Ölnék Érted! /T.Danny ff./✔️

14. Emlékek

Zsuzsi

- Annyira hiányoztál.-Döntötte a homlokát az enyémnek.- Van amit tudni szeretnél még?

- Egyenlőre nem. De majd szólok ha van valami.- Mosolyogtam. Furcsa volt...semmi emlékem nem volt erről a helyről de mégis otthon, biztonságban éreztem magam.

- Rendben.

Mindketten lefeküdtünk és én hamar elaludtam. Nem számítottam arra, hogy Dani megcsókól, de jó érzés volt.

Észrevettem, hogy valaki követ hazafele. Felváltottam egy fokozatot és gyorsítottam.
A kocsi a tetején áll. Mindenem fáj, alig bírok kimászni belőle. Felrobban. Mentők fényei.

Hirtelen felültem. Olyan volt mint egy emlék a balesetemről. A levegőt kapkodva néztem körbe a szobában. Innom kell egy kis vizet.

Kimásztam az ágyból és lementem a lépcsőkőn egyenesen a konyhába. Kinyitottam egy szekrényt de ott tányérok voltak. Hát abból inni nem fogok. Kinyitottam egy másikat ahol ott voltak a poharak. Kivettem egyet és a csap alá tettem majd engedtem bele hideg vizet. Miután megittam, a mosogatóba tettem az üvegpoharat és vissza mentem halk léptekkel, hogy ne ébresszem fel Danit, a szobába.

- Jól vagy?- Kérdezte hirtelen. A sötétben nem láttam, hogy fent van.

- Persze, csak ittam kicsit.- Mondtam és vissza feküdtem a helyemre.

Reggel egyedül ébredtem. Lementem a konyhába ahol kávét főzött éppen Dani.

- Szia.- Mosolygott rám.

- Szia. Az kávé?- Kérdeztem ő pedig értette a célzást és nevetve nyújtott felém egy csészét tele koffeinnel.

- Mindig is imádtad a kávét. Tejjel, sok cukorral.

- Köszi.- Kicsit gondolkodtam. Igazából magamon. Lehet ez a tegnapi emlék cunami a hely és az emberek miatt jött. Vajon vissza jön több emlékkép? Vagy ez csak egyszeri alkalom volt?

- Nagyon pörögnek a fogaskerekek.- Állapította meg Dani.

- Én csak...tegnap éjszaka a balesetemről kép foszlányok jelentek meg.- Vallottam be.

- Hogy történt?- Kérdezte kicsit félve. Elmondtam neki mire nem láttam meglepettséget az arcán.

- Szerinted lesz még több emlék is?- Kérdeztem azt ami leginkább dolgoztatta az agy tekervényeimet.

- Biztosan. A helyek ahol jártál lehet felidézi őket. Elmehetnénk Kevinhez. Vele laktál, biztos eszedbe jutna ott valami.- Ötletelt.

- Jó ötlet lehet.

Nemrég érkeztünk meg Kevinhez. Egyenlőre a nappaliban ücsörgünk.

- Menj fel a szobádba. Hátha felidéz valamit.- Mosolygott Kevin.

- Oké.- Felmentem a lépcsőn ahol benéztem egy nyitott ajtón. Talán egy halvány emlék van róla, hogy itt laktam de nem sok. Nézegettem magamat a tükörben, befeküdtem az ágyba de semmi. Csalódottan sóhajtottam.

- Na?- Dugta be a fejét az ajtón Kevin.

- Talán van valami, hogy itt laktam de semmi.

- Sajnálom.- Ült le mellém az ágyra.

- Hogyan ismerted meg Vivit?- Tereltem a témát.

- Hát kicsit zűrös lettem.- Jött zavarba.- Aztán bevittek az örsre és ő hallgatott ki. Tetszett, hogy érdeklem.- Nevetett.- Tudom, ez a munkája de akkor is. Elhívtam vacsorázni, aztán a többi alakult magától.