Fateful love [BinChan]

8. fejezet: Szerezzük vissza ami a miénk

-Chan szemszöge-

Már úton voltunk a célpont felé, ahol a zsaruk tartják az ÉN szállítmányomat. Egy jól védett rendőrségi bázison van, egy még védettebb raktárban. Nehéz lesz bejutni, de volt már ennél nehezebb küldetésünk is. Öt kocsival indultunk meg a célpont felé. Mindegyik kocsiban legalább tíz emberem van, így talán túlerőben leszünk. Bár nem tudom, a rendőrségi bázison hány ember van. Ahogy odaértünk, kiszálltunk a kocsikból és elővettük a fegyvereinket.

- Jól van, mikor kiadom a parancsot, akkor lőhettek! Húsz ember jön velem, a többi harminc fedez! - kiáltottam, majd tették, amit kértem. A húsz emberemmel elindultunk, de a bejárat zárva volt. Elkezdtük szétlőni a zárat, ami hamar megadta magát, és így bejutottunk. Minho és Hyunjin a két oldalamon jöttek velem, míg a maradék ember mögöttük, szétszórva követtek. A rendőrök hamar észrevettek minket, így fegyvert fogtak ránk a fenti kilátóból, és lentről is voltak egy páran.

- Lám, lám, kit látnak szemeim.- mosolyodott el ördögien Hyunjin a bal oldalamon. Az illetőre néztem, akire ő is, és megláttam Binnie emberét, a kis szőke szeplős fiút. - A múltkori megint nem volt elég?! - vette elő a szokásos dumáját. Miről beszél ez a féleszű? Ugye nem...? Ekkor Hyunjin rárontott a szőkére, és közelharcba kezdtek. Az embereim lőni kezdtek a többi zsarura. Na, ennyit arról, hogy én vagyok a főnök. Én is lőni kezdtem, egyre előrébb haladva a raktárhoz. Oldalról rám ugrott valaki, mire a földön kötöttünk ki.

- Jeongin? - néztem fel rá, mire ő a fejemhez fogott egy fegyvert, az enyémet meg lábával arrébb rúgta. Derekamon ült, és vérszemekkel nézett rám.

- Ha Changbin nem bír elkapni, majd én elkaplak!-sziszegte fogai között, mire felnevettem.

- Persze, majd pont te fogsz elkapni. Binnie már rég elkaphatott volna, de tudod, nem szeretne. Nincs nyert ügyed, törpe! - fogtam a vállára, és magam alá fordítottam. Fegyverét elejtette, mire azt arrébb löktem.

- Mocskos köcsög! - köpött szemen, amit meg kell mondjak, undorítónak találtam.

- Nem tagadom, az vagyok.- vigyorogtam eszetlenül. - De ha most megbocsátasz, dolgom van! - vettem elő egy rongyot, majd átitattam altatószerrel, és a fiatalabb arcához nyomtam. Bántani nem akarom, hiszen mégiscsak Binnie barátja, és eleve még fiatal. Miután lecsukta szemeit és elengedte magát, felálltam, és a kendőt eltéve felvettem a vállamra a fiatalabbat. Gyorsan átadtam egy emberemnek, hogy vigye a kocsikhoz és őrizzék, de egy újjal se érjenek hozzá, mert akkor megbánják. Ezután visszafutottam a raktárhoz, ahol Minho már várt a feltört zárral. Elmosolyodtam, és beléptünk a helyiségbe. Ott voltak a fegyvereink és a drogok. A rabszolgák sehol. Sebaj, már az is nagy dolog, hogy ezeket visszaszerezzük. Kint még mindig lövöldöztek az emberek, de ezzel nem foglalkozva kezdtük el kihordani a szállítmányt. Minho hozta mellettem az egyik fegyveres ládát, amikor is valaki rálőtt a combjára, így barátom fájdalmas nyögéssel esett földre a ládával együtt. Pár emberem védeni kezdte a sebesült társukat, és én is. A ládát magam mellé letéve lőttem a rendőrökre, és legalább ötöt én magam szedtem le. Pár perccel később egy rendőr sem maradt, ezért a szállítmányt kivittük a kocsikhoz.

- Jól vagy, Minho? - kérdeztem barátom, aki már kapja az ellátást az egyik kocsiban.

- Persze, ez semmi számomra! - próbált mosolyt erőltetni magára. Nos, lehet, hogy volt már komolyabb sérülése, de még így is mosolyogni próbált.

- Rendben, akkor indulás! - kiáltottam el magam.

- Uram, Hyunjin eltűnt a szőke rendőrrel! - mondta az egyik emberem, mire bólintottam. Hyunjin már csak ilyen, de ha előkerül, nem teszi zsebre azt, amit tett, ebben biztos lehet.