minho. Így legalább nem keltünk akkora feltűnést. Az ellenséges ház felé tartva rengeteg gondolat mardosott, amire válasz kell. Egyszer meg fogok őrülni, az biztos.