Úgy szeretni, hogy... → HYUNLIX

06. - Úgy tenni, mintha...

Felix az ezt követő hetekben nem tett mást, csupán minden létező helyzetben nagyívben elkerült engem. Bár nem mintha csodálkoztam volna, azután, hogy egy csókot követően magára hagytam, mert Seungmin érkezését követően inamba szállt a bátorság. Talán még azt is gondolhatta, hogy hibának éreztem. Pedig csupán nem akartam ismét céltábla lenni, így sem voltam az osztály kedvence. Talán ő maga érezte hibának, hogy engedett a csábításnak. Minden esetre bármi is volt a válasz, azóta sem jutottunk egyről a kettőre. Számtalanszor próbáltam megtalálni a megfelelő alkalmat, hogy valahogy rendbe hozhassam, ami köztünk történt, azonban minden próbálkozásom kudarcba fulladt. Még mielőtt félrehívhattam volna, ő tökéletes érzékkel húzta keresztül a számításaim. A többiek persze szokás szerint előszeretettel lebzseltek körülötte, így különösebb erőfeszítéseket sem kellett tennie annak érdekében, hogy még csak véletlenül se tudjam megkörnyékezni.

A leveleim azóta is minden áldott reggel a szekrényében várták őt, Felix pedig kitartóan kereste őket minden alkalommal. A feszültség, amivel az incidens utáni reggelen a szekrénye elé állt, szinte még az én gyomrom is felkavarta, pedig a lehető legmesszebbről, a folyosó legvégi mosdó ajtajából kukucskáltam ki, hogy le ne bukjak. Elég volt ránéznem, és a hurrikánként benne tomboló stressz egyből megszédített. Kétségbeesetten nyitotta ki a zárat, de amint kezében tartotta az újabb borítékot, mellkasa megkönnyebbülten emelkedett meg, ahogy mázsás súly egy része köddé vált. Talán attól tarthatott, hogy nem várja többé egyetlen levél sem. Talán tényleg nem hitte el, hogy nem én küldöm őket. Újabb reményt csempészett lelkembe a tudat, hogy mindezek után is ennyit jelentettek neki ezek az apróságok. Ez maradt az egyetlen kapcsolódási pontunk, hiszen nem hagyott számomra egyéb lehetőséget.

Már december első hetének legvégén jártunk, így közel másfél hónap telt el a csókunk óta. Két hét volt vissza a téli szünetig, utána pedig egy röpke hónap jutott számomra Felix közelében, hiszen akkor ért véget a cserediák program. Aznap reggel eldöntöttem, hogy újabb lépést kell tennem felé, még akkor is, ha szemtől szemben nem ment volna. A levelek beváltak, így egy doboz eper társaságában léptem be a hajnali, kihalt épületbe.

Első utam az emeleti szekrényekhez vezetett, majd a napi küldetésem végeztével a termünk felé vettem az irányt a friss gyümölccsel és a történelem atlaszommal felszerelkezve. A terv a következő volt: az epret Felix padján hagyom, majd beülök a könyvtárba átismételni az aznapi történelem témazáró anyagát, és a terembe csak akkor térek vissza, ha már biztosan elég sokan beértek előttem.

A terv kiválóan alakult. Egészen addig a pontig minden az elképzeléseim szerint haladt, míg a doboznyi hatalmas, piros epreket a padra helyeztem. Azonban amint megfordultam, hogy a könyvtár felé vegyem az irányt, az ajtó nyílt, és egy megilletődött Felixszel találtam szemben magam. Ő is pont ugyanannyira meglepődött, mint én. Sosem érkezett ilyen korán, és látszólag ő sem számított mások társaságára ebben az órában. Végigmértük egymást egyik lábunkról a másikra támaszkodva, zavarban és kínos csendben. Nem tudta elkerülni a figyelmem a combja mellé engedett baljában pihenő levelem, az övét pedig az imént odacsempészett gyümölcs. Mégsem tudtuk, hogyan is kezdjünk bele.

- Hyunjin? Mit keresel itt ilyen korán? - érkezett valamivel később a mély hang, amiről azt hittem, már soha többé nem hallhatom, ahogy nekem duruzsolja a szavakat. Ő volt az első, akinek sikerült szavakat találnia.

- Nem tudtam aludni, bejöttem korábban a töri témazáró miatt - próbáltam takargatni a nyilvánvaló indokot, azonban nehéz volt úgy tenni, mintha nem ebben a pillanatban buktam volna le másodszorra is.

Válaszul csupán bólintott, de nyilvánvalóan nem volt megelégedve a kapott válasszal. Tétován léptem el oldalra, hogy kikerülhessem őt, azonban alkaromra simítva elém lépett. Nem tartott sokáig az érintése, csupán nyomatékosította vele a szándékát, hogy véletlen se kerülhessek nagyobbat.