Eljött az idő. (Név) egy tó közepén állva a víz felületéhez érinti a kezében tartott, ősi fából faragott botot aminek hatására elkezd minden ragyogni. A tavat gyönyörűen virágzó cseresznye fák veszik körül, szinte az egész környék rózsaszín és ragyogó fehér.
-Szépen lassan.—(Név) lágy hangon hívja elő a lelkeket akik a régi formájukba visszatérve kisétálnak a lány köpenye alól egyenesen a partra. A lány egy kedves és lágy mosollyal nézi a lelkeket akik útnak indulnak egyenesen a fesztivál helyszínére. Ő is elindul. Ahogy végig halad az úton, mindenki meghajol előtte, tisztelet adva az élet és halál felett álló hatalom őrzőjének(neked)...
Számtalan bátor harcossal és régi ismerőssel találkozik a tekinteted akikre kedvesen mosolyogsz és udvariasan bólintva köszöntöd őket. Mindenki nagy tisztelettel bánik veled, a lelkek pásztorával.
-A fesztivál kezdetét veszi!—Mosolyogva jelented ki mire mindenki boldogan velkiált és az elhunyt szeretteikhez mennek. Te félre vonulva felügyeled a történéseket nehogy bármi gond adódjon... Nem úgy mint 300 évvel ezelőtt amikor az a bizonyos "incidens" történt.
-(Név)!—A hang irányába fordulva a róka szellemmel találod szemben magad és mosolyogva köszöntöd.
-Ahri! Hány éve már? 50?—Ragyogó mosolyodat kedvesség és lágyság árasztja el.—Örülök, hogy ismét láthatlak.
‐Enyém a megtiszteltetés.-Udvariasan meghajol.— Minden rendben a túlvilágon?—Kérdezi mosolyogva és egy kis aggodalommal.—Hallottam hogy "ő" megint visszatért...
A mosoly kicsit elhalványult az arcodon.
-Még nem találkoztam 'vele'... De ami késik nem múlik...—Mondod aggodalmasan.— 300 éve már... Azt hittem felhagyott az őrült megszállottságával.—Értetlenkedve megrázod a fejed majd megint mosolyogsz.— Szerencsére a lelkek békében nyugodnak és nem történt semmi szörnyűség.-Ha bármi segítségre szükséged van csak szólj.—Mosolyog majd oldalra néz.— Ha megbocsátassz a társam vár rám.—Egy kék ruhás férfira mutat aki egy fa mellett állva nézi őt.
-Egy új barát? Netán több?—Kérded egy sejtelmes mosollyal mire a róka szellem csak kuncog.
-Csupán bajtárs.—Meghajolva távozik.
Türelmesen nézed tovább az embereket akik örömükben nevetnek és sírnak a régi szeretteiket látva. Elkezdesz sétálni az úton míg a fesztiválon kívülre érsz. Leülsz a tó partjára egy fa tövébe és meditálni kezdesz. A természet lágy hangai mellett lépteket is hallasz amik feléd közelednek.
-Elnézést, nagy őrző...—Szólal meg egy férfias és rekedtes hang... Mintha egy kis gúny is lenne benne.
-Miben segíthetek jó uram?—Kérded miközben kinyitod a szemeidet és felállva felé fordulsz. Amint felnézel a férfira hirtelen lefagy a mosoly az arcodról. A tekinteted elsötétedik és a félelem tükröződik vissza rajta.—Te...
-A nagyságos Őrző, (Név)!—Szólal meg egy kis játékossággal miközben közelebb hajol hozzád egy szemtelen mosollyal.—Míly rég is volt már utolsó találkozásunk ideje!
-Thresh a láncok őre...—Szinte suttogod magad elé miközben próbálod negőrizni a hidegvéredet.—300 éve már annak.
-Hogy repül az idő...—A mosolya már jobban inkább ad egy szadista arckifejezést.—De látom te semmit nem változtál.—Az állad alá teszi a mutató ujját hogy kicsit megemelje a fejed.
Csendben tűröd az érintést és csupán csak egy szúrós pillantással válaszolsz.
-Netán még mindig haragot táplálsz irányomba?—Mosolya továbbra is élénken virul miközben próbál felhergelni.
-A haragom mit sem számít. Látom az idő és a sors nem volt kegyes veled.—Feleled semlegesen, ezzel arra utalva hogy a teste el lett átkozva. Lila bőrére selyemként simul a hófehér haja. Alsó állkapcsán ott van a démon maszk átka amely miatt mégrémisztőbbé válik a mosolya. A megjelenése teljesen megegyezik egy démonéval.
A férfi arcáról eltűnik a mosoly egy pillanatra ahogy egy haragos pillantást küld a lány felé, de megint mosolyra húzza.
-Egy ilyen szelíd lélek... És mégis képes egy ilyen fertelmes átkot küldeni rám csupán csak egy kis csíny miatt.—kiegyenesedik és ravaszul mosolyog rád. Te felvonod a szemöldöködet a "kis csíny" hallatán és érzed hogy a türelmed kezd véges lenni.
-Amit 300 éve tettél, illetve próbáltál tenni az több mint egy "kis csíny".—Hangodból sugárzik az ellenszenv.— Arról nem is beszélve hogy nemrégiben megszegted a büntetésed feltételeit és átjöttél a túlvilágra.
-Pár szóbeli dorgálás nem fog megállítani, drága (Név).
-Pimasz...—Kisebb dühvel nézel rá mire ő felnevet.
-A tudat hogy egyedül én tudom ezt az ellenszenvet és haragit kiváltani belőled... Ez teszi mégjobbá az egészet!—Az arcod felé nyújtja a kezét hogy megsimítsa azt de te elcsapod onnan. Ez látszólag nem tetszik neki.
-Pimaszságod nem ismer határokat. Jobban teszed ha magad mellett tartod a kezeidet.
-Én drága és egyetlen ellentétem...—Végül sikeresen hozzád ér. Egyik kezével megragadja az arcodat és közelebb hajol hozzád.—Ez az ellenállás 300 éve sem segített rajtad és most sem fog.—Szinte érzed a forró lehelletét olyan közel van hozzád.
-Thresh... Ne merészeld...—A kedves és udvarias természetedet felváltotta a düh. Sziszegve szóltál rá, de ez nem használ. A férfi felnevet és gúnyosan mosolyogva mégközelebb hajol.
-Próbálsz erősnek tűnni de te magad is tudod hogy ellenem nincs esélyed. Ez 300 évvel ezelőtt is bebizonyosodott.—Továbbra is bombázod őt a haragos tekinteteddel ahogy a múltra gondolsz.
YOU ARE READING
OPPOSITES Thresh x Reader
Fanfiction(Név) a lelkek pásztoraként végzi teendőit. Az Ioniában történő tavaszi virágzás minden évben megidézi az ősi szellemeket, ezzel utat nyitva a lelkeknek hogy ideiglenesen visszatérjenek a halandók világába. (Név) feladata hogy segítse a lelkeket és...