OPPOSITES Thresh x Reader

6.

Az Árny szigetek... Még soha nem jártál itt de mégis úgyérzed mintha már érezted volna az itteni levegőt. Lehet ez azért van mert Thresh aurája lengi körbe az egész szigetet... Az aura amit már régen éreztél magad körül. A tested kicsit megrezzen ahogy partot érve kiszállsz a csónakból. Az eddigi hallk susogás ami tisztán hallható volt a sziget körül most eltűnt... Mintha minden élőlény felfigyelt volna az érkezésedre és elcsendesülésükkel jeleznék a sziget urának hogy megjöttél. Lassú lépteid apró fényeket hagynak maguk után, mintha ezzel esélyt adnál a szigetnek fellélegezni a sötétségből és az évszázadok óta tartó szenvedésből.

Egyre beljebb haladva erősebben érzed a férfi auráját, és felnézve a fák mögé pontosan meg tudod állapítani hogy hol van most. Szemeiddel körbe pásztázod a helyet és elönt a szomorúság... A szomorúság amit az itt rekedt lelkek árasztanak magukból és a saját szomorúságod is hogy nem tehetsz értük semmit azt leszámítva hogy a jelenléteddel megnyugtatod őket.

Thresh:

A sziget reagált valamire... Valakire. Thresh homlokráncolva szorítja ökölbe bal kezét ezzel ragyogásra kéztetve azt. Ezzel a mozdulattal képes megérezni ha bárki be mer hatolni a szigetre. Ahogy ezt megteszi hirtelen mély levegőt vesz és elmosolyodik.

-Hát eljöttél, én egyetlenem!

Hangja lágyan cseng, majd hirtelen örömében gyorsabban kezdi kutatni a könyvet ami segíthet neki a nagy találkozás előkészületeiben.

Izgul... Borzasztóan izgul. Nem hitte volna hogy te magad fogsz eljönni egészen idáig, hátra hagyva a lelkeket a túlvilágon, csakis hogy vele lehess. Boldogsága mégjobban elhomályosítja az elméjét.

-Meg is vagy!

Sikeresen megtalálta amit keresett, vagyis egy ősi és tiltott könyvet amely olyan varázslatokkal van tele amikkel nem szabad játszani mert ad és elvesz alapon működik. A férfi elkezdi fellapozni majd egy szélesebb vigyor terül az arcára. Ahogy a varázsköröket rajzolja egymáson belülre úgy önti el egyre jobban a forróság a közelségedre gondolva...

Olvasó:

Hirtelen furcsa vibrálás kezdi átjárni a testedet borzongást kiváltva. Nem tetszik ez az érzés, nem tetszik a hirtelen nehezebbé vált levegő, nem tetszik a sziget... A lelkek sírása azóta követ amióta beléptél a szigetre, de most hirtelen elhallgattak ami rossz érzéssel tölt el. Aggodalmad megerősödik amint egy kisebb szellő hullámzik keresztül a szigeten egyenesen a torny felől ahova tartasz. Lépteid felgyorsulnak és futásba kezdesz, hogy minél hamarabb oda érj.

Szapora léptekkel haladsz miközben átszökkensz néhány nagyobb ág felett, majd megállsz és felnézel az épületre. Levegővételedet próbálod stabilizálni ahogy beljebb sétálsz a sötétségbe ahonnan ki tudja hogy valaha is kijösz majd megint.

Elfogadtad a sorsodat de attól még félhetsz és aggódhatsz a most következő történések miatt.
Talán megmentheted a férfi lelkét...
Talán el kell pusztítanod azt...
Talán te is odaveszel vele együtt...
Talán...

-Már vártalak, kedvesem...—Gondolataidat egy mély és lágy hang szakítja félbe. Körbe nézel de nem látsz senkit a nagy és sötét szobában. Thresh hangja átöleli az egész tested, körbe vesz téged és arra késztet hogy mindenhova őt képzeld, hogy minden egyes árnyékra azt hidd hogy ő az...—Annyi ellenkezés és most mégis itt vagy.