OPPOSITES Thresh x Reader

9.

Három nap telt el azóta hogy Sett és (Név) találkoztak, azóta is együtt folytatták útjukat.
Sett a hátán cipeli a lányt aki csak hanyagul a férfi nyakára dönti a fejét, mint egy durcás kisgyerek.

-Én mondtam, hogy rossz ötlet.—mondja a férfi mire (Név) csak morog egyet.

-Engedjük el a témát, kérkek...—Arca elpirul ahogy zavarba jön a korábban történtek miatt.

Bal bokája körbe van tekerve egy fehér anyaggal amit már vér borít. valószínűleg felnyílt a seb és ezzel átáztatta a kötést.

-Azt hittem sikerül majd. És majdnem meg is volt!—Magyarázza kissé idegesen.

Hogy mi is történt?
Elfogyott az élelmük ezért hát vadászatba kezdtek. Rátaláltak egy raptor fészekre amiben nagy tojások pihentek.

-Bingo!—A lány mosolyogva indult el a fészek felé de Sett elkapta és visszahúzva meglapultak egy közeli bokorban.

-Ez egy nagyon nagyon rossz ötlet! Még én is tudom hogy nem szabad piszkálni őket!—suttogja a lánynak aki csak legyint egyet.

-Óriás csecsemő... Ezek csak madarak, mi baj lehet?

kicsivek később:

-Sett! FUSS! FUSS!—Kiabálja a férfinak miközben felé rohan. Sett nem érti a hirtelen kapkodást, de a lány mögé nézve látja hogy a korábbi raptor fészek anya madara van a nyomában. A lány egy nagy tojást tart a kezében és fejvesztve szalad felé mire ő is bepánikol és elkezd menekülni.

-MENJ A MÁSIK IRÁNYBA! NE HOZD IDE HOZZÁM!

-TE VAGY A FÉRFI! VÉDJ MEG!

-MAGADNAK KERESTED A BAJT NE RÁNGASS BELE TE IDIÓTA!

-NE IDIÓTÁZZ LE TE ----

Szitkozódását az szakította félbe hogy egy lejtőhöz értek. Észre sem vették, hogy nincs előttük út és nagy lendülettel kezdtek legurulni. A lány igyekezett megóvni a tojást de a rázkódás és a kemény csapódások miatt nem jött össze. Földet érve fájdalmas nyögések kíséretében ülnek fel és néznek a domb tetején fújtató jószágra.

Nem követi őket, helyette mérgesen távozik...

És most itt vannak, horzsolásokkal és kisebb-nagyobb sérülésekkel. (Név) jobban megjárta, tekintve hogy a  bokájára sem tud ráállni. A hab a tortán, hogy a tojás széttört és a lány egész testét beborítva ragadt rá. Sett lélegzet visszafolytva cipeli ügyetlen társát, remélve hogy találnak egy tavat vagy valami vizet a közelben, hogy lemossák a bűzt és mocskot.

-Legalább ha a tojás maradt volna meg...—Mondja Sett szomorúan felsóhajtva ahogy megkordul a gyomra.

-Öhm hahó! Éppesnéggel a halálomon vagyok!

-Ez csak hiszti... Hmp.—Fordítja el a fejét durcásan. — Egy-két hét és rendbe jössz... Ha addig is túléled a lábad nélkül.

-Le se tagadhatod hogy az éhség a legnagyobb ellenséged...

-Éhes vagyok! Fáradt vagyok! Nehéz vagy!—kezd el hisztisen panaszkodni.—Itt az este és nincs vacsorám!

-Vacsoránk...—javítja ki a férfit, eszébe juttatva hogy ő is ott van és szintén éhes.—És nem is vagyok olyan nehéz! Egy ilyen testtel hogy tudsz panaszkodni egy fiatal, aranyos és törékeny lány súlyára!?

-Aranyos? Törékeny?—Kérdezi gúnyosan mire egy tockost kap hátulról.—Au!

-Egyébként is! Ha segítettél volna akkor most lenne vacsoránk és nem kéne cipelned engem! Arról nem is beszélve hogy nem én ettem meg a maradék ételünke---

-Sh!—mutatja fel kezét ezzel csendre intve a lányt. Fülei elkezdenek mozogni mintha valami zajra lenne figyelmes. Orrát lassan mozgatva szippant a levegőbe majd egy széles vigyor telepedik az arcára.—Ez... Ez hús! Valaki éppen húst süt!

-Mi!? Úristen akkor gyerünk! Szimat!—mintha egy vadászkutyának adnna parancsot.

Sett nem törődik a megszólalással, túlságosan éhes ahhoz, hogy újra felháborodjon a lány tiszteletlenségén. Lendületet véve gyorsabban kezd sétálni az illatot követve. A fák között végül felbukkan egy tábortűz, felette a friss nyárs amelyen sistereg a szaftos zsír. Mindketten nyelnek egyet az ételt látva. Egy bokorban bújnak meg hogy felmérjék a terepet. Ha banditák vannak itt akkor jobb időben felkészülni, de ha csak egy vándor az akkor nem akarnak rárontani.

A tűz mellett egy férfi ül, arcán játékosan táncol a fény amit a tűz vetít rá. Komor és szigorú tekintettel nézi a húst, mintha rá akarna parancsolni hogy gyorsabban süljön, mellette egy fegyver pihen meg, egy érdekesnek kinéző fegyver... A páros egymásra néz majd bólint egyet jelezve hogy biztonságosnak tűnik. Minden óvatosnak kell lenniük.

(Név) ismét felkapaszkodik Sett hátára, aki lassan felállva elő mászik a bokorból. A tűz mellett lévő férfi felkapja a fejét a neszre és kezébe veszi fegyverét amit a párosra szegez. Tekintete szúrós, semmi nyoma hezitálásnak. Mintha bármelyik pillanatban képes lenne meghúzni a ravaszt.

-Oh! O... Oké szerintem kezdjük azzal, hogy békével jöttünk!—Mondja Sett mosolyogva ahogy felemeli a kezeit, megadást jelezve.—Mi csaaaak.... Khm mi csak sérült utazók vagyunk akik felfigyeltek erre a kis táborhelyre.

-....—A férfi lejebb engesi a fegyvert.

-Uhm...—szólal meg a lány.—Esetleg csatlakozhatnánk? Nem akarunk zavarni. Valamint ha nyitott vagy rá, szívesen fizetnénk az ételért is.—Mondja mosolyogva.

-...

Mindketten kínosan nézik a férfit aki nem szól egy szót sem. Kezdenek zavarban lenni a némaságtól de nem akarnak meghátrálni.

-Szóval... Ez egy igen? Vagy esetleg egy nem?—Kérdi Sett zavartan mire a másik bólint egyet.—Uhm...

-Ne haragudj de...—Szólal meg ismét (Név).—Lehetséges, hogy néma vagy?—Sett kikerekedett szemekkel nézett a hátán lévőre majd a vele szemben állóra aki bólintott.