OPPOSITES Thresh x Reader

7.

,,Megfigyeltem, hogy minden valami utolsóval ér véget. Egy utolsó gondolattal, egy utolsó lélegzetvétellel, egy utolsó szívdobbanással és a végső búcsúval."

-Maija Hurme

A láncok szorítása fájdalmat okoz a bőrödnek, de a szívedben és lelkedben dúló harag erősebb, így elnyomja azt. Thresh végre oda tud lépni hozzád és erősen átkarolva magához ölelni. A férfi gyengéd de mégis fájdalmas érintése szinte tűzként égeti a testedet, de nem tudsz elszökni belőle.

-Ne nehezítsd meg...—Suttogod a mellkasába nyomva a fejed, mire ő csak erősebben ölel.-Miért tetted...?

Meggyötört hangod elveszni látszik a férfi bőrébe lehelve, a tested remeg az érzelmi sokktól és még mindig mérges vagy, de a harag mellett ott van az is amit az elmúlt években a férfi iránt, annak ellenére hogy külön váltatok.
Szeretted... De ez az érzés már csak egy szó azok után amiket tett.

-Nem volt más választás... Néha áldozatot kell hozni.—Fejét a tiédre hajtja ahogy továbbra is szorosan tart.—Az ő hibájuk... Mindenről ők tehetnek... Ha nem lettek volna útban, akkor nem történt volna meg mindez.—Remegő és gyűlölettel teli hanggal morog a hajadba. Te megfeszülsz és ellöknéd magadtól de nem engedi. A láncok jobban körbetekerednek rajtad ő pedig megemelve téged a szoba közepéhez visz, ott lenyomva téged a padlóra hogy ne is tudj mozdulni. Rá nézve ismét látod azt a pusztító őrületet a szemében ami idáig sodort titeket.

A férfi megfordulva a kezébe veszi a könyvet és rád nézve elmosolyodik. Eddig észre sem vetted az alattad lévő rúnákat amiket pontos alapossággal rajzoltak oda ahol te vagy. Alaposan megfigyelve felismered azokat

-Ezek...—Sokkolva nézel a jelekre majd a férfira.

-Jól látod.—Mosolya elhalványul.— Eddig nem tudtam átlépni a túlvilágra csak egy pillanatra... Viszont ezzel és a te erőddel képes leszek átkelni... És mégtöbb lelket begyűjteni.—Magyarázza komoly hangsúllyal.

-Ne tedd! Nem teheted!—Megemeled a hangod de nem hat rá. Nem is fog hatni rá...—Miért tennél ilyet?—Kérded már majdnem sírva.

-Én drága egyetlenem... Természetesen az erőért, hogy könnyebben magam mellett tudjalak tartani és megvédeni téged azoktól akik megint elakarnak venni tőlem.—mosolyog— Téged nem bántanálak, szóval ne aggódj.

-Elég legyen ebből...—Hangod megreked—Azt mondod hogy ezt mind értem teszed... De én nem akarom ezt...

Thresh tekintete elsötétül és mintha nem hallaná, elfordul a lánytól tovább olvasva a varázslatot a könyvben.

-Csupán a rémültség beszél belőled...—mondja pár pillanattal később.—Ez után nem kell mitől félned. Eltávolítok mindenkit aki az utunkba áll.

Nem tudsz mit kezdeni. Túl erős te pedig túl gyenge vagy ahhoz hogy harcba szállj ellene. Azt hitted hogy majd ugyan az a támadás használni fog mint háromszáz éve is, de nem számítottál arra hogy a férfi eldobja a maradék józanságát is és lelkeket fal fel, ezáltal erősebbé válva. A te erős semmi az ő mostani hatalmához képest és nem látsz más megoldást mint egy nagyobb áldozat tétele.

Lassan kezedbe veszed a pengédet ami melletted hevert és elkezdesz mormolni valamit... Egymást követik a megidéző suttogások amire Thresh is felfigyel.

-Mit művelsz?—Húzza fel szemöldökét kíváncsian és türelmetlenül. Az igék teljesen ismeretlenek számára és ez feldühíti.—Ne csinálj semmi vicceset...—sziszegi mérgesen ahogy megközelít.

Lépteit megszakítja látván hogy a szorosan tartott pengét a szívedhez emeled továbbra is kántálva. Szemei kikerekednek és pánik telepedik a szívére.

-Ne csináld!

-Et hoc offero corpus meum...—Ezzel befejezed fejezve a kántást majd ránézel. Szemeidben könnyek gyülekeznek és felsóhajtasz.—Utunk eddig tartott ebben az életben, Thresh... Remélem ezzel tényleg sikerül visszahoznom téged és felszabadítani a lelked a szenvedés alól. Viszont... Most el kell búcsúztak tőled. Ha egyszer újjá születek, remélem újra találkozunk.

-Ne csinálj semmi butaságot (Név)!—Kiabálja félelemmel ahogy oda siet hozzád, de már késő.

Kezed nagy lendülettel nyomja a pengét egyenesen a szívedbe, ezzel átszúrva azt és megállítva hogy tovább dobogjon. Gyenge tested a földre hull és elsötétül a világ.

Nem volt más megoldás...

A férfi oda ugrik és karjai közé veszi elenyésző tested. Erősen szorít magához ezzel összevérezve saját ruháját is.

-(Név)! Mit tettél!?—Könnyei lefolynak az arcán miközben fájdalmasan kiabál, de te már nem hallhatod.

Tested lassan halványulni kezd a karjaiban majd lassan ektűnik. A férfiból dühös lelkek szállnak ki és keringeni kezdenek körülötte. Furcsa ragyogás tölti be a szobát és ő nem ért semmit.
Egy alak jelenik meg előtte egy sárkány formájában ahogy körbe néz majd érzelem mentesen pillant le a férfira.

-Thresh a láncok őre!—Szólal meg hirtelen—Lelked feloldozást nyert, bűneid melyeket elkövettél átszálltak (Név) a lelkek pásztorának testébe! Az áldozat megadatott.—Thresh izzó szemekkel meredt a lényre ahogy hallgatta.

"Feláldoztad magad érte."

-Mégis mi—Szavai megakadtak amint a sárkány a homlokáhiz nyúlva bele mélyesztette mutató ujját, majd kihúzta azt egy zöld fénygömbbel együtt.

-Feloldoztalak az elméd sötétsége alól.—Suttogja a sárkány mély sajnálattal és szánalommal a hangjában.—Ezennel szabad vagy.

Thresh szemei kikerekednek, mintha most térne magához egy hosszú ideje tartó kómából. Végig nézi a vérrel borított testét és megrohamozzák a fájdalmas érzelmek. A sárkány eltűnik, nyomasztó csendet hagyva maga után...

Aznap, abban a pillanatban, hogy meghaltál az egész világ megrezdült. A lelkek fájdalmasan sóhajtottak fel egy nyomorúságos szellővel hangot adva a gyászukról.
Az emberek és a szellemek egyaránt megérezték ezt a fájdalmas pillanatot és tudták... Elvesztettek téged.

Ahri megborzongva sírt fel.
Kindred és Farkas gyászos némaságba burkolózott.
Teemo fájdalmasan mondott egy búcsút a lelkedhez.
Sett tombolni kezdett és hegyeket zúzott szét.

Mindenki elment a Lélek virág fesztivál helyszínére, a tóhoz ahol mindig megjelentél hogy lágy szíveddel átengedd a lelkeket, de a gyönyörűen virágzó lombkoronák helyett korhadó fák vezették útjukat.
A tó aznap a gyertyák fényétől ragyogott ahogy a nép gyászos búcsút vett tőled...

Thresh megtisztult az őrülettől, amelyről kiderült hogy valami megszállta az elméjét.
Ahri megakarta ölni őt, de végül békében távozott tőle látva a férfi összetört és megbánással teli lelkét.

A világ egy új fordulatot vett.
Aznap, abban a percben világra jött egy újszülött.
Születéséről nem vettek tudomást, mert a bánat nagyobb volt mint az öröm.