OPPOSITES Thresh x Reader

10.

-Már egy órája megállás nélkül nézed... Hagyd abba.—Suttogja (Név) megbökve a mellette ülő Settet, aki elbambulva nézi az idegent.—Khm...—Köszörüli meg torkát és egy kesves mosollyal megszólítja a néma férfit.—Az én nevem (Név), ez a mamlasz kutya pedig Sett—mutat magára és Settre aki végül felbáborodva a lányra néz.

-Farkas!—A néma egy kicsit meghökken a "kutya/farkas" szavakon nem értve, hogy miről beszélnek, majd egy botot a kezébe véve elkezd a földre írni valamit. Mindketten közelebb hajonlak hogy meglessék.—Apleh.. Aphle... Aphe...—Próbálja kimondani se nem megy neki.

-Aphelios...? Ez a neved?—Kérdi mosolyogva mire egy udvarias bólintást kap.

-Aphelos?—Értetlelül elemi fel tekintetét majd (Név) oldalba könyökli.

-Aphelios. Nem 'Aphelos'.

-Én is azt mondtam!

Elkezdenek ismét vitatkozni, megfeletkezve a társaságukról aki türelmesen figyeli őket. Nem veszik észre, de Aphelios mellett egy halvány alak jelenik meg és kezd el beszélni hozzá. Egy nő szellemének tűnik aki kedves mosollyal ül Aphelios mellett.

-Látom élénk társaságot találtál magadnak bátyám.—Mondja ahogy felkuncog a vitatkozó párost nézve. Aphelios bólint egyet és tovább bámulja őket, jobban inkább a Vastayai küllemű férfit.—Ha az érzékeim nem csalnak akkor ő egy spirituális lény.—Mondja a nő Settre nézve, majd szemei átcsúsznak a lányra— És ő... A lelke másabb mint a többi emberé. Valószínűleg meg van benne a potenciál, hogy lássa a lelkeket, de ez az erő még nem ébrest fel... Érdekes párosba botlottál bátyám.—Mosolya kisebb kuncogásba fordul.

-És ezért van az hogy te! A kis vézna és elenyésző testeddel mindig csak bajba kerülsz!—Mondja ingerülten Sett a lány vállát bökdösve.

-Ennek még mindig semmi köze ahhoz hogy képtelen vagy kimondani egy egyszerű nevet!—csapja el a férfi kezét— És hogy egy fonaszténiás kutya vagy!

-FARKAS!

-EGY SZELLEM!—(Név) tekintete Apheliosra és a mellette lévő nőre vándorolt és rémülten ugrott fel, de rögtön el is esett a sérült bokája miatt. Sett is oda nézett viszont ő nem pánikolt be csak meglepődött.

-Üdvözletem kedves vándorok.—Meghajolva üdvözli őket a nő.—Bocsássátok meg a hirtelen megjelenésemet. Drága bátyám kísérője vagyok, Alune.—mondja mosolyogva.

-Jesszusom...—Kezét a hevesen verő szívére teszi ahogy lassan lenyugszik, majd Settbe kaoaszkodba ismét helyet foglal a fatönkön ahol eddig is ült.—Sa... Sajnálom csak... Nem minden nap lát az ember egy szellemet hehehe...—idegesen vakarja meg tarkóját.

-Ez nem egy szellem.—Szólal meg Sett —Ez egy spirituális forma ami valószínűleg innen sokkal meszebbről valósul meg itt.—Keresztbe tett karokkal hajol előre ahogy elemzi. Aphelios és Alune bólintanak.

-Wow... Szokatlan és új hogy valami okosat mondtál.—jegyzi meg gúnyosan.

Az este további része nyugodtan zajlott miközben jobban megismerték egymást. (Név) és Alune külön folytattak kisebb beszélgetést, míg Sett és Aphelios kínos csendben ültek egymás mellett a két lányt figyelve akik figyelmen kívül hagyták őket.

-És... Mi újság?—kérdi egy kínos mosollyal mire Aphelios csak furcsálva néz rá.

"Most tényleg azt várja, hogy válaszoljon?"

-Nem vagy valami beszédes ugye? HAHAHAHA!

"Ez egy borzasztó vicc volt..."

Sett sóhajtva fordítja el vörös arcát.
Aphelios érzi a feszültséget és elkezd matatni maga mellett. Elővesz egy kis apróságot és Sett felé nyújtja.

-Hm?—A férfi érdeklődve néz rá—Ez... Holdsüti!?—Arca felragyog egy mosollyal ahogy elveszi a süteményt és szájába teszi.—Ez isteni!

Aphelios elpirul majd kínosan elfordul amint észre veszi hogy a két lány őket nézik egy sunyi mosollyal, mintha "mindent értenének" a helyzetből.

-Látom megkedvelték egymást.—Mondja Alune (Névnek).

-Úgy tűnik valaki képes lesz beidomítani.